A Népkör Magyar Művelődési Központban száz éve mutatták be az első színházi előadást. E jeles eseményről emlékezik meg Az átmentő, az életben tartó Népkör című rendezvénysorozat, amely nemrég az intézmény színjátszóinak százéves tevékenységéről összeállított tárlatmegnyitóval kezdődött, ehhez kötődően pedig szerdán este Műkedvelők lehetőségei az új évezredben címmel kerekasztal-beszélgetés zajlott. Ágoston Pribilla Valéria, nyugalmazott magyar nyelv és irodalomtanár, a Népkör egykori színjátszója, a saját élményeit idézte fel:
– A hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején műkedvelő voltam a Népkörben, ahol meglehetősen áldatlan állapotok uralkodtak. Az első előadás, amelyikben szerepeltem, Wildertől A mi kis városunk volt, Szilágyi László rendezésében, de a későbbiekben például Bambach Róberttel is jól együtt dolgoztunk. Akkortájt a munka megszakításokkal haladt, holott a folytonosság nagyon fontos a színjátszó csoportoknál, művelődési házaknál – emelte ki Ágoston Pribilla Valéria.
Dévavári Beszédes Valéria néprajzkutató, a tárlat megalkotója, egyebek közt a Népkör szerepét hangsúlyozta:
– Egy olyan városban, mint amilyen Szabadka, ahol két nagyobb kőszínház is működik, nem lehet a Népkörtől olyanféle műkedvelést elvárni, mint a kisebb településeken, falvakban. Nagyon jó, hogy a Népkör ilyen helyzetben megtalálta a helyét és az utánpótlást neveli a hivatásos színházaknak. Úgy gondolom, egyértelmű, hogy most ez a feladata, ez az útja, és nem az, hogy olyan előadásokat játsszon, mint a régi időkben. Nem lehet a két kőszínház konkurenciája. Jó úton halad a Népkör, ugyanakkor megbecsülést érdemelnek a kisebb helyek színjátszó csoportjai is, amelyek a hagyományosnak mondható műkedveléssel foglalkoznak, mert nekik meg az a feladatuk – mondta egyebek közt Dévavári Beszédes Valéria.
A beszélgetésen színművészek, színjátszó csoportok vezetői is részt vettek. Szó esett a Népkör és a Népszínház Magyar Társulata közti gyümölcsöző kapcsolatról, a Fabula Rasa sikeréről, valamint a környező települések csoportjairól is.
