(fotó: Sándor Zoltán, a képen:Tom Harrel, aki szerint a zene a leghatásosabb terápiás módszer)
A Tom Harrell Quintet a fesztivál záróestéjén felemelő hangversenyt adott. Harrell zenéjének spiritualitása teljesen megigézte a közönséget. Tiszteletre méltó az az elszántság, amellyel Harrell a jazz által (is) küzd betegsége, a paranoid skizofrénia ellen. A fellépés előtt a trombitás átvette a Car Konstantin Díjat, amelyet a Nišville szervezői az autentikus kifejezésmódért ítéltek oda neki.
A záróest – és egyben a fesztivál – másik nagy attrakciója Hans Dulfer Band és Candy Dulfer közös koncertje volt. A szaxofonos páros apa és lánya produkcióját mintegy hatezer önfeledten bulizó ember kísérte végig. A rendkívül izgalmas fellépés röviden a következőképpen foglalható össze: energikus jazz, funky, hip-hop és zeneidézetek (például Amy Winehouse Rehab című botrányslágere) ötvözete másfél órába sűrítve, lélegzetvételnyi szünet nélkül – felejthetetlen.
Vasárnap lépett a közönség elé a Down Home névre hallgató szerb–katalán–argentin kvintett is. A neoswing, a rhythm & blues, a ska, az evergreen dallamok és pillanatokra latinoelemek keveredéséből létrejövő hangzásával a csapat alaposan felrázta a fesztiválozókat. A brit–horvát Voices of Nature is azok közé az együttesek közé tartozik, amelyek különféle zenei irányzatok egyesítésével találták meg egyéni kifejezésmódjukat. Esetükben a jazz, a funky, a reagge, a latino és az elektronikus zene ötvöződik eklektikus stílussá, amelyhez az is hozzá tartozik, hogy szerzeményeikhez egy általuk kitalált nyelven írnak szövegeket. Az est folyamán fellépett még a cseh Ondrej Stveracek szaxofonos által vezetett trió, valamint a fesztivál záróakkordjaként a hazai Zemlja gruva elnevezésű együttes.
A rendezvény záróestéjéhez hasonlóan mozgalmas volt a hétvége előző két napja is. A péntek este legnagyobb vonzerővel bíró eseménye mindenképpen a Stanley Jordan Trio koncertje volt. A gitárvarázslónak becézett Stanley Jordan különleges gitárjátékával teljesen elbűvölte az ötezer fős közönséget. A gitárvirtuóz egyedi technikája abban rejlik, hogy mindkét kezével a gitár nyakán játszik, gyakorlatilag zongoraként használja a gitárt. A dolog pikantériája, hogy zongorán is zenél, niši fellépése során több dalában is az egyik kezével zongorázott, a másikkal pedig gitározott. Kellemes gitár- és zongorajátékát bőgő és dob kísérte.
A pénteki est megnyitó koncertjét az Elina Duni Quartet adta. Az albán énekesnő eredeti nyelven (albán, román, török, görög, bolgár), az őt kísérő kitűnő svájci zenészek (zongora, bőgő és dobok) pedig remek hangszerelésben adták elő a balkáni folklór gyöngyszemeit. A keleties etno, lágy jazzelemek és andalító női vokál egyórás összjátéka egy Šaban Bajramović-dal előadásában csúcsosodott ki. A közönség nem véletlenül kísérte ki hosszan tartó vastapssal az albán énekesnőt és együttesét.
A folytatásban a spanyol származású Yoni Vidal gitáros-énekes, és Estrellas nevű együttese lépett a közönség elé. A kvintett a népzene, a world music és a jazz elemit társítva többnyire spanyol és latin-amerikai sztenderdeket adott elő, mint például a Volare, az Oye como va, vagy egy speciálisan a Nišvillre készült Gipsy Kings-Madley, valódi latino-hangulatot teremtve a nézőtéren.
Az est üde színfoltja volt a Larry Vuckovich Trio & Jackie Ryan koncertje. A szerb származású, Amerikában élő zongoraművész karrierje során számos nagy jazz-zenésszel működött közre (például Dexter Gordon), a Nišvillen szintén két remek zenésszel, Chuck McPherson dobossal és Paul Keller nagybőgőssel lépett fel. A trió által produkált klasszikus jazzhangokat a „lélekből éneklő” amerikai énekesnő üde hangja varázsolta teljessé.
Az est folyamán közönség elé lépett még az Ivan Ilić Trio, amely saját szerzeményeket – dallamos gitárjátékra épülő jazzt – játszott, a belgrádi származású, Barcelonában élő gitárost egy spanyol dobos és egy mexikói bőgős kísérte, a műsort pedig a szabadkai Lonesome Robert Tilly és a helyi klubzene legendájának számító Pan Band közösen adott blueskoncertje zárta.
A fesztivál harmadik napját a Mungo Jerry Blues Band fellépése határozta meg. Az együttes igazolta a hozzá fűzött reményeket és kiváló blueskoncertet adott a népes közönségnek. Egyórás fellépésük után a közönség visszatapsolta őket, és a csapat eljátszotta a legendás In the Summertime című szerzeményét, amelyre a tömeg egyként táncolt.
A brit bluescsapat előtt Rick Margitza amerikai szaxofonossal közösen a Maya Nova énekesnő által vezetett együttes állt színpadra. Margitza elringató szaxofonjátékát a zongora, bőgő és dobok mellett Maja Nova andalító vokálja kísérte. A bolgár énekesnő több előadott dalban is hangszerként használta a hangját, különleges töltetet biztosítva akár triója hangzásának, akár a vendégszaxofonos játékának.
Az est folyamán fellépett még a norvég Motiff elnevezésű kvintett, amely free elemekkel tűzdelt tradicionális jazzt adott elő, Oleg Kireyev szaxofonos kíséretében az oroszországi Saransk Big Band, amely látványos és élvezetes produkciót nyújtott, a szlovák Milo Suchomel Quartet és utolsóként Lena Kovačević kíséretében a hazai Miško Plavi, Vasil Hadžimanov és Srđan Dunkić által alkotott trió.
Összegezve a látottakat és hallottakat: a niši várban lezajlott négynapos zenei fesztivált és kísérőrendezvényeit a város több pontján kiváló hangversenyek, igényes szórakozási lehetőségek és mosolygó emberek fémjeleztek. Hiszen tudjuk, a zene gyógyír a léleknek, a leghatásosabb terápiás módszer, és ami a legfontosabb: összehozza az embereket.
