Lennert Géza Csík Mónikának gratulál (Fotó: Dávid Csilla)
Mintegy száz pályamű érkezett be a Jó Pajtás tavasszal meghirdetett mesepályázatára, amelynek ünnepélyes eredményhirdetését és díjátadását csütörtökön tartották meg a Magyar Szó újvidéki székházában. A pályázat résztvevői, napilapunk vezetősége, valamint a mese és a gyermeklap barátai – közöttük Kapronczay Péter, Magyarország belgrádi nagykövetségének első titkára – meghallgatták a pályázat első díjasát, Csík Mónikát, a második díjazott Basity Grétát, a harmadik díjjal jutalmazott Balogh Istvánt azonban nem, mert sajnos nem tudott megjelenni. Lennert Géza az egybegyűlteket üdvözölve hangsúlyozta, hogy a Jó Pajtás szerkesztősége és a Magyar Szó Kft. önerőből hirdette meg a pályázatot, ezért csak szerény díjjal tudta jutalmazni a nyerteseket, mégis elégedettségének adott hangot, hogy mintegy száz pályamű futott be a felhívásra.
– Ezt az eredményt nem lehet pénzben kifejezni, mert csak erkölcsi hozadéka van. Bevallom, nagyon feldobódtunk, amikor láttuk, hogy mégis van egy csomó szerző, aki jó dolgokat tud írni a gyerekeknek. A lényeg az, hogy előbújtak, hogy lehet hozzájuk fordulni a jövőben is. Bevallom, a pályázat kiírásakor ebben még nem voltunk biztosak – mondta Lennert Géza, a Jó Pajtás felelős szerkesztője a díjátadást követően, miközben jelezte, hogy a pályamunkák közül folyamatosan közöl majd egyet-egyet a gyermeklap a tanév folyamán.
Varjú Márta, napilapunk megbízott főszerkesztője annak a reményének adott hangot, hogy a pályázat rendszeressé válik, és a vajdasági magyar meseírás kifutópályájává alakul. Németh Ferenc, a Forum Könyvkiadó igazgatója viszont bejelentette, hogy a díjazott pályaműveket, valamint további 17 szerző művét a közeljövőben kötetben jelentetik meg, mely várhatóan december elejéig elhagyja a nyomdát. A hangulatos díjátadáshoz nagyban hozzájárult Óvári Dániel temerini zenész gitárjátéka és éneke.
A Bence Erika (elnök), Bordás Győző és Tomán Mária összetételű zsűri döntését az elnök indokolta meg, hangsúlyozva, hogy a kellemetlen csalódásokat leszámítva értékeket produkáló pályázatot zárhattak le, amely arról győzte meg a bizottság tagjait, hogy nem kell félteni a vajdasági magyar gyerekeket a kortárs meseírói nemléttől. Mint mondta, Csík Mónika alkotását olvasva úgy érezte, nem kell elsiratni a vajdasági magyar nyelvű meseírást, csak egy pályázat kellett, és igazi tehetségek bukkantak fel.
– A mesékhez való kötődés pici koromban kezdődött, a szüleim ugyanis minden este egy mesével fejezték be a napot, amibe lehetőleg a napi történéseket is beépítették. Ez korán kíváncsivá tett, és az olvasás iránti érdeklődésemet is felébresztette – mondta munkatársunk, Csík Mónika, aki a jelekből ítélve több irodalmi műfaj után a meseírásban is megtalálta önmagát. Arra a kérdésre, hogy mit jelent a meseírás a számára, a következőt válaszolta: – Gyermekkorom óta rajongok a mesékért, ez az érzés odáig fajult, hogy úgy éreztem, sohasem szeretnék felnőni, mert akkor mindig meséket olvashatnék. Maradt is valami ebből a gyermeki látásmódból, amellyel az ember sokszor túljuthat a nehézségeken, ha birtokolja a rácsodálkozás képességét, és valamiféle elemi vidámságot, amellyel talán csak a gyermekek rendelkeznek, utána felnőttként az emberek többsége elveszíti. Néhány évvel ezelőtt,amikor a Magyarkanizsai Írótáborban rendhagyó irodalomórák megtartására kértek bennünket, és egészen kicsiny gyermekekhez kellett szólni, szorult helyzetbe kerültem, mert nem volt gyerekeknek szóló írásom, ezért húsz perc alatt megírtam az első gyermekversemet. Ennek a fogadtatása bátorított arra, hogy próbáljak gyerekközelbe kerülni, s ennek a gyümölcse lett egy gyermekverskötet, mely tavaly ősszel jelent meg. Az idén a Jó Pajtás pályázata egy újfajta biztatást, buzdítást adott, gyerekekhez szólni lehetőleg olyan témában és hangon, amellyel sikerül őket megszólítani.
Milyen a mese világában mozogni? – kérdeztük Basity Grétát, a pályázat a második díjjal jutalmazott szerzőjét. – Mindig szerettem a meséket. Lázár Ervint elég későn fedeztem fel magamnak, de amikor elkezdtem olvasni, mindent megettem egyszerre, aztán persze újraolvastam. A Szabadkai Rádióban dolgozva is alkalmam nyílt gyerekekkel foglalkozni, tavaly meseíró-pályázatot is hirdettünk, ebben magam is részt vettem, mesét írtam a keresztlányomnak, a lényeg mégis az, hogy bebizonyosodott: nagyon szeretnek az emberek mesét írni. Még bennem volt a lendület, hogy a keresztlányomnak, Helénának egy egész ciklust szenteljek, amikor megjelent a Jó Pajtás pályázata. Így életemben először a saját írásommal jelentkeztem egy pályázatra. Ez számomra nagy szó. Mindenképp hálás vagyok ezért a pályázatért, mert „előhozott engem a bokorból”, és osztozom azon a véleményen is, hogy egy-egy pályázat igenis befolyásolja az alkotókedvünket.
