Dr. Klamár Zoltán a VM4K-ban
A Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központban dr. Klamár Zoltán néprajzkutató, egyetemi oktató Kik és milyenek vagyunk? címmel, a vajdasági identitásokról tartott előadást. Klamár Zoltán Topolyán született, majd pedig Magyarkanizsán élt. 2011 óta az MTA BTK Néprajztudományi Intézet és a váci Székesegyházi Kincstár és Egyházmegyei Gyűjtemény munkatársa. Az ELTE néprajzszakán szerzett doktori fokozatot, és számos magyarországi egyetem vendégtanára volt. Kutatási területei közé tartozik az agrár- és társadalomnéprajz, a népi vallásosság, Vajdaság népcsoportjai és népi építészete. Az említett témakörökben számos cikke, tanulmánya és kötete jelent meg itthon és külföldön is. Éveken át vezetett kutatótáborokat Szerémségben és Magyarkanizsán. Célja a magyar népi kultúra feltárása és bemutatása.
– A napjaim általában úgy indulnak, hogy a világhálón a hazai újságokat, folyóiratokat nézem át először. Az otthoni hírek, események a szellemi otthon építőkövei. Jó hazajönni, ezért is nagyon szépen köszönöm a felkérést – mondta Klamár Zoltán a köszöntőjében, majd pedig arról szólt, hogy más népek hogyan látnak bennünket, magyarokat.
– Gyakori a kulináris identitás meghatározása, a magyarokról sokaknak a paprikás ételek jutnak eszükbe, holott a paprika, illetve a törökbors, balkáni közvetítéssel ért el hozzánk. Az európaiak szemében a puszta, a csikósok, a temperamentumos cigányzene, a népzene, az operett, a viseletek határozzák meg a magyarságot. Ezen bosszankodhatunk vagy mosolyoghatunk, de nem vitathatjuk el a létjogosultságát, akárcsak a begyűrűző új hagyományokét sem, amelyek a szemünk láttára szervesülnek a népi kultúránkkal. Ilyen a karácsonyfa, az adventi koszorú – mindkettő német területről érkezett –, de egyre nagyobb teret hódít a halloween, ami egy kelta hagyomány és az Egyesült Államokból jön át hozzánk. A fentiek már a sztereotípia kategóriájába tartoznak, ami, mint tudjuk, nem más, mint az egyének, csoportok, nemzetek, rasszok felszínes azonosítása. A különféle kultúrákhoz tartozó emberek nemcsak különböző nyelveket beszélnek, sokkal döntőbb az, hogy a világot is más-más módon érzékelik, a saját történelmi ismereteik alapján szűrik az információkat. Saját példából is meríthetek, sokan mondják a határon túliakra, hogy szerbek, románok vagy ukránok, keverik az állampolgárságot a nemzeti identitással. Ez is egy adalék a sztereotípiák terjedéséhez, továbbéléséhez – fejtette ki Klamár Zoltán, aki az identitások kapcsán külön kitért Vajdaságra, és sorra vett településeket is, hogy egyes emlékművek, szobrok, milyen fajta információkat továbbítanak, és azokat a különböző identitású emberek hogyan fogadják.
– Az aktuális hatalom valamilyen módon mindig igyekszik elfedni a valóságot, vagy a saját valóságát ráerőltetni arra a tájra, közösségre, ami épp hozzá tartozik. Ennek egyik példája, amikor települések és utcák nevei változtatják meg. Különbségek mutatkoznak meg a hatalom és a település valósága közt. Az identitás befolyásolása a történelem folyamán sokféleképpen jelent meg. Ha vajdasági identitásról beszélek, akkor a kérdést rétegekre kell bontani. Létezik egyfajta vajdasági identitás, amely minden Vajdaságban élő közösségben jelen van. Az irodalom identitásszervező szerepe is nagyon jelentős. Az írók felelőssége, hogy mire emlékeztetnek, hiszen a műveiken keresztül formálják a nemzettudatot – mondta Klamár Zoltán, és példának hozta fel Gion Nándor, Tolnai Ottó, Lovas Ildikó és Nagy Abonyi Melinda egyes köteteit.
