Ünnepelt a filmszakma az elmúlt napokban. Jancsó Miklóst ünnepelte, aki kedden töltötte be 90. életévét. A magyar adók egy-egy filmjét sugározták, az Uránia Nemzeti Filmszínház 24 órán át vetítette alkotásait, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia szerda este az MTA d ísztermében tíz más, kerek évfordulót ünneplő művésze mellett Jancsót is köszöntötte. És ünnepelt Jancsó Miklós, a kétszeres Kossuth-díjas alkotó, aki annak idején a c annes-i Aranypálmát is megnyerte: kedden este, az Urániában, kollégái, pályatársai körében, ahol B. Müller Magda fotóművész, a Magyar Filmtörténeti Fotógyűjtemény Alapítvány vezetője nyitotta meg azt a fotó- és plakátkiállítást, amely a rendező munkásságát mutatja be régi fotográfiák, standfotók, eredeti és újratervezett plakátok segítségével. A holnapig látható tárlatot két képregény is színesíti: Ásmány Zoltán a Fényes szelekből, Sármány Judit pedig az Anyád! A szúnyogok című filmből készített képregényt.
Jancsó Miklóst az Urániában tartott rendezvényen köszöntötte Szőcs Géza, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium kulturális államtitkára, Szabó István rendező és Bíró Yvette filmesztéta, forgatókönyvíró, felolvasták külföldi pályatársai alkalmi üzeneteit, miközben a rendező a méltatásokat mosolyogva hallgatta, folyamatosan érkező barátait, ismerőseit pedig kitörő örömmel köszöntötte.
„Akármilyen színpadon kell játszani a nekünk kiosztott szerepet, emberi nem csak jogunk, de kötelességünk lázadni a zsarnok és a zsarnokság ellen. Mindehhez helyszínként szolgál a magyar puszta végeláthatatlan horizontja, ostorpattogással, puskaropogással, sorfalakkal és lovakkal vagy éppen kortárs, alternatív bandák zenéjével” – idézte meg a rendező képi világát Szőcs Géza, aki szerint Jancsó Miklós nemzeti klasszikussá vált, függetlenül attól, hogy ezt akarta-e. Bíró Yvette arról beszélt: jancsói diadal, hogy kijátszotta az időt, hogy „annyi balszerencse és viszály közepette itt lehetünk és örülünk”. Szabó István arra emlékeztetett: Jancsó filmjeiből látjuk, hogyan jutott el az alkotó „a közép-európai történelem és a közép-európai ember kapcsolatának szigorúan lemeztelenített, kristálytisztává egyszerűsített elemzésétől, a diktatúra kamerakoreográfiájának szerkesztett, halálosan komoly ábrázolásától az iróniáig vagy az önmaga komolyságát, fontosságát is megkérdőjelező öniróniáig”.
Jancsó Miklósnak, az ünnepeltnek arra is volt ideje, hogy rövid interjút adjon a Magyar Szónak.
Hogyan viszonyul a kerek évfordulókhoz és az azokból adódó ünneplésekhez?
– Ilyet még nemigen tapasztaltam, most vagyok először kilencvenéves. Ráadásul még egyszer valószínűleg nem lesz ilyen alkalom… Szóval meglehetősen furcsa mindez. Itt vannak a barátaim, a kollégáim; nagyon kellemes mindez és nagyon jólesik az embernek.
Az embert vagy az alkotót ünneplik ilyen alkalmakkor?
– Összetett dolog ez. Valószínűleg mindkettőt. A szakma még mindig összetart, de hát mindig is ilyen volt. Igaz, mostanság egy kicsit szétesett, hiszen ha az anyagi alap kiesik mögüle, nem olyan egyszerű az élet. De még mindig van összetartás.
Néhány napja még arról olvashattunk, hogy „megszűnt a magyar film”, pedig most is láthatjuk, hogy zsúfolásig telt az Uránia tágas emelete rangos filmesekkel…
– Nem igazán tudom, mit jelent „a magyar film”. A magyar film azért szűnt meg, mert megszűnt a vasfüggöny. Nem magyar film van, hanem jó filmek vannak. Magyar rendezők csinálnak jó filmeket. Ez így van a világban mindenütt; nem francia filmet nézünk, hanem jó filmet, amit történetesen egy francia rendező készített… Nem A Film van, hanem kellemes, jó, elgondolkodtató filmek vannak. A „magyar film” elavult kategória, s jobb is lenne, ha nem térne vissza. Ha ugyanis ismét használni kellene ezt a terminust, azt jelentené, hogy megint probléma van a társadalommal.
Az ember a születésnapján kívánhat valamit. Ön mit kíván?
– Nem is tudom… Nem nagyon szoktam kívánni… Nem vagyok kívánós. De ha mégis, akkor talán egy pohár vizet kívánnék…
Tervez a közeljövőben rendezni valamit?
– Hát, igen… De ez már nem olyan egyszerű. Fizikailag sem ugrálok már olyan könnyen, de még mindig csinálgatok ezt-azt, s ha lehet, akkor belevágok dolgokba. De persze, ez pénz kérdése… Tervem sok van, de ezeket nem szokás elárulni, babonából. Nem is teszem, ezúttal sem…
