A varrónő tűpárnája, a süni, mindig megkéri a varrónőt, hogy ha gyerekekkel találkoznak, mesélje el nekik Csipkerózsika történetét. Persze a varrónő szívesen tesz ennek eleget, a varródoboz kinyílik, s elkezdődik a Csipkés mese, ami nem más, mint Csipkerózsika meséje a varródobozból, ahol a sokszínű szalag tündérré lesz, a cérnagombolyagból királyné lesz, a horgolótűből király, egy bajsai asszony ügyes kezét dicsérő gyönyörű csipkekesztyűből Csipkerózsika, az ollóból a boszorkány, a gallérból a királyfi... És mindezt immár századszorra láthatja a közönség csütörtökön 17 órakor a szabadkai Gyermekszínházban. Az előadás előtt a produkció ihlette rajzokból nyílik kiállítás.
– Sokat játszottam az előadást a színházon kívül is, Vajdaságban, Magyarországon, Szlovákiában is. Eredetileg is úgy terveztük, hogy elvisszük az előadást az óvodásokhoz, kisiskolásokhoz. Egyrészt csalogatóként, hogy azután a gyerekeknek legyen kedve eljönni a Gyermekszínházba, másrészt pedig nagyon fontos, hogy olyan helyekre is eljussunk, ahonnan a gyerekek nem tudnak bejutni a színházba. Itt említeném meg a kevieket, akikhez elvittük az előadást, és nemsokkal utána a gyerekek eljöttek a Gyermekszínház Tigris Péter című előadását megnézni, mert a pedagógusok támogatásért pályáztak, hogy a gyerekek elutazhassanak a szabadkai színházba. Ez nagyon dicséretes – mondta Vörös Imelda, aki csillogó szemmel mesélt arról, hogy mennyire feltölti őt ez az előadás, a játék, a gyerekek reakciói.
– Olykor vágni lehet a levegőt, amikor megjelenik a boszorkány, a kislányok fogják egymás kezét. Felszisszennek, azután nagyot sóhajtanak. A legelevenebb gyerek figyelmét is leköti az előadás, mert nem az történik, hogy van egy királylány, amit sehogy sem lehet másként elképzelni, csak úgy, ahogyan azt a báb mutatja, itt Csipkerózsika egy csipkekesztyű, amit lehet csipkekesztyűnek is látni, de olyan királylánynak is, amilyennek látni szeretnénk. A gyerekek előadás után csoportonként kapnak egy szép horgolt rózsát. Ez a jutalomrózsa, amit azután az óvodában, iskolában a csoportból az viselhet, aki valamilyen módon kiérdemli ezt. Az oromhegyesi óvónéni azt mesélte erről, hogy csak látnám az ő prüntyőkéit, milyen büszkén járnak, amikor őrajtuk van a rózsám.
