A korunkat jellemző erkölcsi válságban és félelmetes elértéktelenedésben, amikor nap mint nap a tömegkultúra veszélyeivel kell szembenéznünk, az irodalomnak nemzetmegőrző szerepe van. Írónak lenni azt jelenti, hogy érték létrehozására törekszünk – hangzott el többek között szerdán este az 59. Magyarkanizsai Írótábor ünnepélyes megnyitóján a magyarkanizsai városházán.
EMBERISÉGÜNK SZERVES RÉSZE
Az írótábor idei tanácskozásának témájára – A könyv sorsa – reflektálva, köszöntőbeszédében Nyilas Mihály polgármester a papír alapú és a digitális könyvek kapcsolatára fektette a hangsúlyt, meggyőződését fejezve ki, hogy „a könyv sorsa két egymásnak ellentmondó trend szintézise mentén alakul majd”.
– Biztosak lehetünk benne, hogy igaza van a jövőkutatóknak, mikor azt állítják, hogy a jövő a polikróm emberi figyelmet kiszolgáló multimédiáé – mondta Nyilas.
A polgármester kiemelte, hogy „ne az legyen az elsődleges kérdés, hogy milyen adathordozón olvassák az emberek a műveket, hanem hogy minél többen olvassanak”.
– Nem az a kérdés tehát a könyv sorsában, jövőjében, hogy papír alapú marad-e, hanem hogy sikerül-e az íróknak a jövőben egy másféle figyelemhez orientálniuk az olvasnivalót – hangsúlyozta Nyilas, hozzáfűzvén: – Forduljunk szembe azzal a ténnyel, hogy vészesen csökken a világban azoknak a száma, akik minőségi irodalmat olvasnak. Írók, költők, kiadók, pedagógusok, szülők és politikusok közösen tegyünk azért, hogy az irodalom szerves része maradjon emberiségünknek.
ÉRTÉK LÉTREHOZÁSA
– Ötvenkilenc év rengeteg idő. Őriznünk kell és új lendülettel megtölteni – mondta Lovas Ildikó, a Magyar Nemzeti Tanács művelődési tanácsosa. Beszédében kegyelettel emlékezett mindazokra, „akik az elmúlt évtizedek során alkotóként, szervezőként, házigazdaként életben tartották, továbbvitték ezt a rendezvényt, ami tavaly óta kiemelt jelentőségű kulturális eseményünk is”.
Az írótábor idei témája kapcsán elmondta, hogy nem félti a könyvet, ahogyan semmilyen nyomtatott kiadványt sem, nem fél attól, hogy az internet magába rántja illatát, betűit, eltünteti tenyerünkből a súlyát. Ugyanakkor hozzátette, hogy ez nem elegendő.
– Az, hogy a könyv sorsa az, hogy létezzen, önmagában még kevés. A színvonal, a könyvben kinyomtatott szöveg minősége az, amire feladatunk odafigyelni, amiért tennünk kell. Írónak lenni, irodalommal foglalkozni, a könyv sorsát a magunkéval összekötni azt jelenti, hogy érték létrehozására törekszünk. Nem a középszerűségre, hanem a nagyszerűségre. A könyv sorsa, az írók és irodalmunk sorsa, szerkesztőink és kritikusaink sorsa nem a kiadott könyvek mennyiségében, hanem azon közös törekvésünkben mérhető, hogy színvonalas irodalmat hozzunk létre. Ehhez persze bátorság kell, szembenállás, polémia – hangsúlyozta Lovas.
A FELELŐSSÉG KÖZÖS
Dr. Pomogáts Béla, az Anyanyelvi Konferencia elnöke a következő szavakkal nyitotta beszédét: – A szembefordulás erkölcse az irodalom.
Mint hangsúlyozta, világunkban egyre jobban ki vagyunk téve a tömegkultúrának, a Való Világ és hozzá hasonló szégyenletes kulturális termékeknek, aminek következtében a magyar kultúra veszélybe került.
A magyar élet és kultúra másik nagy gondjának Pomogáts a nemzet szétesését tartja, tragikusnak minősítve azt a tényt, hogy manapság nincs egységes magyar identitás. Szavai szerint ilyenkor lehet az irodalmároknak nemzetmegőrző szerepük, ezért tartja üdvözlendőnek, hogy van néhány olyan műhely, amely ezt a célt szolgálja, s ilyen a Magyarkanizsai Írótábor is.
– Abban látom a reményt, hogy ha 4–5, vagy 40–50 magyar összehajol. Együtt vagyunk, beszélgessünk, akár vitatkozzunk is, de ne feledjük el, hogy ugyanannak a nemzetnek a fiai vagyunk: a felelősség közös – szögezte le Pomogáts.
VISSZANYERNI A KÖZÖNSÉGET
– Félelmetes elértéktelenedésnek lehetünk tanúi, hihetetlen morális mélyponton vagyunk, világviszonylatban ez a helyzet, de nekünk magunkat kell megvédenünk – mondta alkalmi megnyilatkozásában Szentmártoni János, a Magyar Írószövetség elnöke. Hangsúlyozta: a magyar írónak vissza kell kapnia tekintélyét, és vissza kell nyernie a szélesebb közönséget. Ennek érdekében fontos beszélni olyan dolgokról, hogy miért száműzték a médiából az irodalmat; a jelenleg zajló paradigmaváltás után mi lesz a könyv sorsa; akárcsak az egységes magyar irodalom dilemmáiról.
– Szembe kell néznünk a kor kihívásaival és veszélyeivel, és mihamarabb szövetségre kell lépnünk, különben elvésznek értékeink – zárta le felszólalását Szentmártoni.
LENGYEL ÍRÓK KÖZÉPPONTBAN
Dagmara Lukowic, a Lengyel Köztársaság belgrádi nagykövetségének kulturális attaséja köszöntőjében kiemelte, hogy külön öröm számára, hogy a Magyarkanizsai Írótábor egyik idei témája a lengyel–magyar irodalmi kapcsolat, emlékeztetvén arra, hogy a két nemzet barátságának mély hagyománya van.
Zachar Péter egyetemi tanár történelmi összefoglalót mondott a nándorfehérvári diadal 555. évfordulója kapcsán, követendő értékekként hangsúlyozva, hogy a győzelemhez sokban hozzájárult a katonák erkölcsi tartása, elhivatottsága és valóságérzete.
Az ünnepélyes megnyitó műsorában részt vett még Kátai Zoltán énekmondó. Az 59. Magyarkanizsai Írótábort hivatalosan Tari István, az írótábor programbizottságának elnöke nyitotta meg.
Csütörtök délelőtt a tábor munkájában résztvevő írók rendhagyó irodalomórákat tartottak a helyi diákoknak a József Attila könyvtárban, Csík Mónika pedig az oromi iskolában bemutatta Mákvihar című gyermekverseskötetét a legfiatalabbaknak.
Délután a Kálvárián rendezték meg az írótábor sajátos rendezvényét, a Szemtől szemben elnevezésű közönségtalálkozót, azt követően pedig a Dobó Tihamér Képtárban megnyílt Aleksandar OklobdžijaA látkép életútja elnevezésű kiállítása.
Az esti órákban a könyvtárban lengyel íróvendégek léptek közönség elé.
Az írótábor munkája ma, pénteken délelőtt rendhagyó irodalomórákkal folytatódik a könyvtárban. 16.30 órai kezdettel ugyanitt kerül megrendezésre a Draskóczy Ede, Csuka Zoltán és Takáts Gyula emlékezete című emlékest, majd azt követi a meghívott vendégek felolvasóestje.
A 59. Magyarkanizsai Írótábor a holnap, szombaton 9 órakor a könyvtárban megrendezendő A könyv sorsa című tanácskozással zárul.
