A Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központban csütörtökön este Harangozó Imre tanár, néprajzkutató „Hegyet, hegyet hágék…” címmel tartott előadást vallásos népköltészetünk és nemzeti imádságunk párhuzamairól, amely során az archaikus, apokrif imádságos szövegek világát tárta fel a „Hegyet, hegyet hágék...” kezdetű fohászra helyezvén a hangsúlyt, párhuzamba állítva azt nemzeti imádságunk, a Hymnus soraival.
Harangozó Imre, Sebestyén Gyula-emlékéremmel kitüntetett néprajzkutató, az újkígyósi Ipolyi Arnold Népfőiskola alapítóelnöke, az elmúlt megközelítőleg négy évtizedben bejárta szinte az egész magyar nyelvterületet. Nagy kitartással gyűjti azokat a tárgyi és szellemi kincseinket, amelyek máskülönben az enyészet sorsára jutnának. Több mint két tucat kötet szerzője, szerkesztője. Harangozó Imre munkásságát a Magyar Művészeti Akadémia idén Erdélyi Zsuzsanna-díjjal jutalmazta. Érdekfeszítő és hangulatos előadásában ízelítőt kaphattunk eseménydús néprajzi kutatásait, gyűjtéseit övező lélegzetelállító történeteiből, továbbá megtudhattuk azt is, hogy a népi imádságok ereje hogyan képes összekötni az egymástól távol fekvő magyar nyelvterületeket is.
– Mind az archaikus imádságoknak, mind a népdaloknak vagy a nótáknak, Kodály meghatározása szerint nincsen eredeti változatuk, csak változataikban élnek. A tapasztalatom szerint ezt a pedagógusokkal szinte lehetetlen elhitetni, mert mindenki tud egy eredetit. Ha azonban elmegyünk például a moldvai csángókhoz – harminc-negyven évvel ezelőtt erőteljesebben – de akár még mai is tapasztalhatjuk, hogy ott és akkor születik meg a népdal. Az archaikus élő közösségekben még változtatnak rajta, egyéni ízeket adnak hozzá. Elgondolkodtató, hogy értjük-e a hagyományainkat, tudjuk-e elmondani? A hagyományos közösségek nagyon jól tudják, hogy az az ember, aki nem tudja honnan jött, az azt sem tudja, merre tart. Akinek nincs kapaszkodója, nincs gyökere, azt oda vezetik, ahová akarják. Ezért nagyon fontos, hogy a gyökereinket, a hagyományainkat ismerjük. Aki nem tud megbékélni a valós gyökereivel, az igazi hagyományaival, az kitalál magának különböző álhagyományokat. Ez ettől kezdve fegyverré válik a valódi hagyományokkal szemben, mert a valódi hagyományokat álhagyományokkal lehet kiirtani. Erre jó példa a karácsonyi időszakokban tapasztalható átvett szokások is – hallottuk egyebek közt Harangozó Imrétől. Az esten egyebek között arra is kitért, hogy Magyarországon vita folyik arról, hogy mi a népfőiskola. – A törvény egyféleképpen határozza meg, mások másként fogalmazzák meg, szerintem pedig a népfőiskola a kultúra, az értékek átadása úgy, ahogy lehet, mindenféle kötöttségtől mentesen. A népfőiskola az, ha egy lokális közösség a saját identitásában erősödik – hangsúlyozta Harangozó Imre.
