Tóth Péter Lóránt versmondó Radnóti Miklós születésének 110. és halálának 75. évfordulója alkalmából útra kelt, hogy gyalogosan bejárja azt az utat, amelyet a költő életének utolsó szakaszában az erőszak nyomásának terhe alatt megtenni kényszerült. A zarándokútra Borból indult, augusztus 31-én. A versvándor a tervek szerint pénteken 19 órakor Belgrádban lép fel a Vajdasági Magyar Szövetség székházában, hétfőn 19-kor a pancsovai művelődési egyesületben, 11-én 18.30-kor pedig a titeli magyar művelődési központban. A következő állomás 12-én Tiszakálmánfalva lesz, ahol 20 órától a Katolikus Körben láthatjuk, 13-án 18 órakor Újvidéken a Petőfi Sándor MMK-ban, 15-én 18 órakor pedig Szenttamáson, a Gion Nándor Emlékházban. Tóth Péter Lóránt 16-án reggel 8-kor ellátogat a szenttamási Jovan Jovanović Zmaj Általános Iskolába, 13-kor a kúlai Petőfi Brigád ÁI-ban tart rendhagyó irodalmi órát, még aznap 17.30-kor a cservenkai Téglagyárnál koszorúzáson vesz részt, 18 órakor pedig a cservenkai katolikus templomban lép fel. 17-én Zomborban, a Magyar Polgári Kaszinóban 19 órakor vendégszerepel. Úgy Cservenka, mint Zombor is a zarándokút központi helyszíneinek számítanak. Ezek után 18-án, 8 órakor a zombori zsidó temetőben és még ugyanaznap 14 órakor a bezdáni parton lesznek megemlékezések, innen pedig Horvátországba megy tovább.
A Radnóti-út megszervezésében részt vesz a Magyar Nemzeti Tanács, Jerasz Anikó, az MNT Végrehajtó Bizottságának elnöke pedig az út egyik védnöke:
– Tóth Péter Lóránt kultúrköveti munkáját jól ismerjük. Közel tíz éve megfordul és fellép Vajdaságban felnőtt és ifjúsági közönség előtt. Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy itt a mi közösségünkben otthon érzi magát és gyakorta visszatér, hiszen egy nagyon tehetséges, céltudatos, elkötelezett, több rangos díjban részesült versmondóról van szó. Tóth Péter Lóránt célja felhívni kiváltképp a fiatalok figyelmét arra, hogy egy hamis ideológia mekkora pusztítást képes végezni és mennyire elemberteleníti az embert. A magyar lírai költészet gyöngyszemein keresztül emlékezik meg és emlékeztet bennünket arra, hogy semmilyen ideológiai, vallási és egyéb okok sem elfogadhatóak a kirekesztésre, az üldöztetésre, a megfélemlítésre. E nemes cél mellett mi is kiállunk. A Magyar Nemzeti Tanács büszke arra, hogy a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága, a Vajdasági Magyar Szövetség és Bor Városa mellett e küldetés megvalósításának szervezésében részt vehet, engem személy szerint pedig óriási megtiszteltetés ért, amikor Tóth Péter Lóránt felkért, hogy legyek a küldetése egyik védnöke. A Magyar Nemzeti Tanács szerepe valójában az, hogy megszervezzük a vajdasági helyszíneken sorra kerülő megemlékezéseket. Versvándorunk néhol majd a felnőttekhez szól, de olyan is lesz, hogy irodalmi órákat tart és a fiatalabbak Radnóti-művekkel várják. Nagyon fontosak a rendhagyó irodalomórák, amelyeket egyes iskolákban tart, hiszen a személyes találkozások arra is alkalmat adnak, hogy megossza a tanulókkal az útján szerzett tapasztalatait, élményeit is – mondta Jerasz Anikó.
Tóth Péter Lóránt a zarándokút egyes állomásain a „...lélek vagyok, élni szeretnék!” című előadást mutatja be, amelyet Hajvert Ákos rendezett:
– Tóth Péter Lóránt nem csupán Radnóti életútjáról megjelent kiadványokat olvasott, hanem felvette a kapcsolatot Radnóti munkásságát kutató szakemberekkel is. Az előadással az is célunk, hogy kevésbé ismert információkat is átadjunk a közönségnek. Radnótiról köztudott, hogy munkaszolgálatos volt, az Erőltetett menet című versét is talán mindenki ismeri, azt is tudni, hogy sokat gyalogoltatták őket, és minden bizonnyal több társával együtt kivégezték. Szeretnénk viszont szólni azokról a történelmi fordulatokról is, amelyek megváltoztathatták volna Radnóti sorsát. Az egyik momentum az volt, amikor a munkaszolgálatosokat megindították Borból. Két részre osztották őket, és Radnóti könyörgött, hogy az első csapattal indulhasson, holott a második csapatot néhány nap múlva felszabadították a partizánok. Ha ezt nem teszi, nagy valószínűséggel életben marad. Mohácsnál is kevésen múlott, hogy felszabaduljon. Igyekszünk megidézni azt a hangulatot is, ami az úton uralkodhatott. A második világháború egyik szörnyűsége volt, hogy rangsorolták az embereket, és voltak, akik nem is számítottak embereknek. Az előadás egyik fontos üzenete az is, hogy a borzalom, amit a második világháborút kísért, ne ismétlődjön meg soha többé. Cservenkán és Zomborban többen is fellépünk, itt verses, pódiumművészeti összeállítást láthat a közönség, amelyben részt vesz a zentai Mécsvirág együttes, Baráth Hajnal Anna, Krnács Erika, Zsoldos Ervin és jómagam. Ezt az előadást közösen készítjük, a címe „Csak ülj a földre és beszélj az égre” – mondta Hajvert Ákos.
Tóth Péter Lóránttal ma délelőtt beszélgettünk és megérdeklődtük, hogyan érzi magát:
– Az estét egy kis falu, Dubočka előtti focipályán töltöttem és épp Požarevac felé tartok. A következő állomás Dragovac. Ez egy nagyon forgalmas útszakasz, rengeteg a kamion és az autó, ezért jól oda kell figyelnem merre megyek. Az utam eleje nem volt zökkenőmentes, a megemlékezés után elindultam Crni vrh felé, viszont 1200 méterre a táborhely előtt az út megszűnt és nem lehetett továbbmenni. Vissza kellett fordulnom, így másnap még Borban voltam a Radnóti-szobor mellett és újrakezdtem az utat. Ez azt jelenti, hogy megközelítőleg 25 kilométert kellett behoznom, de nagyon úgy néz ki, hogy ez sikerül. Tele vagyok élményekkel, gyönyörű a táj, ami Radnótit sem hagyta hidegen, és megtaláltuk a Lager Heidenau helyét. Közben nem tudok nem arra gondolni, hogy ezt az utat járta végig a halálmenet, de azt is gondolom, hogy a megemlékezés révén itt az ideje élettel megtölteni. Nagyon várom, hogy találkozzak a fiatalokkal és az idősebbekkel, és együtt mondjunk Radnóti-verseket. Köszönöm az érdeklődést, jól vagyok, de a lábam a nap végére kifárad. Úgy érzem mennék tovább, de a lábaim nem engedik. Az időjárás most kellemesebb, eddig nagyon meleg volt, ez a lehűlés alkalmasabb a gyaloglásra – tudtuk meg Tóth Péter Lóránttól.
