Nem mindegy, hogy az ember mivel tölti a szabadidejét, különösen, ha abból kevés van. A tavaszi és nyári időszakban könnyebb a dolgunk, hiszen rengeteg időt tölthetünk a szabadban. Most azonban még azok is sokszor a tévé elé kényszerülnek, akik egyébként nem ülnek napi több órát sorozatok és reality-show-k előtt bambulva.
Én tudatosan választottam az egyik hétvégén a televíziónézést esti szórakozásnak, ráadásul rákeményítettem, és nem filmeket, esetleg ismeretterjesztő műsorokat választottam, hanem a szinte mindenki által ismert tehetségkutatókat. Bevallom, lemaradtam ezekről az elmúlt pár évben. Minden estére jutott egy: pénteken a TV2 csatornán a Voice című újszerű show-t, szombaton az RTL Klubon az X Faktor ikszedik évadát, vasárnap pedig a hazai Prva TV-n a Prvi glas Srbije című, másodszor futó tehetségkutatót nézhettem.
A Voice című új műsor véleményem szerint azért érdekes még a nézőknek, mert valami újat hozott a tehetségkutató-iparba – ha létezik ilyen. Valóban vannak kiváló hangú énekesek, ami azonban nekem sántít ebben a műsorban, az az, hogy meglepően sok a fiatal korában már befutott énekes, akiről évek óta nem hallott a magyar közönség. Van, akire nem is emlékszünk, és van, aki maga is elfelejtett már énekelni, vagy már tinisztár korában sem tudott. Előre megrendezett szaga van a dolognak, ami azért zavaró, mert nem tudni, hogy a műsor további részében mennyire befolyásolja majd mindez a színvonalat, a zsűri tisztánlátását. Mindenesetre a véleményezők körében olyan elismert művészek ülnek, mint Malek Andrea és Somló Tamás. Aki úgy érzi, hogy péntek esténként nincs értelmesebb elfoglaltsága, esetleg szellemileg annyira fáradt, hogy értelmesebbet úgysem tudna tenni, esélyt adhat ennek a műsornak.
Azzal nyilván nem mondok újat, ha kiemelem, hogy egy-egy tehetségkutatót nem lehet a végtelenségig újrakezdeni, mert egyszerűen ráun a néző és a színvonal sem emelkedik. Sajnos ezt a tényt erősíti az X Faktor idei sorozata is, amely részvevőinek tehetsége és a zsűritagok – hogy finoman fogalmazzak – rettenetes színészi alakításai szó szerint nézhetetlenné teszik a műsort. Egyetlenegy versenyzője ennek a műsornak mégiscsak figyelmet érdemel, ő az, aki minden alkalommal nagyot alakít. Sajnos azonban az összes többi énekesnek titulált részvevő annyira rossz, hogy ő egyedül nem tudja megmenteni az adást. Kár, hogy nem előbb, vagy másik műsorban próbálkozott. Nevetséges kosztümök, még nevetségesebb show-elemek tarkítanák a műsort, de még ezekkel is olyannyira melléfognak, hogy a néző érzi magát kellemetlenül. A zsűritagok, mintha egyáltalán nem rendelkeznének hallással, az egekig emelnek bizonyos produkciókat. Itt már régen nem az a fontos, hogy valaki tud-e énekelni, hanem, hogy eladható legyen, beszéljenek róla, polgárpukkasztó legyen. Ennek így már nincs értelme.
Aztán végül, de semmiképp sem utolsósorban, itt van a hazai Prvi glas Srbije, vagyis Szerbia első hangja. Azt ennek a műsornak a koncepciójánál sem értem, miért kellett két hónapon át azt nézetni az emberekkel, hogy mennyi önkritikával nem rendelkező ember él ebben a kis országban is. Véleményem szerint sok embernél kontraproduktív hatást értek el, több tehetséges fiatalt megszeretettek a közönséggel, napilapok írtak róluk, akik aztán még csak a legjobb 24 közé sem jutottak be. Emellett viszont vannak olyan döntősök, akikről eddig egy szót sem hallottunk, s kiderül, hogy a legjobbnak bizonyulnak. A három tehetségkutató közül azonban a hazai az, ami nem idegesítő, ahol minden versenyző szinte profi énekes, és amelyiket nem úgy üli végig az ember, hogy közben legszívesebben megütné a zsűritagokat, mert laikusként is reálisabban értékeli a produkciókat.
Nem tudok állást foglalni ezekkel a műsorokkal kapcsolatban. Sok minden szól mellettük és ellenük, de tény, hogy aki valóban tehetséges és nincsenek kapcsolatai, lehet, hogy csak ezen műsorok segítségével kaphat esélyt. Hogy aztán sikerül-e fennmaradnia és szárnyalnia, az már sokszor csak rajta múlik. A három műsor közül viszont én biztosan a hazait választom. Életszagú, körülöttünk lévők szerepelnek benne, és nincs a sok idegesítő sallang – a műsorvezető vihogását leszámítva. S lokálpatriótaként van kiért szurkolni is. Hajrá Mirna!
