A szabadkai Kosztolányi Dezső Színház Pass-Port Subotica/Szabadka – A démonok városa című előadása után a Jel Színház Woyzeck, avagy a szédület karcolata című vizuálisan gazdag, mozgásszínházi produkciót láthattuk a szabadkai Desiré Central Station nemzetközi/regionális kortárs színházi fesztiválon.
A Jel Színház Woyzeck, avagy a szédület karcolata című előadásban mindössze egyszer hangzik el ez a név, maga a történet – egy valós esemény: 1821-ben, Lipcsében, Johann Christian Woyzeck borbély több késszúrással megölte barátnőjét – sem rajzolódik ki egykönnyen és egyértelműen, inkább a lélek vívódásai öntődtek formába a színpadon, a lélek útvesztőibe vezettek minket olykor burleszkes, némafilmes hangulatot keltve – legalábbis én így éltem meg.
De ahogyan az előadás alcíme is mondja, ez Georg Büchner drámájának szabad adaptációja. A 90-es évek elején kezdték el próbálni, először egy fotókiállításra készítettek performanszot belőle, s később ezt fejlesztették tovább, ebből indultak ki, ahogy azt Nagy József rendező-koreográfus mondta el nekünk.
– Közben itt volt a háború, s részemről, részünkről ez a darab egyfajta válasz volt az akkori történésekre. Volt is egy olyan alcíme, hogy Woyzeck Szarajevóban, és azt terveztük, hogy oda, az ostrom alatt álló városba is elvisszük bemutatni, de sajnos ez nem történt meg, mert nem tudtunk eljutni. De azóta is játsszuk, ez a legrégebbi darab, amelyet repertoáron tartunk, járjuk vele a világot. Az eredeti előadás nem is változott az idők folyamán, s a hét előadóból öt a kezdetektől szerepel benne. A témája mindig aktuális, hiszen a darabnak van egy univerzális háttere, ami az emberi őrületről szól – ezen keresztül is bármikor, bárhol meg tudjuk szólítani a közönséget –, ezt leginkább groteszk fogalmazásmóddal, iróniával fejezzük ki. Vizuálisan gazdag produkció, kis térben sok minden történik, maga az előadás tulajdonképpen egy vizuális útvesztő, ahová invitáljuk a nézőket – hallottuk Nagy Józseftől.
