A Belgrádi Hungarológiai Tanszéken A belgrádi hungarológia negyedszázada című elektronikus tudományos szöveggyűjteményt mutatták be a minap. A szöveggyűjtemény a 2019 novemberében A belgrádi hungarológia 25 éve címmel megtartott nemzetközi tudományos konferencián elhangzott előadások szerkesztett és nyomtatott változatait tartalmazza.
Az elektronikus tudományos szöveggyűjteményt (www.fil.bg.ac.rs/cetvrt-veka-beogradske-hungarologije) Bogár Edit, a tanszék vendégoktatója mutatta be. Megtudtuk, hogy Európa több városából érkeztek tudományos munkák, többségében magyar nyelven, amit három blokkba: nyelvtudományi, fordítói tudományi és irodalomtudományi egységekbe soroltak be. A szövegek lektorálásában számos külföldi szakember vett részt.
Marko Čudić tanszékvezető a bemutatót követően lapunknak elmondta, hogy a tudományos szöveggyűjtemény egyik legnagyobb hozománya, hogy végre a Belgrádi Hungarológiai Tanszék is láthatóvá válik a világ számára, végre bemutathatják, hogy Belgrádban egy olyan műhely működik, amelynek van mit felmutatnia.
– Mi nem vagyunk egy nagy hagyományú tanszék, mint az Újvidéki Magyar Tanszék, nincs harminc tanárunk, öt akadémikusunk, nincs iskolánk, de megpróbálunk a semmiből építkezni, illetve olyan embereket idehozni, akik ilyen szövegeket tudnak készíteni, amik ebben a szöveggyűjteményben most olvashatók – hangsúlyozta a tanszékvezető, majd rámutatott, hogy a tudományos munkák nemcsak magyarul készültek, hanem angolul, illetve szerbül is. Szava szerint a tudományos szöveggyűjtemény, amely különböző szempontokat gyűjt össze, a korszellemről is tanúskodik. Kiemelve az irodalmi blokkot, rámutatott: legalább három szöveg foglalkozik Bodor Ádám íróval.
– Ez arra utal, hogy egy fajta hibrid identitásban élünk, ezt a környezetet mutatja be Bodor Ádám disztópikus műveiben, mint amilyen a Sinistra körzet, Az érsek látogatása, a Verhovina madarai. Ha ez valakinek érdekes, márpedig a kutatóknak az, akkor az valahol a korszellemről is tanúskodik. Ebből le lehet vonni messzemenőbb következtetéseket is a csupán poétikai, vagy irodalmi, vagy esztétikai megformáltság mellett. Mást is ki lehet ebből hámozni, ami nem csak politika és történelem. Itt élünk, együtt, és akármennyire is különbözünk, mégis összetartozunk. A humorunk is hasonló, nem csak a szerbek és a magyarok között, hanem a többiek esetében is, gondolok itt a szlovákokra, románokra, még a szlovénokra, horvátokra is – mondta.
Kérdésünkre válaszolva, miszerint 25 év után a Belgrádi Hungarológiai Tanszék hol látja a helyét, a tanszékvezető borúlátó gondolatokat fogalmazott meg az egész bölcsészkar jövőjével kapcsolatban.
– Az egész filológiai tanszéknek azzal kell szembenéznie, hogy egyre kevesebb a hallgató. Valamiféle fúzióra van szükség más humán irányultságú szakokkal. Nem csak a pszichológia, antropológia szakokra gondolok, hanem például a politikai tudományokra, és talán még a közgazdaságtanra is. Sajnos a jövő nem a tiszta filológiában van. Ez most úgy néz ki, mintha magam alatt vágnám a fát, de nekünk nem lesz diákunk, ha a hallgatók csak az irodalommal, vagy a nyelvvel foglalkozhatnak. Ugyanakkor a humán tudományok nagyon fontosak. Elég megtanulni a magyar nyelvet, ami teljesen más logikájú nyelv, mint a szerb, hogy máris máshogy lássuk a világot. Ha máshogy látjuk a világot, akkor talán az életben is másként érvényesülünk – mutatott rá.
