(Mihájlovits Klára felvétele)
Aki odafigyel a magyar rockzenei élet történéseire, valószínűleg tud már arról, hogy napjaink egyik legmeghatározóbb együttese, a Quimby ünnepelni készül. Méghozzá szülinapot, a huszadikat. Az ünnephez pedig nemcsak ünnepelt, hanem ünneplők is kellenek, így aztán természetes, hogy az esemény a nagyközönség előtt zajlik. November 12-ére hív meg mindenkit a sajátos világlátású és hangzásvilágú csapat a budapesti Papp László Sportarénába, ígérve, hogy a legemlékezetesebb nagykoncertjét tartja.
Minderről az együttes tagjai a napokban számoltak be egy sajtótájékoztató keretében Budapesten, az egykori kultikus Tilos az Á helyén működő Zappa Caféban; ott, ahol két évtizeddel ezelőtt első ízben játszottak Quimby néven. „Először azt gondoltuk, jó lenne a zenélésből megélni, aztán azt akartuk, ne vesszen el a frissességünk, aztán azt szerettük volna, ha mindig minden olyan hangulatban történik a zenekarral, ami ránk jellemző, utána meg igyekeztünk nem elszállni magunktól és a lehetőségektől, s főleg nem belekényelmesedni azokba” – foglalta össze az eltelt két évtizedet Varga Livius, a Quimby egyik frontembere. Elmesélte azt is, hogy a zenekar születésnapját igyekeznek úgy megünnepelni, mint azt a napot, amikor ők maguk lettek húszévesek. „Kisgyereknek zsúrja van, bölcs öregembernek nosztalgikus, nyugodt, csendes, tizennyolc évesnek frissen kiszabadult, balhékkal teli szülinapja. Aki húsz lesz, az felnőtt, de ifjú, komoly is, kísérletezős is, odacsapós és őrült is” – magyarázta.
Az együttes számára a legnagyobb gondot a helyszínválasztás okozta, emiatt magyarázkodtak is elég sokat a sajtótájékoztatón, hiszen a Quimbyt elsősorban klubzenekarként ismerjük, s eddig meglehetősen távol álltak a sportcsarnokok világától. „Olyan helyet választottunk, ahová mindenki befér. Igyekszünk majd a barátainkkal az Arénában is reprodukálni azt a hangulatot, ami egy klubban mindig létrejön. Annak érdekében, hogy elkerülhessük a tornaterem-hangulatot, megbíztuk Ágh Marcit, a színházi világ elismert látványtervezőjét, hogy álmodja meg a díszletet, amely elég quimbys számunkra és a közönség számára is” – mondta Varga Livius. „Nem fogunk megfelelni azoknak a nyomásoknak és igényeknek, amelyeket tapasztaltunk az utóbbi időben. Nem lesz belőlünk csarnokzenekar; annál sokkal jobban szeretünk zenélni. És mi a klubokat kedveljük” – szögezte le Kiss Tibor énekes-gitáros.
A szülinapi koncerten természetesen lesznek vendégek is, de az együttes szerint nem „nagy neveket” akarnak felvonultatni, inkább a zene kiegészítésére koncentrálnak, hol vonósnégyessel, hol fúvóskórussal, hogy az összhatás olyan legyen, mint amilyet a hallgatók a lemezeken megszoktak. A tervezett repertoárt illetően a közönség arra számíthat, hogy az együttes a saját kedvenceit veszi sorra; lesznek lemezek, amelyekről csak egy-két dal hangzik el, és olyanok is, amelyekről sokkal több. Azon sem kell meglepődni, ha nem éppen az a ritmus, az a hangzásvilág várja a közönséget, mint amit a stúdióalbumokon megszokott. „Mindig azon voltunk, hogy magunknak csináljunk egy pici csodát; a mi boldogságunk ugyanis nem azon múlik, hogy meg tudunk-e felelni másoknak, hanem azon, hogy bele tudunk-e lényegülni abba, amit éppen csinálunk” – magyarázta Kiss Tibor a vezérfonalat, ami mentén igyekeznek élni és dolgozni.
