Az újvidéki Forum Könyvkiadó intézete évente három díjat oszt ki, amivel egyrészt az irodalmi tevékenységet kívánja serkenteni, másrészt a művészeket, alkotókat jutalmazza. A 2011-re szóló Híd Irodalmi Díjat, a Forum Képzőművészeti Díjat, és a Vajdasági Magyar Művészeti Díjat szerdán adták át a Magyar Szó székházában Burány Nándor írónak, publicistának, Boros György képzőművésznek, pedagógusnak, valamint Tolnai Szabolcs filmrendezőnek.
Az egybegyűlteket Németh Ferenc, a kiadó igazgatója, főszerkesztője köszöntötte. Mint mondta, örömére szolgál az, hogy a könyvkiadó ezzel a három díjjal – melyek a maguk nemében a legrangosabb vajdasági magyar elismerések –, egyrészt jutalmazhatja a vajdasági magyar alkotókat, másrészt ösztönözheti őket a további munkára. Az irodalmi és képzőművészeti elismerés több évtizede kerül odaítélésre, míg a művészeti díj újabb, mindössze néhány éves kategória. Mivel a díjátadás az idén kivételesen egybeesett a kiadó évzáró ünnepségével, az igazgató-főszerkesztő röviden méltatta az 55 éves intézmény tevékenységét, melynek keretében a Híd és a Létünk folyóirat eredményesen és mind több fiatalt maga körül tudva működnek, a kiadói tevékenység ugyanakkor nyitott a munkatársak előtt, és kiváló együttműködést jegyez, különösen a zentai székhelyű Vajdasági Magyar Művelődési Intézettel és a Kárpát-medencei József Attila Körrel. Sikernek könyvelhető el az is, hogy az anyagi nehézségek, az anyaországból is mind kevésbé érkező támogatás ellenére nem lanyhult a produkció, csaknem 30 kötetet adott közre a kiadó, ezenkívül a kulturális stratégiában lefektetett célkitűzéseket is követni tudták.
A díjakat Németh Ferenc adta át, a díjazottakat pedig az adott kategória zsűrijének elnöke méltatta. Burány Nándor Articsóka című regényéről – mely a Híd Irodalmi Díjat érdemelte ki – Bányai János szólt. Mint mondta, az articsóka felénk nemigen honos növény, a főhős mégis hozzáfog termesztéséhez. Tervei természetszerűleg kudarcba fulladnak, csakúgy, mint egész élete. Olyan sorsszerűség ez, ami elkerülhetetlennek tűnik, akár az articsóka termesztése a főhős kertjében.
– Család-, de történelmi regények közé sorolhatjuk az Articsókát, de akár vallomásos létregénynek is felfoghatjuk, mert mindegyiknek megfelel. Kemény ítéleteket mond ki a történelemről, miközben a közösségi tapasztalatok is kiütköznek, így a vajdasági magyar regények közé sorolhatjuk, mint Gion Nándor korai és Deák Ferenc kései műveit – mondta többek között Bányai. A díjazott egy-egy pillanatban elérzékenyülve köszönte meg a díjat, melynek pénzbeli részét az újvidéki ferences rendi közösségnek kínálta fel. Megvallotta a szép számú közönségnek, hogy húsz évvel ezelőtt, egy családi tragédia után határozta el magát élete regényének megírására, amit aztán két évig írt. Hatalmas anyag gyűlt össze a számítógépében, ám abból nem lett volna regény, ha jóval később Németh Ferenc immár a kiadó vezetőjeként erre nem kéri fel. A számítógépben levő anyag egyharmadát gyúrta át, abból született meg az Articsóka. Hálával tartozik Toldi Évának, aki elsőként gratulált művéhez, mondván: „Nándor, megírta nemzedéke regényét!”, továbbá Danyi Zoltán szerkesztőnek alapos munkájáért, nem kevésbé Fekete J. Józsefnek mély és mérvadó kritikájáért.
Ezt követően Török István méltatta Boros György munkásságát, aki öt év alatt immár másodszor került a Forum kiadó díjazottjai közé. A Vajdasági Magyar Művészeti Díjat már kiérdemelte, ezúttal a képzőművészeti alkotóművészetéért részesült elismerésben. – Külön örömmel tölt el, hogy szakmai díjban részesültem. Életemnek ugyanis a képzőművészet egy meghatározó része a sport, ezen belül is a vízilabda, valamint a pedagógiai munka mellett – mondta a díjazott. – Mindig szívvel-lélekkel tettem a dolgom, és mindig büszke voltam az eredményekre, akkor különösen, ha a növendékeim túlszárnyalták tanítójukat. Én a pedagógiai munkát is egyfajta alkotásnak tartom, egyenrangúnak az alkotóművészettel. Mégis, meghatott, hogy kevésbé ismert oldalam, a képzőművészet felől ért most megtiszteltetés – mondta többek között.
A harmadik díjat, a Vajdasági Magyar Művészeti Díjat Tolnai Szabolcs filmrendezőnek és forgatókönyvírónak ítélte oda a zsűri. Csubrilo Zoltán zsűrielnök szerint Tolnai alkotóművészetével rácáfol azokra az elterjedt véleményekre, miszerint nem tudunk filmet készíteni. – Tolnai Szabolcs filmjeinek szellemisége nemcsak erősen kötődik Vajdasághoz, a régióhoz, hanem európai szintre emelte művészetét. Ő az egyetlen, akinek közülünk ez sikerült – mondta többek között. A fiatal rendező, akinek Fövenyóra című művét több filmfesztiválon díjaztak, hamarosan fejezi négy éve készülő, egyelőre csak munkacímmel rendelkező új filmjét, amely egy újvidéki, telepi családon keresztül mutat rá korunk jellegzetességeire.
– Különösen örülök a szakma elismerésének, mert többet jelent számomra is, mintha politikai körökből érkezne – jelentette ki. Csubrilo gondolatait fűzve elmondta, hogy valóban sok pénz kell a filmkészítéshez, ám nagy szükség van az emberi segítségre is, ami már csak azért is értékes, mert semmivel sem lehet helyettesíteni.
