Az anyaországon belül és túl egyaránt nehézségekkel küzd ma a magyar. Egymás megismerése, az összetartás hangsúlyosabbá tétele, a civil szféra, az egyszerű emberek közötti kapcsolatok kiépítése, vagy a már meglévő szálak megszilárdítása azonban, sokszor, kiutat jelenthet. Igaz, az ezt megakadályozni kívánó erők sem lebecsülendők, a kapcsolat ereje mégis vitathatatlanul felülkerekedhet. Talán ezekkel a mondatokkal foglalhatók össze a leghatékonyabb módon az olvasókörök találkozóján elhangzott üzenetek.
Az a politikus lehet igazán tisztában szerepével, aki tudatában van annak, hogy maga csupán múló jelenség a politika színterén, s a valódi, maradandó értékeknek azok a kapcsolatok számítanak, melyeket a közösségek, a civil szféra teremtenek meg az efféle találkozók alkalmával – jelentette ki a Tartományi Képviselőházban megtartott közösségi létkérdésekkel foglalkozó kerekasztal-beszélgetésen, a Kárpát-medencei olvasókörök újvidéki találkozóján Józsa László, a Magyar Szó igazgatóbizottságának feladatait ellátó Taggyűlési Jogokat Gyakorló Testületének elnöke.
A Magyar SzóPont olvasókör szervezésében létrejött háromnapos rendezvénysorozat szombati, képviselőházi állomásán a testületvezető, a Magyar Nemzeti Tanács egykori elnöke véleményének adott hangot, hogy a rendszerváltást követően az anyaországi politikai, kulturális, tudományos köztudat csupán morzsáit ismerte meg a vajdasági magyar értékeknek.
Az egyetlen vajdasági magyar napilap jelentőségéről szólva elmondta, annak kiadványai 1944-től központi szerepet töltenek be az itteni magyarság kulturális életében, s igaz, maga számtalan metamorfózison ment keresztül, mára mégis a kisebbségi önkormányzatiság egyik alapkövévé vált. A délvidéki magyarság szellemi életének alakulásával kapcsolatban Józsa azt mondta a magyarországi és vajdasági olvasókörök jelenlévő tagjainak, hogy, míg a második világháború után Újvidék képezte annak központját, a kilencvenes évek szerb centralizmusa már csökkentette e gócpont jelentőségét, s egyáltalán nem biztos, hogy a lehető legjobb megoldásnak számít a ma tapasztalható kép, mely Újvidék, Szabadka és Zenta között osztja meg e szellemiközpont-szerepet. Mint mondta, mindenképp törekedni kell arra, hogy a tartományi székváros megtartsa befolyásos szerepét, pozícióját a vajdasági magyarság közösségi életében.
– Egy kisebbségi közösségnek egy erős politikai szervezetre, azaz pártra, s erős önkormányzatiságra van szüksége. Ezeknek egymást kiegészítve kell működniük a közösség érdekében – fogalmazott beszédében Józsa László.
„MINŐSÉGI VÁLTOZÁS”
Deák György, a magyarországi Olvasókörök Szövetségének társelnöke kiemelte, egyik elsődleges céljuk a határokon átívelő szellemi hidak kiépítése, a békés nemzetegyesítés megvalósítása. Hozzátette: a szövetség ugyan 1990-ben alakult meg, de annak folyamata voltaképp már három évvel korábban megkezdődött. Lapunknak nyilatkozva elmondta, minőségi változás a szövetség életében akkor állt be, amikor 2005-ben csatlakozni kezdtek az anyaországon kívüli tagszervezetek is.
– Prózai, igen egyszerű gondokkal küszködünk mi is. A megélhetés jelenti a legnagyobb problémát. Felvidéki szervezeteink is vannak, most azért nem lehetnek itt Újvidéken, mert egyszerűen nem tudták finanszírozni a leutazást. Kitüntetett alkalomnak tartom azt, hogy a találkozó programja itt, a képviselőházban zajlik, ahol a tömb és a szórvány együtt tárhatja fel értékeit – nyilatkozta Deák.
A jelenlegi magyar vezetés meggyőződése az, hogy a magyar nemzet „három lábon” áll: az anyaország, a Kárpát-medence és az emigráció magyarjaiból – hangsúlyozta Kalmár Ferenc András, a Magyar Országgyűlés Külügyi Bizottságának tagja. Arra biztatta a délvidékieket, hogy minél nagyobb számban vegyék fel a kettős állampolgárságot, s aláhúzta: az aktuális magyar kormányban mindig akad valaki, aki a hasonló határon átívelő kezdeményezéseken demonstrálni tudja a magyar vezetés támogatását.
– A nemzet szőnyegét sok szálból kell összefonni, s minden civil szervezet, mely kapcsolatban áll határon túli szervezetekkel is, elősegíti az asszimiláció fékezését, a szülőföldön maradást. Mi nem falakat akarunk állítani, hanem integrálni szeretnénk – nyilatkozta Kalmár Ferenc András.
SZISZIFUSZI FELADATOK
Szentgyörgyi Klára, a belgrádi Magyar Nagykövetség kulturális attaséja arra emlékezett vissza, hogy első publikus szereplése éppen a találkozót szervező Magyar Szóban történt meg, s hangsúlyozta, belgrádi munkája során csakhamar rájött, a szerb és a magyar kultúra, a találkozási pontok révén, úgyszintén remek lehetőséget biztosít az együttműködésre.
A vendéglátó nevében Zsoldos Ferenc, az MNT alelnöke szólalt fel, aki a vajdasági kisebbségjogok alakulásáról tartott beszámolójában kiemelte, mivel a népességi számadatok folyamatosan azt mutatják, fogyatkozóban van az itteni magyarság, bizonyára sziszifuszi munkának bizonyul a közösségi jogokkal történő foglalkozás is, ám, mint mondta, a trendek megváltoztatása sosem tekinthető egyszerű feladatnak.
Újvidék történetét, s az itteni magyarság intézményeinek szerepét vázolta fel Erdély Lenke, a Vajdasági Magyar Szövetség helyi szervezetének vezetője, a Vajdasági Pedagógiai Intézet elnöke. Orosz Attila, a Református Keresztyén Egyház bácskai esperese az egyházak nemzetfenntartó erejéről szólt, s ismertette abbeli meglátását is, mely szerint az egyházak, ezen a téren, nemegyszer, hibát is elkövettek, melyeket, ekkora távlatokban, már nem kellene habozni beismerni. Csáky Sörös Piroska nyugalmazott egyetemi tanár, a Magyar Kultúra Lovagja A kultúra megtartó ereje – közösségi élet a szórványban címmel tartott előadást.
A SZÓRAKOZÁS PERCEI
A Tartományi Képviselőházban megtartott összejövetelen Tóth Bátori Erzsébet médiaszervező, a Magyar SzóPont olvasókör ötletgazdája ünnepélyesen átvette Halász Magdolnától, a Sárospataki Irodalmi Olvasókör elnökétől az Olvasókörök Szövetségének vándorbotját, mely az együvé tartozást, az erős kulturális kapcsolatokat jelképezi.
A Petőfi Sándor Magyar Művelődési Központban megtartott gálaműsoron bemutatkoztak az anyaországi és vajdasági szervezetek. Versekkel, népdalokkal, citeramuzsikával szórakoztatták a közönséget a kiskanizsai, sóshalmi, mohácsi, orosházi körök tagjai, művelődési egyletei, valamint a Petőfi dalköre is. A gálaest második részében Szántó Zoltán, a Magyar Szó nyugdíjas sportújságírója, J. Garai Béla publicista és Ferenci Jenő színművész emlékeztek vissza néhány anekdota elmondásával a régi élőújságok hangulatára, különösen a Magyarzó Pistike messéivel kapcsolatos élményekre.
A gálaestet követően a Vár a Duna című tájképtárlat megnyitása következett a művelődési központban.
Az olvasókörök háromnapos találkozója a vasárnapi titeli kirándulással ért véget, ahol Szabó József, a Tartományi Mezőgazdaság-fejlesztési Alap igazgatója látta vendégül a tagszervezetek képviselőit.
