A Nyári Akadémiát a szabadkai Műszaki Középiskola tantermeiben rendezik meg (Fotó: Molnár Edvárd)
Amellett, hogy bemutatta az internet káros tartalmainak kiszűrésére szolgáló számítógépes programokat, Tót László a Gyermekek védelme a káros internetes tartalmaktól című előadásában arról is szólt, hogy mit tehet a szülő és az iskola azért, hogy a hiszékeny, befolyásolható, kíváncsi gyermekeinket megvédjük a világhálón keringő káros tartalmaktól. Mert bármennyire is keveset beszélünk erről, valós problémával állunk szemben.
– Az internet az oktatásban fontos szerepet tölthet be, de amilyen könnyen megtalálják a gyerekek beszámolókhoz, tananyagokhoz kötődő információkat, ugyanolyan könnyen férhetnek hozzá a káros tartalmakhoz is. Egy felmérés szerint a You Tube videomegosztó, a Google keresőprogram és a Facebook közösségi oldal után a negyedik legkeresettebb tartalom az interneten a szex a fiatalok, de a tizenéves gyerekek körében is. És ugyanilyen könnyen férnek hozzá a gyerekekhez is például a közösségi oldalakon keresztül. Ott bárki bárkinek kiadhatja magát, a tizenévesek pedig nagyon hiszékenyek, befolyásolhatóak, és könnyen bajba kerülhetnek – hallottuk az előadótól, aki diplomamunkájában foglalkozott ezzel a témával, s kutatása idején szembesült azzal, hogy a szülők és a tanárok mennyire nincsenek tisztában azzal, hogy mekkora veszély fenyegetheti a gyerekeket.
– Az egyik iskolában megszerveztünk egy szülőkkel való találkozást, hogy minderről beszéljünk. Az 500 meghívott szülő közül mindössze 50 jött el. Közülük pedig szinte senki sem tudta, hogy milyen oldalakat látogat a gyereke. Amikor azt kértem, hogy írjanak fel 10 honlapcímet, amelyet a gyerekük rendszeresen látogat, egyet sem tudtak felírni. Volt, aki nyíltan megmondta, hogy nem ért annyira a számítógéphez, hogy ellenőrizze a gyerekét, mások azt mondták, nincs idejük ilyesmivel foglalkozni, amikor a betevőért kell dolgozniuk, s volt olyan is, aki kizártnak tartotta, hogy a gyerekével bármi is történhetne.
Pedig ahogyan az előadáson is hallhattuk, igenis történhet, hiszen az interneten fenyeget a virtuális visszaélés, a gyermekpornográfia, a pedofília, és létezik internetfüggőség is. Ez utóbbi azokról mondható el, akik napi 6 órát vagy annál több időt töltenek az interneten, de nem munkával, nem tanulással, hanem böngészve. Ez pedig könnyen megtörténhet, ha azt nézzük, hogy nagyon sok helyen a gyerek szobájában van a számítógép. A gyereknek tisztában kellene lennie azzal, hogy a szülő jót akar tenni azzal, ha bizonyos tartalmakat, például a pornóoldalakat szűrőprogrammal letiltja. A gyereknek bíznia kell a szülő jóakaratában, de a bizalom kiépítéséhez sok beszélgetésre és odafigyelésre van szükség. A tanároknak is többet kellene beszélgetnie a diákokkal az internet káros oldaláról, a veszélyforrásokról. Több osztályfőnöki órán lehetne ez a téma. Ha megvan az egészséges kommunikáció a szülőkkel, a tanárokkal és betartanak néhány aranyszabályt, akkor bár százszázalékos védelem nem létezik, de nagyban segíti őket, hogy megvédjék magukat. Például ne adják ki a jelszavaikat, csak olyan üzenetre reagáljanak, amelyet ismerőstől kapnak, ne adjanak ki személyes adatokat. Helyes lenne az is, hogy a szülő is tisztában lenne azzal, hogy magáról milyen fényképeket tesz közzé a gyereke.
Az előadás utáni beszélgetéskor egybehangzó vélemény született: bár a gyermekekre nézve káros tartalmak korlátozása érdekében nagyon jó szolgálatot tehetnek az éppen erre a célra kifejlesztett programok, a legfontosabb mégis a beszélgetés, a nyílt, őszinte, bizalmi viszony, amelyben bátran lehet a problémákról beszélni. Amelyben a gyerek nem elhallgatja, ha interneten zaklatják, hanem elhiszi, hogy akkor lép jól, ha a szülőhöz, tanárhoz fordul.
