A Hagyományok Háza díjátadó gáláján vette át Csonka Ferenc vajdasági prímás a Halmos Béla-vándordíjat, amely a díszoklevél és a pénzjutalom mellett Barbarossa János Halmos Bélának készített mesterhegedűje egy évig tartó használatát is magában foglalja. A vándordíjat 2015 óta egy arra méltó fiatal prímás kaphatja meg. Az elmúlt évek díjazottjai Lipták Dániel, Horsa István, Nyitrai Tamás és Mihó Attila voltak. Csonka Ferenc a Halmos Béla-vándordíj első határon túli kitüntetettje, de nem csupán ebben számít úttörőnek, ő volt az első vajdasági népi hegedűs is, aki 2007-ben megkapta a Népművészet Ifjú Mestere címet.
Csonka Ferenccel ezúttal a Halmos Béla-vándordíj kapcsán beszélgettünk.
Mitől különleges és fontos ez a díj?
Csonka Ferenc prímás (Lukács Melinda felvétele)
– A hetvenes években inkább magán-összejövetelként induló táncházmozgalom, amelynek az volt a célja, hogy fellendítse a népi kultúrát, mára odáig fejlődött, hogy akadémiai szinten lehet tanulni. 2011-ben az UNESCO is felismerte a táncházmozgalom jelentőségét, egyedülállóságát, ezért az felkerült az örökséglistájára. 2012-től kerül sor minden évben a táncház napjára, amely köré rendezvényeket szerveznek. Halmos Béla nevét a táncházkörökben szinte mindenki ismeri, de legalábbis mindenkinek ismernie kellene. Halmos Béla volt tulajdonképpen a mai értelemben vett táncházmozgalom egyik elindítója és első prímása. Jelentős életművet hagyott maga után. Elszántan kutatott, gyűjtött, emellett oktatóként is tevékenykedett. Ledoktorált, számos kiemelkedő elismerésben részesült, mindemellett folyamatosan táncházakat tartott, a népzene autentikus átadásmódjának volt a híve. Kiemelkedő szerepet töltött be abban, hogy a táncház felkerüljön az UNESCO listájára. Halmos Béla 2013-ban hunyt el. A Hagyományok Háza az örököseitől felvásárolta a hagyatékát, beleértve a mesterhegedűjét is. Halmos Béla tiszteletére létrehozták a nevével ellátott emlékérmet és vándordíjat. Utóbbi ugyebár egyebek közt a hegedűjének egy évig tartó használatát foglalja magában. Ezzel a Hagyományok Háza célja az, hogy a hegedűje tovább szóljon, ezáltal továbbadják Halmos Béla szellemiségét.
Mit érzel annak kapcsán, hogy díjazott lettél?
– Először annyira meglepődtem, hogy szóhoz sem jutottam. Még most is nehéz szavakba önteni, de főleg nagy örömet. Megerősít abban, hogy jó irányban haladok. Ezt a díjat felterjesztés útján lehet megkapni. Természetes és jogi személyek, valamint szervezetek is ajánlhatnak jelöltet. Nem titok, hogy engem Szűcs Sándor terjesztett elő, aki a vajdasági táncházmozgalom terén végzett jelentős munkát, népzenészként a Hívogató és a Batyu együttes tagja volt, jelenleg a Hagyományok Háza Baráti Köre Egyesületben tevékenykedik. A szakmai kuratóriumot Szűcs Sándor mellett Árendás Péter, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Népzene Tanszékének adjunktusa, Pál István „Szalonna” elismert és közismert prímás, a Magyar Állami Népi Együttes művészeti vezetője, Virágvölgyi Márta szintén méltán ismert prímás, pedagógus, kutató, gyűjtő, valamint Liber Endre zenész, a Hangvető Kft. társalapítója alkotta. Tudatában annak, hogy Halmos Béla mennyire fontos tevékenységet végzett, valamint, hogy ezt a kuratóriumot – amely mellettem tette le voksát – milyen neves népzenészek, kutatók és szakemberek alkotják, gondolom, érthető, hogy rendkívül megtisztelve érzem magamat.
Milyen volt kézbe venni Halmos Béla mesterhegedűjét?
– Egyes tárgyak különös jelentőséggel bírnak, szinte a tulajdonosuk részévé váltak, feltöltődtek valamilyen többletenergiával. Ha valaki hisz ebben, és kellően nyitott, arra akár átáramolhat ez az energia. Ilyen gondolatok motoszkáltak a fejemben, amikor kezembe vettem a hegedűt.
Mivel jár a vándordíj?
– A gálán az előző évi díjazott adott koncertet, és átadta a hegedűt. Az én feladatom most az, hogy minél többet muzsikáljak rajta. Ez a díj elsődleges célja, de ez az én vágyam, tervem is. Koncertet adok majd a Hagyományok Házában, aminek során bemutatom a hangszert, illetve önmagamat prímásként. Jövőre pedig majd nekem kell koncerteznem a gálán, amivel elbúcsúzom a hangszertől, és átadom a következő díjazottnak.
Hogyan kezdtél el hegedülni, a népzenével foglalkozni?
– Óbecsei vagyok, és mint megannyi más gyereket, a szüleim engem is zeneiskolába írattak. Ott kezdtem el hegedülni. A családban erős vonalat képez a zene. Öten vagyunk testvérek, ebből négyen zenélünk. A népzenét illetően számomra azt volt meghatározó, hogy 1993-ban megrendezték az első Batyu-tábort, ahol Szabó Árpád, a Batyu zenekar valamikori prímása tanította a kezdő hegedűsöket. Ott a népzene és az egész világa teljesen magával ragadott. A későbbiekben informatikatanári szakon végeztem, jelenleg három szabadkai iskolában tanítok. A muzsikálás viszont életem meghatározó részévé vált, rengeteget tanultam ezen a téren, állandóan továbbképeztem magamat, és teszem ezt manapság is. Naponta gyakorlok, sűrűn megfordulok Magyarországon, ahova rendszeresen hívnak. Több együttessel lépek fel, szinte hetente koncertezünk, táncházakat tartunk, oktatunk, tesszük a dolgunkat. Tagja vagyok a Rozsdamaró zenekarnak, a minap mutattuk be Szegeden a Mély című lemezünket, a koncerten pedig már az új hegedűn játszottam.
