Újvidéken december 13-án hunyt el Horvát László brácsaművész, nyugalmazott egyetemi tanár. Tisztelői december 18-án a Matica srpska dísztermében gyászülésen emlékeztek meg róla. Az elhunyt érdemeiről pályatársai: dr. Dušica Polovina, Igor Josifoski és Vladica Ilić mondtak ismertetőt. A megemlékezést az akadémia tanára, Ivica Marušević fényképek vetítésével egészítette ki. Polovina méltatásából idézzük a következő sorokat.
„Horvát László, a Művészeti Akadémia rendes tanára, aki fiatal kora óta a Paganinire utaló PAGA becenevén vált ismertté, a huszadik század második felének kiemelkedő újvidéki brácsaművésze és rendkívül sikeres pedagógusa volt. A Rijeka melletti Sušak helységben született 1934. június 19-én. Hegedülni Nagybecskereken kezdett el tanulni, utána befejezte az újvidéki Isidor Bajić középfokú zeneiskolát, majd 1961-ben a belgrádi Zeneakadémia brácsa tanszakát, Ladislav Miranov növendékeként. Tudását Budapesten Lukács Pálnál tökéletesítette. Pályafutása kezdetén Horvát az Isidor Bajić Zeneiskola tanáraként dolgozott, egyidejűleg a Szerb Nemzeti Színház zenekarának szólamvezető brácsása volt. Az Újvidéki Kamarazenekar megalakulása után az együttes brácsa csoportját vezette. Tagja volt a Collegium Musicum vonósnégyesnek is.
Tevékenységének külön értékes fejezete volt a koncertezés, amivel jelentősen hozzájárult a brácsa szólóhangszerként történő érvényesüléséhez vidékünkön. Feleségével, Mira Horvát zongoratanárnővel Vajdaság-szerte fellépett. Játékát szalagra rögzítette az Újvidéki Rádió is.
Horvát repertoárján számos versenymű szerepelt, a többi között Bach, Telemann, Mozart, Vanhal, Händel és Stamitz opusából, továbbá Matheson, Bach, Grudzinski, Brahms és Soproni szonátái, valamint hazai és külföldi szerzők különféle szerzeményei. Pályafutása során számos neves művésszel működött közre, többek között Antonio Janigróval, Mladen Jgušttal, Gaetano Cilával.
Kezdettől fogva jelen volt az újvidéki Művészeti Akadémia létre hozásának és fejlődésének folyamatában. Ugyanis 1974-ben hegedűtanítással indult a pedagógiai munka, amit hamarosan a többi vonós hangszer oktatása is követett. Horvát nevéhez fűződik a brácsa tanszak megalakítása. Neves hazai és külföldi tanárok biztosították a magas színvonalat. Itt tanított a nemzetközi hírű hegedűművésznő, Marina Jasvili, továbbá Evgenija Csugajeva, Evgenija Kravceva, a belgrádi Dejan Mihajlović és Uroš Pešić. Brácsát Horvát László, gordonkát Varga István, nagybőgőt Konstantin Ivanović oktatott. Horvát az évek folyamán mintegy ötven brácsást nevelt, közülük többen mester fokozatot is nyertek. Ezek a fiatal művészek hazai és külföldi zenekarokban nyertek felvételt, vagy pedagógiai tevékenységet folytattak a szerbiai zeneiskolákban. Jómagam – mondta Polovina, az újvidéki Művészeti Akadémia rendes tanára – Horvát növendéke, utána tanársegédje voltam.
Meg kell említeni, hogy Horvát kezdeményezésére a múlt század nyolcvanas éveiben megalakult az Akadémia kamarazenekara, amely Camerata Academica néven Varga István vezetésével igen jelentős eredményeket ért el.
Szaktudásával Horvát jelentős mértékben hozzájárult számos verseny zsűrijének tagjaként a fiatal zenészek teljesítményének értékeléséhez, és ezáltal a pedagógiai gyakorlat színvonalának emeléséhez. Tanári munkáját teljes elhivatottsággal és odaadással végezte. Rendkívül szerencsések voltak a növendékek akik tőle tanulhattak.”
Horvát László földi maradványai az újvidéki Almaško groblje (Almási temető) sírkertben nyugszanak. Temetésén december 14-én egykori növendéke, Vladica Ilić mondott búcsúbeszédet.
(Fordította: Pándi Oszkár)
