A könyv sorsa címmel megtartott tanácskozással szombaton befejeződött az 59. Magyarkanizsai Írótábor. A Tari István által vezetett tanácskozásban Bánki Éva , Verebes Ernő, Benke László, Papp (Peé) Tibor, Szakolczay Lajos, Apró István, Bata János, Vicei Károly, Benedikty Tamás, Németh Ferenc és Ács Margit vettek részt. Az alábbiakban a tanácskozás során felvetődött problémákat és ott elhangzott gondolatokat igyekeztem összegezni.
Hosszú időn keresztül a tudást a papíralapú könyvekhez kötötték. Napjainkban minden jel arra utal, hogy ennek a korszaknak a végéhez érkeztünk. Egy változó korban, amelyben a széles tömegek számára a Gutenberg-galaxis halott, a felszínes tömegkultúra pedig elutasító a magaskultúra igényei iránt, jogosan vetődik fel a könyv jövőbeni sorsának kérdése. A könyv sorsa elnevezésű tanácskozás résztvevői különböző szemszögből közelítették meg és boncolgatták az adott témát, ezzel is azt bizonyítva, hogy a könyv sorsának kérdése egyrészt összetett, másrészt pedig még véletlenül sem eldöntetett.
Egyelőre nincs egyértelmű válasz arra a kérdésre sem, hogy az internet nevezhető-e a könyv kultúráját fellazító médiumnak, és hogy a világháló térhódítása megváltoztathatja-e az ortodox véleményt a könyvről. A kérdés annál izgalmasabb, ha figyelembe vesszük, hogy a jelentős irodalmi portálok mögött rendszerint kiadói csoportosulások, kritikusi csoportok vannak. Nem szabad szem elől téveszteni, hogy amikor a könyvről beszélünk, akkor mindig egy kicsit az irodalom presztízskérdéséről is szó esik.
Annak a megállapításnak, miszerint a Gutenberg-galaxisnak vége, van némi valóságtartalma, azonban itt is egy sokkal összetettebb problémáról van szó, ugyanis a könyvpiac soha nem volt akkora, mint napjainkban, amikor könyvtestbe csomagolva tonnányi papírhalmazok lepik el a könyvesboltokat, a könyvkiállításokat és nem utolsósorban a kiadóházak raktárait – a szűkebb környezetünkre különösen vonatkoztatható könyvterjesztés problémáját vetve fel. A fenti megállapítás valóságtartalma inkább az olvasásra vonatkoztatható.
A felgyorsult életmód, a szinte minden házban karnyújtásnyira levő világháló és a különféle távkommunikációs eszközök nyilvánvalóan befolyásolják az olvasás kultúráját, és ezzel együtt a könyv sorsát is. Az interneten való szörfölés és a rideg információhabzsolás váltotta fel az olvasás igényét, és megszűnni látszik a könyv egykori kultikus szerepe. Az olvasás elveszítette egykori rangját, aminek következtében várhatóan egy szűk réteg különös passziója marad a könyv.
A könyv sorsával kapcsolatban lényegbevágó kérdés a könyv, a könyvkiadók és az írók viszonya a mindenkori politikumhoz és pénzügyi támogatókhoz. Keveset foglalkozunk a könyvvé válás mechanizmusával, azzal, hogyan lesz egy amorf testhalmazból könyv. Nem várjuk el, hogy azok, akik döntenek a könyvek sorsáról, értsenek is a könyvekhez. Követelni kellene, hogy a politikusok tegyék transzparenssé döntéseiket, hogy tudni lehessen az okokat, miért lesz, illetve, miért nem lesz egy szövegből könyv.
Változó korunkban nyilvánvalóan megváltozik a könyv szerepe és státusa, ami megnehezíti a könyvkiadók helyzetét is. Nehéz bemérni, hogy egy kiadónak mennyire kell változatosnak lennie ahhoz, hogy eleget tegyen a változó korban élő olvasók igényeinek. Ugyanakkor felvetődik a közösségünk számára fontos feldolgozatlan témák kérdése is: a meg nem jelentetett, még csak ezután megírandó könyveket is számon kell tartani, és ezekért is fel kell vállalni a felelősséget.
Végezetül fontos elmondani azt is, hogy a könyv ma már különböző hordozókon elérhető a számunkra. A papíralapú könyv fellapozhatóságához, megérinthetőségéhez, lapjainak és betűinek illatához ragaszkodó olvasó nyilván nehezen tud lemondani a megszokott olvasás meghitt rítusáról és a könyv testiségéről, de a könyv megjelenési formája nem jelent minőségi változást, és az újabb nemzedékek nyilván egyre nyitottabbak lesznek irántuk. Az e-book önmagában nem jó vagy rossz, hanem más, a hangoskönyv elterjedése pedig azt bizonyítja, hogy a könyv vizualitását lassan az audialitás váltja fel.
Minden jel arra utal, hogy a könyv, a tudás és az írásbeliség tekintetében nagy forradalom előtt állunk – rajtunk múlik, hogy e téren jónak bizonyult eredményeket képesek leszünk-e megőrizni és egyben az újszerű lehetőségeket a javunkra fordítani.
Tari István átadja Vári Fábián Lászlónak a Vándorkulacsot (Fotó: Gruik Ibolya)
A Magyarkanizsai Írótábor ideje alatt a megadott témára (bor- vagy pálinkavers) íródott legfrappánsabb versért kijáró Vándorkulacs-díjat idén Vári Fábián László kárpátaljai költő érdemelte ki.
Pénteken este a József Attila könyvtár Koncz István-termében rendezték meg a Draskóczy Ede, Csuka Zoltán és Takáts Gyula emlékezete című emlékestet. A 120 éve született Draskóczy Edéről Mák Ferenc, a 110 éve született Csuka Zoltánról Pastyik László, a 100 éve született Takáts Gyuláról pedig dr. Pomogáts Béla értekezett.
Az emlékműsor után a meghívott íróvendégek felolvasóestjére került sor. A következő szerzők olvastak fel műveikből: Apró István, Zirig Árpád, Ács Margit, Vicei Károly, BataJános, Verebes Ernő, Bobory Zoltán, Sarusi Mihály, Bognár Antal, Sándor Zoltán, Koncsol László, Mándics György, Aleksander Nawrocki és Tari István.
