Ünnepélyes keretek között mutatták be a Magyar Tudományos Akadémia munkatársai A magyar nyelv nagyszótára III. és IV. kötetét az MTA Nyelvtudományi Intézetében, Budapesten. Az egybegyűlteket Pálinkás József, az MTA elnöke köszöntötte, majd Ittzés Nóra, a Nagyszótár főszerkesztője mutatta be a két új kiadványt, s végül Nádasdy Ádám nyelvész, költő értékelte a Nagyszótár irodalmi, kulturális jelentőségét.
Kenesei István, a Nyelvtudományi Intézet igazgatója felszólalásában elmondta: az általa vezetett intézmény egyik legfontosabb munkájának tekinti A magyar nyelv nagyszótárát, amelyet „évszázados jelentőségű alkotásnak” tart, hiszen aMagyar Tudós Társaság már 1831-ben elhatározta, hogy el kell készíteni a Nagy magyar szókönyvet. „Szép lezárása a magyar tudomány hónapjának, hogy a Nagyszótár két újabb kötetét mutathatjuk be. Egy nagyszótár a magyar nyelv élő, naprakész múzeuma; múzeum, hiszen az elmúlt 230 év szókincsét gyűjti össze, s azért élő, mert a mai szókincset is tartalmazza” – emelte ki az igazgató.
Pálinkás József emlékeztetett, hogy egy ilyen munka nem csak a nyelvészek számára jelentős. „Rendkívül fontosnak tartom, hogy A magyar nyelv nagyszótára elkészüljön, hiszen ez a mű sokkal több, mint a polcon tartott bármely szótár: a bennünket, magyarokat összetartó legfontosabb elem, a nyelv állapotát, történeti távlatát rögzíti, de ugyanakkor fejlődését is bemutatja. Lényegében bemutatja annak a nemzetnek az egész kultúráját, amelynek a nyelvén megjelenik” – hangsúlyozta az MTA elnöke, kiemelve: az Akadémia azon lesz, hogy megteremtse az anyagi feltételeket ahhoz, hogy biztosítsa a szótár további köteteinek megjelentetését is.
Ittzés Nóra elmondta: általános értelmező szótárat készítettek, amely a szókészletről sokféle információt tartalmaz. A 18 kötetesre tervezett mű százezer szócikkben mintegy 110 ezer címszót dolgoz fel, az irodalmi, a köznyelvi és a tudományos nyelvhasználat bemutatása mellett válogat az archaikussá vált szavakból, a csoport- és rétegnyelvek, a nyelvjárások, valamint a szleng szókészletéből is. A III. és a IV. kötet a b betűvel kezdődő szavakat tartalmazza. A két kötetben közel 5 000 szócikk és 60 000 példamondat szerepel. A kiadványok érdekessége, hogy szövegbázisra, korpuszra épül, s a szöveggyűjteményében fellelhető adatok elemzése alapján, eredeti példamondatokkal, „használat közben” mutatja be címszavait. A feldolgozott szövegek az 1772 és 2000 közötti időszakból származnak. A szöveggyűjtemény magában foglalja a kifejezetten a nagyszótári munkálatok számára 1985 és 2005 között számítógépen rögzített, mintegy 27,5 millió szövegszavas adatbázist, a Magyar történeti szövegtárat, valamint azt az 5–6 milliós archivális cédulaanyagot, amelyet a XIX. század végétől az 1960-as évek elejéig gyűjtöttek össze. A teljes korpusz metszetét adja a nyelvújítástól napjainkig terjedő időszak szókincsének, és érzékletesen tükrözi azokat a – szókészletben és szójelentésekben megmutatkozó – nyelvi változásokat, amelyek leképezik a vizsgált időszak társadalmi, politikai és kulturális életének változásait.
Nádasdy Ádám méltatásában a nagyszótár összeállítását egy székesegyház építéséhez hasonlította, hisz mindkettő esetében olykor nemzedékek munkájára van szükség ahhoz, hogy a mű elkészüljön, s az sem biztos, hogy a végeredmény azonos lesz a kezdeti elképzelésekkel. „A morfológiai apparátuson máris igazítottak a szerkesztők, bővítve a lehetséges ragozási alakok listáját” – emelt ki egyet a változtatások közül példaként.
A magyar nyelv nagyszótárát az MTA Nyelvtudományi Intézete adta ki.
