A Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központban, csütörtökön, Örökül hagyott kincseink nyomában címmel rendhagyó könyvbemutatóra került sor. Az est folyamán dr. Silling István nyelvjárás- és néprajzkutatóval, művelődéstörténésszel, nyugalmazott egyetemi tanárral, számos kötet szerzőjével, valamint a lányával, dr. Silling Léda néprajzkutatóval, Brenner János szerkesztő beszélgetett.
A kupuszinai dr. Silling István érdekfeszítő, személyes történeteken keresztül beszélt arról, hogy az életében mindig is nagy szerepet játszottak a népi hagyományok, ebbe Silling Léda is belenevelődött, és gyakran végeztek közösen gyűjtéseket. Az est folyamán, a régi fotók vetítése mellett, részleteket tudhattunk meg dr. Silling István és dr. Silling Léda életútjáról, de be lett mutatva a közösen készített Nyugat-bácskai Szűzanya-emlékek című kötetük is, amely a Forum Könyvkiadó Intézet gondozásában tavaly jelent meg.
A kiadvány által elsősorban Nyugat-Bácska szakrális tárgyi hagyatékával ismerkedhet meg az olvasó. Silling István bejárta Nyugat-Bácskát és felkutatta a Szűzanya-emlékeket, a könyvben pedig ezeket történelmi áttekintéssel és történetekkel is gazdagította. Azt is megtudhatjuk, hogy az utókor hogyan bánt ezekkel az emlékekkel.
– Amikor ezt a könyvet készítettük, Léda már ledoktorált néprajzos volt, én pedig a szakrális szabadtéri emlékeket, szobrokat, képeket kutattam. A Szűzanyás ábrázolásokat választottuk témául, a gyűjtések túlnyomó többségében közösen zajlottak, a tanulmányokat pedig külön írtuk meg – tudtuk meg dr. Silling Istvántól.
A könyv műszaki szerkesztője Blaskó Árpád, és ahogyan az elhangzott, ez a kiadvány leginkább olyan, mint egy képes tanulmánykötet. Silling Léda ennek kapcsán a képek jelentőségét is hangsúlyozta:
– Együtt beszélnek a szöveggel. Valamikor egy kép sokkal többet ad vissza arról, amit el szeretnénk mondani. A fotók és a szövegek egyenértékűek. A képeken viszont nem igazán látszódik, hogy a szobrokat, az emlékeket ki állította, mikor és milyen szokások, hagyományok fűződnek hozzájuk, ezért ezt le kell írni. Így lesz teljes a történet – mondta Silling Léda.
Silling István azt is megosztotta a közönséggel, hogyan szokott ő gyűjteni:
– Ezek nem minden esetben egyenesen célirányos kutatások, amikor a nyelvjárást gyűjtöttem, akkor a népi imádságokra is figyelmet fordítottam, vagy amikor a tanulókkal balladákat gyűjtöttünk, a mondákkal is találkoztunk. Nemcsak nyitott szemmel, hanem nyitott lélekkel is kell járni, és felismerni azt, hogy értékekről van szó – hallottuk dr. Silling Istvántól, aki beszélt a kupuszinai állandó néprajzi gyűjteményről is, amelyet a felesége segítségével hozott létre 1990-ben.
– A néprajzi gyűjtemény kialakításával már a hetvenes években elkezdtünk foglalkozni és ehhez végeztük a gyűjtéseket. Ami Kupuszinán most is állandóan megtekinthető, annak a java része már együtt volt. A gyűjtemény 1991-ben nyílt meg, akkor kaptunk helyet a régi iskola kántortanítói lakásában, és ott három helyiséget rendeztünk be, a konyhát, a lakószobát és a tisztaszobát. Abban teljesen biztosak voltunk, hogy a gyűjteményt nem szabad veszni hagyni. A kommunista időszakban persze nem ment minden zökkenőmentesen, amikor a bútorokból kiállítást mutattunk be, a szentképeket levetették velünk a falról – mondta dr. Silling István.
A hangulatos este meglepetéseket is tartogatott, csütörtökön volt dr. Silling István születésnapja, így a felköszöntése után a közönség is tortázhatott, sőt megkóstolhatta a páratlanul finom és méltán híres kupuszinai mákos és diós rétest is.
