( Molnár Edvárd felvételén: Lévay Balázs, Rátgéber László és drMáriás a megnyitón. Dudás Szabolcs fotóján a rosszemlékű Slobodan Milošević)
– 1991 október elsején kapta meg Máriás Béla a Jugoszláv Néphadsereg behívóját. Még aznap éjszaka úgy döntött, hogy a vukovári harcok helyett inkább a magyarországi emigrációt választja. Rátgéber László két évvel később, már Vukovár után határozott ugyanígy – idézte fel a két évtizeddel ezelőtti vérzivataros idők egyéni lecsapódásait Lévay Balázs, felelevenítve, hogyan is került a két, később az anyaországban komoly karriert befutó egykori osztálytárs, az újvidéki Sonja Marinković Általános Iskola valamikori diákja Magyarországra.
„Hol van a kint és hol van a bent, hol van a híd, hol az itthon és hol az otthon, hol a haza, ki a magyar s ki nem? Ezek a kérdések jutnak az eszébe az embernek a kiállítást nézegetve. Az elmúlt húsz évnek ezek minden bizonnyal meghatározó élményei és kérdései voltak” – próbálta összegezni a néha húsba vájó kérdéseket Lévay Balázs, aki szerint az egész tárlat kulcsszava a sokoldalúság. „Festmények, grafikák, plakátok, konceptualista alkotások láthatóak a falakon, sőt, egy másolat is van itt: Kerekes László képzőművész alkotását a kiállítás előtti napokban, szállítás közben lopta el valaki, s az itt található alkotás drMáriás másolata az eredetiről” – jellemezte a tárlat kalandos előéletét Lévay.
A kiállítás megnyitója során Rátgéber László és drMáriás felelevenítette ifjúkori élményeit, elmesélték az egybegyűlteknek, hogy ki volt iskolájuk névadója, s hogyan és miért hagyták el Újvidéket. „Húsz év után egy menekülés dátumához valamilyen módon viszonyulni kell, szembesülni kell vele, fel kell dolgozni. Húsz évvel ezelőtt Szerbiában nekünk azt mondták, hogy nincs háború, nem megyünk más országba testvérháborút vívni, csupán hadgyakorlatra. Amikor átköltöztünk Magyarországra, a hivatalok nem foglaltak állást, nem foglalkoztak a jelenséggel. Hiányoltuk, hogy megmondják nekünk, mik is vagyunk. Menekültek? Bevándorlók? Turisták? Átutazók? Elmúlt húsz év és nem tudjuk, hogy mik vagyunk…” – mondta Máriás Béla. „Mi ezt a kiállítást egyfajta motívumként, ha tetszik, illusztrációként rendeztük meg, tudatában vagyunk, hogy az anyag nem nyújt teljes áttekintést a vajdasági képzőművészek tevékenységéről; csak a sok nehézséget is figyelembe vevő rendezési koncepciónak az eredménye. Néhány jellegzetes vajdasági alkotó néhány művét mutatjuk meg” – tette hozzá drMáriás.
A kiállításon vajdasági alkotók, Bada Dada, Baráth Ferenc, drMáriás, Dudás Szabolcs, Igor Lazin, Kerekes László, Kis Endre, Markulik Balázs, Sinkovics Ede, Slavko Matković és Szombathy Bálint műveiből láthatunk válogatást az A38 kiállítóterében. A megnyitót követően az A38 népes közönsége megnézte Czabán György Kelet-európai zombi című filmjét, amelyben archív felvételek felhasználásával és számos érintettel készített beszélgetésen keresztül rajzolódik ki az utóbbi bő két évtized hozadéka a Tudósok zenekar történetére felfűzve. A vetítést egy sajátos koncert követte, amelyen drMáriás és Rátgéber László is mikrofont ragadott.
A vajdasági magyar képzőművészek, írók és szellemiségiek legtömegesebb emigrációját ugyan a délszláv háború váltotta ki, de már jóval korábban kezdetét vette, még a hetvenes években. Az elvándorlás okai különbözőek voltak.
