Habár Tokaj több száz kilométerre van Szabadkától, Zentától és a többi városunktól, ez az időjáráson nem látszik meg, itt a Tisza partján is éppen úgy éget a nap, mint otthon. A nap jótékony hatása a túlságos lustálkodástól is visszatartja a táborlakókat, ugyanis reggel hat órakor a sátrakban már szauna hangulat van. Ennek orvoslására ott vannak a sörsátorok, a borházak na és a Tisza-part. Amúgy a helybeliek, akik azért nyilván hozzászokhattak, hogy a Tokajba látogatók nem feltétlenül az alkohollal való mértéktartó viselkedésről ismertek, enyhe rosszallással vegyes közönyös tekintettel nézik a főutcán heverő italozó fiatalokat vagy a reggeli órákban azokat, akik nem vesződtek sátorveréssel, csak úgy lefeküdtek a földre, padra, vagy ami jött.
Ami a fesztivál zenei felhozatalát illeti, elmondható, hogy többnyire „dinoszaurusz” zenekarok, előadók lépnek színpadra, de ez máshol sincs másképp, ennek oka inkább az aktuális felhozatal minőségében keresendő. Így az első napon olyan fellépők voltak, mint Nagy Feró és a Beatrice, az Edda, az Ossian, vagy a finn Amorphis. Itt voltak azért a „mieink” is, a Nevergreen, amely magyarországi karrierjét tekintve szintén nem az új arcok közé tartozik. A sörfogyasztás területén a szervezők úgy oldották meg a tisztaság őrzését, hogy az egyébként 400 forintért árusított csapolt sör poharáért további 200 forint kauciót számolnak fel, ami visszaváltható, ebből következik az, hogy az emberek nem szemetelnek. Annyit.
Amúgy az első hivatalos sajtótájékoztatón elhangzott, hogy az idei látogatottság rekordot dönt, ami azt jelenti, hogy a fesztivál felívelőben van. Ennek magyarázata egyszerű: kellemes környezetben, jó hangulatú fesztivál, lényegesen engedékenyebb biztonsági szabályokkal.
Ahogy Batman mondaná, Folyjon bármi, de ne vér!
