A közel másfél hét múlva, október 21-én kezdődő 57. nemzetközi könyvvásár díszvendége Magyarország lesz. Belgrádban évek óta ez az egyik legsikeresebbnek mondható vásári rendezvény, hihetetlen tömegeket vonz, ami annál inkább csodálatra méltó, mert hajlamosak vagyunk legyinteni, s azt hinni, nem kell a könyv senkinek. A vásár ugyan zömmel a szerb nyelvű irodalom gyűjtőhelye, mégis a szervezők igyekeznek a külföldi kiadókat is magukhoz csalogatni. Ennek érdekében évente egy-egy országot díszvendégként meghívnak, s az illető ország általában igyekszik sokszínűen bemutatkozni a szerbiai olvasók előtt. Magyarország is ezt teszi, legalábbis ezt ígérte Nikowitz Oszkár Magyarország belgrádi nagykövete a fővárosban nemrég megtartott sajtótájékoztatón, így remélhetjük, hogy ezúttal magyar könyvekből is bőven lesz választék. A megnyitás megtisztelő feladatát Szécsi Noémi fiatal íróra bízták, akinek tavaly jelent meg szerb nyelven a Kommunista Monte Cristo című regénye. Kérdéseinkkel e-mail útján értük el.
Tekintettel arra, hogy angliai körútról érkezik majd Szerbiába, egyáltalán gyakran megfordul külföldön, milyen tapasztalata van művei külföldi fogadtatásában? Vajon nem magyar ajkú olvasói kevésbé, netán jobban értik, vagy egyszerűen másként „olvassák”, mint a magyar nyelvű közönség?
– A Finnugor vámpír csak néhány hét múlva kerül a brit könyvesboltokba, tehát a fogadtatásáról még nincs fogalmam, de reményt adhat, hogy áprilisban a regény fordítása ötven, az Egyesült Királyságban hamarosan megjelenő európai irodalmi művel együtt pályázott a British Library-ben rendezett European Literature Night programjába, egyike volt annak a nyolcnak, amely az est programjába végül bekerült. A London Film School pedig a végzős hallgatók számára indított A4C projektjébe választotta egy olasz és egy brit regénnyel, valamint egy gyerekkönyvvel együtt.
Azt hiszem, az ottani irodalomkedvelők máshogyan értelmezik majd, még azt is el tudom képzelni, hogy bizonyos aspektusait jobban értik, mint a magyar olvasók, hiszen rengeteg angol kultúrára vonatkozó utalás szerepel benne. Viszont természetesen számukra kiesnek a magyar referenciák.
Mennyire nyitott a brit olvasóközönség a keletről érkező, „kis” nyelvek iránt, és fordítva, hatással van-e a brit irodalom a világirodalmi trendekre?
– Hivatásom révén ugyan az irodalomhoz kötődöm, de általánosságban a könyvkiadás területén is tevékenykedem, ezért úgy látom, hogy a brit könyvpiac hírhedten kirekesztő – úgy 3 százalék a fordítások aránya – ugyanakkor gyarmatosító törekvéseket mutat. Engem néha megrémít, hogy külföldön járva mindenhol a Nagy-Britanniában sikeres műfajok fordításait vagy honosított változatait látom viszont. Egyes kis kultúrák divatba jönnek időnként – a kilencvenes évek elején Közép-Európa, aztán a Balkán volt divatos, az utóbbi években a skandináv könyvek kaptak nagyobb figyelmet. Azt gondolom, hogy leginkább a kelet-európai bevándorlók révén integrálódhatnak a brit kultúrába a külső hatások.
A szigetországból épp egy ilyen „kis” kultúrába érkezik, foglalkozott-e már azzal, milyen üzenettel áll a szerbiai olvasók, a könyvvásár közönsége elé?
– Ha már a szigetországnál tartunk: széles körben elfogadott nézet, hogy ma mindenkinek beszélnie kell angolul, hogy képes legyen bekapcsolódnia a világ eseményeibe. De az emberek identitása elsősorban azoktól a nyelvektől függ, amelyeket az angolon kívül beszélnek. A szerbiai olvasók arra lehetnek büszkék, hogy anyanyelvük vagy anyanyelveik révén olyan irodalmakba is betekinthetnek, amelyek nem mindig hozzáférhetőek az angol nyelvű multikulturális világ felől.
Milyen véleménnyel van a könyvvásárokról, hozzájárulhatnak-e az irodalom népszerűsítéséhez? Látogatja-e őket? És, nyitott már meg vásárt?
– A könyvvásárok szakmai fórumokként és az olvasást, könyveket népszerűsítő rendezvényekként egyaránt fontosak; nekem az az állandó tapasztalatom, hogy a pavilonokban üzletek, barátságok, fontos ismeretségek köttetnek, a helyszínen hömpölyög a kíváncsi nép. Én főleg íróként látogatom a vásárokat, és első alkalommal szerepelek megnyitóként.
Járt-e Belgrádban, Szerbiában? Tudja-e, hogyan fogadta az itteni olvasóközönség a tavaly megjelent Kommunista Monte Cristo című regényét?
– Két évvel ezelőtt jártam Szabadkán egy irodalmi fesztivál okán, ami azért is érdekes esemény volt számomra, mert az egyik dédnagyanyám, Eperjesi Erzsébet ott született, még az ő szülőházát is keresgéltem a városban. Belgrádban még nem jártam, de ismerői izgalmas városnak írták le nekem.
Pataki Angélától, a regény fordítójától tudom, hogy a regény szerepelt rádióműsorban, többek közt ő beszélt róla, de kritikákat természetszerűleg nem olvastam.
Számít-e arra, hogy újabb műveit fordítják le különféle nyelvekre, készül-e valami új mű megírására?
– Eddig lengyel, macedón, szerb és angol fordítások jelentek meg, és készül az olasz és bolgár fordítás. 2011-ben jelent meg Nyughatatlanok című emigránsregényem, amely az 1848–49-es forradalom Európában bolyongó száműzötteiről szól, és azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy hol is van a haza azon ember számára, aki nem ott él, ahol megszületett. Bizonyos értelemben ennek a regénynek a folytatását írom egy siket fiú történetében, amely 2013-ben jelenik majd meg.
A Finnugor vámpírral kezdődött
Szécsi Noémi1976-ban született Szentesen. Angol és finn szakon diplomázott Budapesten, 2000-ben a Christina Institute ösztöndíjasaként Helsinkiben hallgatott kulturális antropológiát és gender tanulmányokat. Első regénye, a Finnugor vámpír is ott született. A mű 2002-ben jelent meg először nyomtatásban, majd 2003-ban újra kiadták. Ugyanebben az évben jelent meg internetes blogjának könyvváltozata, A kismama naplója. A könyv több kiadást is megért, az ELLE magazin irodalmi pályázatán „A hónap könyve” díjat kapta 2004 júliusában. Ebben az évben jelent meg a könyv folytatása, A baba memoárja. 2005-ben második regénye megírásához Móricz Zsigmond ösztöndíjat kapott. A mű – a Kommunista Monte Cristo – 2006 novemberében jelent meg a Tercium Kiadó gondozásában. A regény 2009-ben megkapta az Európai Unió Irodalmi Díját. 2009 májusában az Ulpius Kiadónál jelent meg az Utolsó kentaur című „társadalmi lektűrje”. 2010 áprilisában a Szerelem első látásra című filmnovellája kapta meg a diákzsűritől a XVII. Nemzetközi Könyvfesztivál Litera-díját. 2011. március 11-én a József Attila-díjat vehette át. 2010 óta Szécsi Noémi az Európa Könyvkiadó szerzője, a 2011-es Könyvhétre itt jelent meg legújabb regénye, a 1848/49-es emigránsokról szóló Nyughatatlanok.
Az írónő a hétvégén a londoni Magyar Kulturális Központ vendége lesz, előtte a Birmingham Könyvfesztivál meghívásának tesz eleget, majd a lengyel bestseller listák élén álló írónővel, Grażyna Plebanekkel október 17-én Oxfordban tartanak könyvbemutatót. Ezt követően október 19-én a Finnugor vámpír szerzője a manchesteri irodalmi fesztiválon vesz részt Anjali Joseph és Grażyna Plebanek írók társaságában.
