A szépséget kutatta

Szombathy Bálint, a Bosch+Bosch csoport alapítója és a kortárs művészet meghatározó alakja december 23-án hunyt el Budapesten. A szabadkai Kortárs Galéria által készített megemlékezés összegzi Szombathy Bálint kiemelkedő művészi pályafutását, díjait és életének fontos állomásait.

Szombathy Bálint 1950-ben született Pacséron. A Szabadkán megalakult Bosch+Bosch neoavantgárd művészeti csoport egyik alapítója és teoretikusa volt. Munkásságának meghatározó eleme a klasszikus avantgárd költészet és képzőművészet kísérletező szellemiségéhez való visszatérés, valamint az aktivizmus kritikai attitűdjének következetes képviselete volt. Az aktivista szemlélet és az ideológiakritika már 1968-ban, két háborúellenes akciójában is megjelent, ám valódi művészi pályafutása, szisztematikusan felforgató gondolkodásmódja az 1970-es évek elején bontakozott ki.

Egész életművét, amely az utolsó napokig kiteljesedett, a művészeti műfajok közötti átjárhatóság és ezek ötvözése jellemezte. Számára minden médium egyaránt fontos volt, a performatív, beavatkozás-orientált alkotásoktól kezdve a sokféle mail art tevékenységen és a vizuális költészeten át egészen az utóbbi évtizedekben készült tárgy- és installáció-központú művekig. Saját magát nomád művésznek tartotta.

Művészetének szerkezeti összetétele magába foglalja a rajzot, a grafikát, a digitális grafikát, az e-mail artot, a konceptuális fotográfiát, az akcióművészetet, a performance-ot, a videóművészetet, valamint a hibrid műfajokat, mint a kollázs, a montázs és a vizuális költészet, továbbá az írott költészetet is.

Szabadka után Szombathy Újvidéken, majd az elmúlt évtizedekben Budapesten élt, miközben folyamatosan összekötötte a két művészeti közeget, és egy sokkal tágabb, közép-európai művészeti térben tevékenykedett. Művészi munkásságát művészeti és elméleti szövegek írásával egészítette ki, emellett – ahogy önmagáról mondta – „a szépséget kutatta”.

Szombathy Bálint számos kitüntetésben és elismerésben részesült, amelyek közül kiemelkednek: a Kassák Lajos Irodalmi Díj (Párizs, 1989), a Forum Képzőművészeti Díj (Újvidék, 1993), a Sava Šumanović-díj (Újvidék, 2007), a Munkácsy Mihály-díj (Budapest, 2008), a Vladislav Ribnikar-díj a legjobb kiállításért (Belgrád, 2015), a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje (Budapest, 2018), valamint a Nagyapáti Kukac Péter-díj (Topolya, 2019).

Műveit számos kortárs művészeti múzeum gyűjteménye őrzi Európa-szerte: Belgrádban, Zágrábban, Budapesten, Ljubljanában, Újvidéken, Szabadkán, valamint Otterlóban és Londonban.

Évtizedeken át szoros kapcsolatot ápolt a szabadkai Kortárs Galériával, ahol művészi és kurátori projektjeit valósította meg. Kitörölhetetlen nyomot hagyott a művészet világában, és méltóságával kivívta számos munkatársának tiszteletét. Tisztelettel és szeretettel emlékezünk rá – áll a megemlékezésben.

(Kortárs Galéria, Szabadka)