Az újságok tanúsága szerint a meleg-leszbikus szerepekből nyugaton már annyit hoztak ki, hogy nem is érdekes a téma. Hogy miért érdemes erre mégis odafigyelnünk? Egyszerűen azért, mert az általunk vételezett tévécsatornák műsoridejének jelentős részét kitevő sorozatok épp a világnak abból a feléből származnak, méghozzá némi késéssel. A világszerte uralkodó divatos áramlatok ellenére mégsem tűnt fel, hogy tévécsatornáinkon túl gyakran találkoznánk effajta megnyilvánulásokkal.
Talán kerülik is a témát a tévécsatornák, hiszen jól ismert a viszolyogás a Balkán eme részében mindaz iránt, ami nem hetero, ami nem osztható férfi és női (de főleg férfi) részre. Mégis, szinte észrevétlenül belopóztak otthonunkba a nem hetero hősök. A Will és Grace-féle humor már nem menő, az affektáló, nőiesen grimaszoló, színes kis cuccokba bújt figurán már nem nevetnének sokan. Inkább az a jellemző, hogy jönnek, avagy visszajönnek a macsók (Kaliforgia, Kés/Alatt), miközben meleg színészek alakítanak heteroszexuális karaktert (Grace klinika, Így jártam anyátokkal). Egy amerikai kimutatás szerint miközben az új sorozatok főszereplőinek csak 1,1 százaléka meleg, a mellékszereplők közt már elég sokat találunk közülük. A többi adat is érdekes: a főműsoridős, nagy költségvetésű sorozatok főszereplőinek 58 százaléka férfi. A fő karakterek 77 százaléka fehér, 12 fekete, 6 latin, 3 távol-keleti, sőt akadt egy arab és egy eszkimó is. De van itt más is, ha már a nemi kérdések felől közelítünk: több sorozat forgatókönyvírója vélte úgy, hogy transzszexuálisok vagy transzvesztiták szerepeltetésével lehet igazán dobni a nézettségen! Az Ugly Betty vagy a Big Shots is érinti a témát, krimik egyes epizódjaiban is vannak ilyen figurák. Ryan Murphy (Kés/Alatt) sorozatával sem nyúlt könnyű témához, hiszen a 4 uncia című sorozat egy családos férfi történetét dolgozza fel, aki elhatározza, hogy nővé operáltatja magát.
Ugye, látott már ilyent a kedves tévénéző itthon is, itt, ahol a téma ugyan nem tabu, de közel sem olyan hétköznapi, mint a világ fejlettebb felében? De mi vonzza az ottani közönséget a meleg vagy a transzszexuális témákhoz, hogy a forgatókönyvírók, producerek még mindig pont ezen a területen látnak jó üzleti terepet? Nem tudom. De azt erősen sejtem, hogy az ötlettelen forgatókönyvírók fantáziaszüleményei továbbra is áradnak majd a képernyőről. Sőt, ha jobban belegondolunk, erre nem is kell várni, hiszen már itt vannak.
