2024. július 17., szerda

Hamvas igézetében

Sava Babić halálhírére

Október utolsó hetében a belgrádi Nemzetközi Könyvvásáron találkoztak sokan Sava Babić-tyal, a magyar kultúra jó ismerőjével, jeles fordítóval, termékeny közéleti személyiséggel. Súlyos betegsége ellenére sem tudta elutasítani a meghívást, és megjelent azon a rendezvényen, melyen Magyarország díszvendég volt. Elkötelezte magát a magyar kultúra iránt, túlzás nélkül mondhatjuk, az utolsó leheletig fáradozott annak érdekében, hogy megismertesse, népszerűsítse mindazt, amit maga is irányadónak talált. Pénteken, november 23-án hunyt el, halálhíre kissé megkésve ért el hozzánk.

Ezen a könyvvásári találkozón – mely tudósításainkból kimaradt –, egykori tanítványa, Marko Čudić, aki immár a belgrádi Magyar Tanszék docense és Petar Arbutina irodalomkritikus, Hamvas Béla szerb nyelvű, válogatott műveinek szerkesztője beszélgettek vele a magyar irodalomról, filozófiáról, történelemről. Babić ekkor sem titkolta, hogy Hamvas műve meghatározó volt gondolkodásában, mintahogyan Szabó László és Tábor Béla is, akik Hamvashoz hasonló utakat jártak be. Mint mondta, ezek a gondolkodók egyértelműen figyelmeztettek, hogy Európa rossz úton halad, mintahogyan az európai ember is. Babić azt kívánta, hogy minél többen ismerjék meg Hamvas Béla filozófiáját, és annak szellemében éljenek a természettel és önmagukkal összhangban.

Sava Babić író, költő, egyetemi tanár, és műfordító életrajzából:

Szülei Hercegovinából érkeztek Vajdaságba, Sava 1934. január 27-én született Palicson. 1941 őszétől magyar nyelvű iskolába járt. A nyolcosztályos gimnáziumot Szabadkán végezte. 1953-ban érettségizett, majd a belgrádi egyetem Bölcsészettudományi karán jugoszláv irodalmat tanult. Több könyvkiadónál és kulturális intézménynél dolgozott. 1974-től az Újvidéki, majd a Belgrádi Egyetemen tanított, ahol 1993-ban létrehozta a Magyar Nyelv és Irodalom tanszéket, melynek 1999-ig, nyugdíjazásáig vezetője volt. 2007. május 24-én megkapta a Magyar Köztársaság Arany Érdemkereszt kitüntetését. Saját művei mellett több mint száz magyar művet fordított szerb nyelvre. Első fordítása Cseres Tibor: Hideg napok című regénye volt. Szerbre fordította többek között Petőfi, Örkény, Hubay, Illyés, Déry, Krúdy, Eörsi, Sánta, Csáth, Kosztolányi, Göncz, Oravecz, Weöres, Bodor, Szabó, Tolnay, Esterházy... műveit. Hamvas Béla minden ismert művét lefordította. Néhány Hamvas-mű úgy jelent meg szerbül, hogy magyar nyelven még közre sem adták.