Szombaton este a verbászi Városi Múzeumban átadták az idei Szirmai Károly Irodalmi Díjat Sándor Zoltán írónak, lapunk munkatársának. Az elismerést felváltva egyik évben egy magyar, míg a következőben egy szerb író kaphatja meg az azt megelőző két évben megjelent novellás kötetéért. Sándor Zoltán az elismerést a zEtna Könyvkiadó gondozásában 2023-ban megjelent Apátlanok című kötetéért kapta meg.
A verbászi díjátadó gyermekműsorral kezdődőtt, amelyben a magyart környezetnyelvként tanuló helybeli diákok léptek fel. Ezt követően Bordás Győző, a Szirmai Károly Emlékbizottság elnöke köszöntötte az egybegyűlteket. Felszólalásában kifejtette, hogy a Szirmai Károlyról elnevezett díjat 1975-ben azzal a céllal alapították, hogy hozzájáruljanak a novella népszerűsítéséhez, és hogy a novella mint műfaj megmaradjon vidékeinken. Majd a díj Csorba Béla elnök, valamint Bordás Győző és Faragó Kornélia összetételű bírálóbizottságának jegyzőkönyvét felolvasva kifejtette, hogy Sándor Zoltán Apátlanok című kötete mind témaválasztásában, mind gondolatiságában az utóbbi évek egyik kimagasló teljesítménye a vajdasági magyar irodalomban.
Ezt követően Csorba Béla, a bírálóbizottság elnöke méltatta a díjazott művet.
A kötetet Csorba Béla méltatta (Fotó: Paraczky László felvétele)
– Az embernek elnehezedik a szíve végigolvasva Sándor Zoltán komor hangulatú, kegyetlen könyvét, melyben mintha mindenki áldozatnak lenne kiszemelve, megszomorítottnak és megalázottnak, akár személyes sorsán túl, még utódaiban is. Már amennyiben vannak utódai. Két, vezérmotívumában a második világháború partizánterrorjához kötődő novella, vagy a szerző meghatározása szerint vallomás szorítja keretbe a többi tizenkét, egyes szám első személyben elmondott többnyire rövid történetet. Mindkét keretnovella igazi remekmű, amilyenekkel ritkán találkozunk irodalmunkban, s megemelik az egyébként is szellemi izgalmakban bővelkedő kis kötetet – hallhattuk Csorba Bélától.
Sándor Zoltán magyar és szerb nyelven is felolvasott kötetéből (Fotó: Paraczky László felvétele)
A díj átadását követően Sándor Zoltán magyar és szerb nyelven is felolvasott kötetéből.
A díjazott a médiának adott nyilatkozatában az Apátlanok kötet címéről is szót ejtett.
– A kötetben szereplő novellák egyes szám első személyben íródtak, ellentétben a korábbi könyveimben megjelent alkotásaimmal. Ez egy új kihívás volt a számomra, hisz ki kellett találnom az elbeszélő nyelvét, hogy hogyan szólaljon meg, az, hogy ki mit mond el, ki mit hallgat el a saját történetéből, a saját élettörténetéből, a karaktert is meghatározza. Néhány novella esetében egy hosszabb előtörténetet írtam, hogy én magam is minél jobban megismerjem a hőst. Az Apátlanok címmel valójában az apátlanság fogalmára szerettem volna utalni, és ezt az apátlanságot kétféle szempontból tudnám megközelíteni. Egyrészt egyfajta gyökértelenségre, támasznélüliségre utal, amivel arra szerettem volna célozni, hogy a társadalmi, politikai történések hogyan hatnak ki az emberek mindennapjaira, másrészt az apátlanságnak a metafizikai, vagy vallási megközelítésére is utalhat, az ember világbavetettségére, a kozmikus magányra – fogalmazott Sándor Zoltán.
Nyitókép: Sándor Zoltán átveszi az oklevelet Bordás Győzőtől (Fotó: Paraczky László felvétele)
