Di Francesco professzort először is friss benyomásairól faggattuk.
– Nagy figyelemmel kísérem az itteni történéseket, a Vajdaságban élő magyarság körüli történéseket, ténykedését, jelenlétét. Tényleg szégyenlem magamat, hogy nem voltam itt korábban, még ha neves kollégáim által figyeltem is ebben az irányban. Remélem, hogy ez csak az első alkalom, és lesz folytatás.
Hogyan került a magyar nyelv közelébe?
– Nekem mindig volt egy erős érdeklődésem a közép-európai műveltségek iránt. Ennek következtében a római egyetemen, ahol egyetemista voltam, először horvát, majd magyar szakos voltam. Nem tartom egzotikumnak a magyar nyelvet. A magyar nyelv, a kultúra, egyáltalán az irodalom az európai kultúra egy nagyon fontos és nagyon eredeti eleme.
És mi az, ami annyira megragadta nyelvünkben, hogy az hivatásává vált?
– Korábbi nyilatkozataimban bevallottam, hogy szerelmes vagyok a magyar nyelvbe. Annak idején a szakdolgozatomat Balassi Bálintról írtam és úgy látszik, hogy sikeres volt az a munkám, mert aztán az első magyar nyelvű könyvet annak szenteltem. Ezenkívül a reneszánsz kor irodalmával foglalkoztam behatóan, és természetesen kíváncsi voltam arra is, milyen volt a reneszánsz a Kárpát-medencében, és főleg Magyarországon. Ez a kíváncsiság aztán örökre ide láncolt.
A Nápolyi Egyetemen milyen volt és most milyen az érdeklődés a magyar nyelv tanulmányozása iránt?
– Mindig szívesen emlékszem arra az időre, amikor egyetemista koromban ketten, hárman voltunk a római egyetemen a tanárral. Azóta az érdeklődés megnőtt, látványosan növekedett a magyar kultúra iránti érdeklődés, közöttük sok a fiatal.
Hogyan népszerűsítik a magyar nyelvet? A magyar nyelv „kis” nyelv, ezenkívül nagyon különbözik az olasztól.
– Ez igaz, de ennek ellenére az olasz–magyar irodalmi és főleg történelmi kapcsolatok nagyon erősek és nagyon régiek, úgyhogy nem olyan furcsa, hogy Olaszországban foglalkozunk a magyar kultúrával. A kérdés mégis jogos, mert a magyar kultúra valóban még mindig aránylag ismeretlen Olaszországban, de ennek főleg politikai okai vannak. Érdekes, hogy Mátyás király idejében Magyarországot sokkal jobban ismerték olasz földön, mint a XX. században. A magyar nyelv és kultúra népszerűsítése nagy kihívás és feladat. A fordításirodalomnak köszönhetően Olaszországban meglehetősen ismerik Márai Sándor, Esterházy Péter, Szabó Magda nevét. A lényegi kérdés szerintem az: mi a magyar kultúra igazi szerepe Európa szívében. A magyar kultúrához sorolom a nem magyarországi magyar irodalmat is, melyet régóta figyelemmel követek. De, nem ezt akartam hangsúlyozni, hanem azt, hogy az egyetemes magyar irodalom fontos kulturális tényező a kontinensen és világszerte. Többet kellene tenni, hogy még jobban megismertessük.
Ön foglalkozik műfordítással?
– Szerényen, de azért igen. Mivel nem szeretek napozni, épp a nyáron fordítottam le egy Krúdy-novellát. Nehéz volt, de szép is, Krúdy szövegeinek különleges a szépsége. Mindig kell tanulmányozni nemcsak a nyelvezetet, hanem a stílust is. Krúdy mindig időszerű és érdemes vele foglalkozni, még akkor is, ha évtizedekkel ezelőtt sokat fordítottak műveiből olasz nyelvre. És ő csak egyik gyöngyszem a magyar irodalomban.
Öt magyar tanszék működik Olaszországban
Amedeo di Francesco: „A két világháború között nagyon népszerű volt a magyar irodalom és kultúra Olaszországban. A második világháború, majd a vasfüggöny nagy-nagy cezúrát vont maga után. Rómában megszűnt egy időre a magyar tanszék. A hatvanas évektől aztán újra megindult a rendszeres magyartanítás a római és a padovai egyetemen. Ekkoriban küldtek ki Magyarországról két lektort. Egyikük Balázs János volt, aki nem csupán a nyelvet tanította, hanem irodalmat és művelődéstudományt is. Nehezen, de mégis sikerült ekkor valami újat teremteni. Számomra is nagy szerencse, hogy Balázs János, majd Szauder József tanított Rómában. A hetvenes évek elejétől aztán nemcsak Rómában, hanem Padovában és Bolognában is, sőt szinte egész Olaszországban jelentkezett egy olyan generáció, amely komolyan foglalkozott a magyarságtudománnyal. Ismétlem, hálásak vagyunk akkori mestereinknek, akik megteremtették ehhez a feltételeket. Ma öt helyen működik Olaszorszában magyar tanszék: Udinében, Nápolyban, Rómában, Padovában és Firenzében. Maguk a számok is mutatják, milyen előnyösen változott meg a helyzet, de az is lényeges, hogy a hungarológia nem magába zárkózva, szűk szakterületként működik, hanem fontos szerepet játszik az olaszországi tudományos életben. A hallgatók száma sem kicsiny, és közülük minden évben jó páran doktorálnak
(Paraczky László, Nagy Magdolna)
