A mi osztályunk című előadás egy iskolai osztály diákjainak sorsát követi nyomon, tíz lengyel és zsidó diák személyes elbeszélésének és megrendítő visszaemlékezésének tükrében mutatja be Lengyelország részvételét a XX. század borzalmaiban: világháború, bolsevik diktatúra, fasiszta terror, kommunista önkény... A kétórás előadásban végigkövethetjük, hogy a körtáncot lejtő, együtt éneklő lengyel és zsidó osztálytársak egyszer csak egymás megerőszakolóivá, egymás gyilkosaivá, egymás árulóivá válnak.
– Ez a darab, Tadeusz Słobodzianek A mi osztályunk című darabja egy lengyel történet, egy nagyon speciálisan kelet-közép-európai történet, amelyben egy igaz eseményt dolgoz fel, tehát az előadásnak az a különlegessége, hogy amiből kiindul, az egy 1941-ben egy lengyel kisvárosban a lengyel–szovjet határ mentén megtörtént esemény: a lakosság beterelte a saját kisvárosának a zsidó lakosait egy pajtába, és rájuk gyújtották azt. A lengyel történelemben sokáig úgy élt ez a történet, mintha ezt a náci németek tették volna a zsidókkal a helyi csendőrség segítségével, és csak a 20. század végén egy Amerikában élő lengyel történész derítette ki az igazságot, amikor ezzel a témával foglalkozott. Azzal, hogy a ’41-ben történtek csak a század végén derültek ki, közrefogja azt a jelentős közel 50 évet, ami a második világháború végétől a század végéig történt – mondta el Máté Gábor a budapesti Katona József Színház A mi osztályunk című előadásának rendezője – Słobodzianek ezt a témát úgy dolgozta fel, hogy egy osztályban játszatja a drámáját, az osztály tagjai a 20-as években születtek, egy osztályba jártak, együtt voltak tanúi és résztvevői a történéseknek. Tehát 10 osztálytárs történetén keresztül ismerjük meg a lengyel történelemnek ezt a részét. Ami ebben izgalmas, hogy miután nagyon hasonló az itteni közép-európai országok történelme, a lengyel, a cseh, a szlovák, a román, a magyar, a horvát, a szerb, a szlovén és kicsit az osztrák történelem is, ezért ez a színdarab a környező országokban is nagy hatással van a nézőkre.
Az előadás – amelyben olyan színészek játszanak, mint például Rajkai Zoltán, Szacsvay László, Ujlaki Dénes, Haumann Péter – idén kiérdemelte a legjobb előadásnak járó Kritikusok Díját.
A keddi napot a fesztiválon a brezovicai Tiszta Patakok Családja (Porodica bistrih potoka) Szégyen című előadása zárta Božidar Mandić rendezésében. A Szégyen című előadás – amely az ismertető szerint az emberi méltóságról szól – mottója: Szégyellem magam, hogy ne kövessek el olyan tetteket, amelyek miatt szégyenkeznem kellene . Nos, nem is restelltek vizelni a színpadon. Az allegorikus színdarabban – így nevezték az előadást magában az előadásban elhangzottak szerint – legtöbbször a korlátok közé szorítottság megjelenítését véltem felfedezni, amikor nyakba akasztott kötelekkel cövekeltek le egy embert, egy másik köré kötélből és botokból készült keretet vontak.
