Kucor Tamara a Szabadkai Városi Múzeumban
Ma a Szabadkai Városi Múzeumban a vajdasági magyar képzőművészet napja alkalmából Kucor Tamara művészettörténész Sisi Szabadkán: Erzsébet királyné szobrai címmel tartott előadást. Az egybegyűlteket dr. Ninkov Kovacsev Olga művészettörténész köszöntötte. Kucor Tamara a belgrádi bölcsészeti kar művészettörténeti tanszékén tavaly diplomázott, jelenleg a szabadkai Kortárs Galéria munkatársa. A diplomamunkáját Erzsébet királynő apoteózisa: Strobl Alajos emlékműve Szabadkán címmel írta meg.
– Nem annyira köztudott, hogy Erzsébet királynőnek Szabadkán két emlékszobort is állítottak. Az elsőt, Strobl Alajos alkotását 1900-ban avatták fel a valamikori vasúti parkban, a másikat egy évvel később, az egykori Honvéd laktanya udvarában, a szobor alkotója Telcs Ede volt, akinek gyermekkora és gimnáziumi évei Szabadkához kötődtek, és akinek alkotásai megtalálhatóak a Szabadkai Városi Múzeum képzőművészeti gyűjteményében. A szobrok az ún. Sisi-kultuszból kifolyólag jöttek létre. Erzsébet az osztrák részben inkább úgymond divatikon volt, a szépségéről volt ismert, magyar területen viszont nemzeti hősnőként tekintettek rá. 1854-ben lett az akkori osztrák császár, Ferenc József felesége. Először 1857-ben járt Magyarországon császári körúton a férjével és gyerekeivel. A bonyolult politikai helyzet ellenére ünnepélyesen fogadták őket. Az embereknek az is tetszett, hogy magyar díszruhát viselt, ezután elkezdett magyarul is tanulni. Az Erzsébet-kultusz kialakulásában fontos momentum volt a koronázása is. Ez követően is tett a magyaroknak tetsző gesztusokat. Utoljára 1896-ban látogatott Magyarországra. Nem sokra rá 1898-ban Svájcban merénylet áldozata lett. Halálhíre gyorsan szétterjedt és sokakat megrázott. A gyász miatt Szabadkán is szünetelt a tanítás – erről Csáth Géza feljegyzéseiből is tudhatunk –, fekete lobogókat helyeztek ki az intézményekre és arról is döntés született, hogy fekete fátylakkal borítsák be az utcai lámpákat, a kirakatokat pedig fekete dekorációkkal díszítsék. Emlékfákat is ültettek. Szabadkán 1899-ben Vály Gyula főépítész arról értesítette a városi hatóságokat, hogy Erzsébet-ligetet alakítottak ki Palicson, ahova több mint 1100 fenyőt ültettek. Ami a szobrot illeti, először egy parkot létesítettek, azután gyűjtéssel egybekötött népünnepélyt szerveztek Palicson, a talapzatot a magyar állami vasutak szabadkai állomásának munkásai állták, és Strobl Alajos bronzszobrát rendelték meg. A szobor sorsa ismeretlen. Állítólag a negyvenes években még megvolt, azután nyoma veszett. A második szobrot 1901-ben avatták fel a Honvéd laktanya udvarában, amely a mai bíróság épülete helyén volt. Ez Telcs Ede alkotása volt, és a szobor még mindig megvan. Elveszettnek hitték, de néhány évvel ezelőtt Baranyi Anna művészettörténész kapcsolatba lépett Telcs Ede leszármazottaival, és egyikük birtokában volt – hallottuk egyebek közt Kucor Tamara élvezetes előadásában.
A látogatók ezután megtekinthették a Vajdasági Magyar Képtár (1830–1930) állandó tárlatában Telcs Ede érmeit, plakettjeit és szobrait.
