A járványügyi helyzet miatt irodalmi esteket sem lehet közönség előtt tartani, az online tér viszont ilyen jellegű tartalmakkal is bővült, Hajvert Ákos, Radnóti-díjas versmondó, a Vajdasági Magyar Versmondók Egyesületének elnöke rendhagyó irodalomórákkal is felhívta a figyelmet a költészet fontosságára a Magyarság Háza közösségi oldalán. A VMVE tavaly megemlékező versszínházi előadást készített Trianon évfordulójával kapcsolatban, amelyet azóta több településen is nagy sikerrel játszottak, a koronavírus terjedése miatt azonban leállt a tájolása. Erről is kérdeztük Hajvert Ákost, akinek elmondása szerint az egyesület módosult formában, a helyzethez igazodva gondolja megszervezni a rendezvényeit, azokat is, amelyeket elhalasztottak.
– Az elmúlt években a VMVE igyekezett sok téren jelen lenni és hirdetni az eszméjét. Ezt eléggé sikeresen tette, úgy a gyerekeket megcélozva a tehetséggondozás és műhelymunkák által, mint a felnőtteket illetően a versmondó előadásokkal. Mára ott tartunk, hogy a szórványban is tudunk külön műhelyeket létrehozni, erre pályáztunk és kaptunk is támogatást. Ez történt volna meg tavasszal, legalább három helyszínen a szórványban két hétvégi műhelymunkát terveztünk tartani. A foglalkozások a gyerekekhez szóltak volna, ezen túl pedig egy szép kulturális tartalmat gondoltunk biztosítani – előadóművészeti produkciót, író-olvasó találkozót – nem csupán a gyerekeknek, hanem az egész közösségnek. Ez elmaradt, de nem mondtunk le róla. A Nemzeti Kulturális Alap egyik pályázatáról van szó, és a reményeink szerint hajlandóságot mutatnak arra, hogy meghosszabbítsuk az időpontot, így talán az év végéig valamilyen módon megvalósíthatjuk. Ez volt az egyik idei új projektünk, emellett persze a már meglévőket is gondoltuk megszervezni a Szép szó tábort, a Dudás Kálmán Nemzeti Vers- és Prózamondó Találkozót és az Arcok üveg mögött műfordítások, vers- és prózamondó versenyt.
Ezekkel most mi történik?
– Két héttel a Szép szó tábor kezdete előtt döntöttünk úgy, hogy a járvány miatt mégsem tartjuk meg. Nagyon nehéz szívvel mondtunk le róla, de még nem végleg. Levelet küldtünk az összes jelentkezőnek, hogy a Szép szó tábor nem vész el, csak átalakul. Arra törekszünk, hogy az év hátralevő részében megvalósítsuk a versmondó egyesület azon céljait, amelyek a tehetséggondozásra és a gyerekek felkészítésére vonatkoznak, ennek keretében pedig irodalmi és kulturális élményt biztosítsunk a számukra. Valószínűleg amint lazulnak a szigorítások, hétvégenként elhívjuk a fiatalokat Bácsfeketehegyre, ahol majd minden bizonnyal korcsoportokra osztva, intenzíven foglalkozunk velük, hogy felkészítsük őket a soron következő lehetséges versenyekre. Ez több hétvégén keresztül zajlana, pénzbe nem kerülne nekik, mint a Szép szó táboron való részvétel, csak a szülőknek el kell őket hozniuk, meg visszajönniük értük. A Dudás Kálmán Nemzeti Vers- és Prózamondó Találkozót is megpróbáljuk új köntösbe bújtatni. Az egy online találkozó lehetne, de nem a mobiltelefonnal készített videók versenyéről lenne szó. Nincs ezzel baj, jó és kézenfekvő megoldást nyújt, valahogy meg kellett szervezni azokat a versenyeket, amelyeket a különböző szervezetek előirányoztak az év első felére, és én is készítettem ilyen módon videókat, de azt tapasztaltam, hogy nagyon nehéz úgy mondani verset, hogy közben zéró visszajelzést kapunk, semmiféle inger nem jön vissza. A módosult Szép szó táboron felkészítenénk a gyerekeket, a Dudás Kálmán találkozón pedig egy operatőr venné fel a versmondókat, akik közönség nélkül lépnének fel, a zsűri viszont jelen lenne. Így már a résztvevők nem önmaguknak, a mobilnak vagy a kamerának mondanák a verseket, hanem kis létszámú néző előtt és egységes lenne a videók minősége is. Nagyon szeretnénk, ha a második körbe jutott versenyzők kellő figyelmet kapnának és valamelyik tévécsatorna úgymond félig élőben közvetítené a döntőt. Ez némileg kitágítaná a teret úgy, hogy közben a gyerekek sem lennének kitéve a fertőzés veszélyének. Hamarosan lépünk ez irányba. Az Arcok üveg mögött versenyünket idén lazára vettük. A címe most nagyon rímel a karanténra, de tíz évvel ezelőtt nyilván nem erre számítva neveztük el így, innen viszont csak a fantázia szabhat határt annak, hogy kiből mit hoz ki. Szeptemberben szoktuk megtartani, de most kitoltuk az időpontot októberig. Nemsokára megjelenik a felhívása. A megmérettetés lényege az lesz, hogy a résztvevők szabadon kezelhetik a műfordításokat, akár performance keretében, vagy zenei aláfestéssel. Kreativitásra sarkaljuk a gyerekeket a műfordítás témájára. Mobiltelefonos felvételeket várunk majd, olyasmire gondoltunk, mint a TikTok videók.
Fellépéseket is terveztetek...
– Az egyesületnek több tájoló előadása is van. A legújabb Az ének megmarad című produkció, amely a trianoni emlékezés kapcsán jött létre. Több helyszínre is elvittük volna és ez nem csak Vajdaságra, hanem Magyarországra, Kárpátaljára és Baranya horvátországi részére is vonatkozik. Az NKA és a Bethlen Gábor Alapkezelő is ebben támogatja az egyesületet, egy részét sikerült megvalósítani március előtt, és utána ez is leállt. Nagyon várjuk, hogy minimálisra csökkenjenek a fertőzések, de annak is a tudatában vagyunk, hogy őszre várható a második hullám, akkor viszont teljesen új megoldásokat kell kitalálni az ilyen típusú szervezeteknek, mint amilyenek mi is vagyunk, hogy el tudjuk juttatni a műsorainkat a közönségünkhöz.
Szerinted a járványügyi helyzet elvonja a figyelmet Trianonról?
– Azt gondolom, hogy a száz év egy nagyon fontos évforduló és jó apropója annak, hogy megerősítsük az emberekben a nemzeti összetartozást, viszont folyamatosan emlékeznünk kell, ezt sose szabad szem elől téveszteni. Nemcsak ebben az évben és június negyedikén szükséges ennek nagy figyelmet szentelni, hanem a továbbiakban is. Emlékezzünk és erősítsük meg egymásban mindazt, amit az elmúlt száz év történelme csaknem kiradírozott.
Az elmúlt hónapokban, hol szólóban, hol pedig Tóth Péter Lóránt versvándorral rendhagyó online irodalomórákkal jelentkeztél a Magyarság Háza közösségi oldalán. Ezekre hogyan került sor?
– A Magyarság Házával való kapcsolat Tóth Péter Lóránt barátomon keresztül valósult meg. Februárban voltunk is ott Az örökség című Arany János-összeállításunkkal. Amikor tetőzött a járvány, üzenetet küldtek, hogy Magyarországon is hasonló a helyzet, viszont szeretnének érdekes tartalmakat közvetíteni a közönségük felé. Kitalálták, hogy jó lenne, ha magyarországi és határon túli előadók, művészek, népművészettel és gasztronómiával foglalkozó személyek, megközelítőleg húszperces videókat készítenének és azokat nagyon szívesen feltöltenék az oldalukra. Csak időkorlátot határoztak meg, mást nem igazán. Négy témakört javasoltam, ebből kettő saját lett, kettőt Tóth Péter Lóránttal készítettünk el. Nagyon izgalmas volt számomra ez az egész folyamat, mert ilyent korábban nem csináltam. Amikor elkezdtem a mobiltelefonnak verseket mondani, akkor rájöttem, hogy ez így fél óráig egyáltalán nem érdekes. Ezért arra gondoltam, hogy jó lenne valahogy megszerkeszteni ezeket a videókat, ne csak folyamatos versmondásból álljanak, hanem legyenek pedagógiai alapja is, hiszen sok gyerek is láthatja, és így legalább pluszt adhat nekik, akár a tanulmányaikhoz vagy az érdeklődési körükhöz kapcsolódóan. Amikor vajdasági összeállítást készítettem idevalósi magyar költők verseivel, akkor Vajdaságot is bemutattam, hogy kicsit közelebb hozzuk a nézőkhöz. Emellett foglalkoztam az 1848/49-es szabadságharccal, és volt két szerkesztett videó is, egyik Az örökség című Arany János-előadásunk rövidített videóváltozata Tóth Péter Lóránttal és Török Noémi népdalénekessel, valamint a Keressük az igazságot című összeállítás. Korábban szintén Tóth Péter Lóránttal Nem mondhatom el címmel készítettünk egy előadást, ez annak az újragondolása. Érdekes helyzet adódott, ő Pélmonostoron maradt a felesége családjánál, én itthon voltam Bácsfeketehegyen, különböző helyeken mondtuk a verseket, és ezeket igyekeztünk egységessé tenni. Ami még számomra izgalmas a videókkal kapcsolatban, hogy mindebből sikerült újat tanulnom: a videóvágást. Ezzel eddig nem foglalkoztam, de ahhoz, hogy videókat tudjak készíteni, meg kellett tanulnom vágóprogramban dolgozni, hozzáadni a felvételekhez a zenét és a képeket, de úgy gondolom, hogy ez a hasznomra válik.
Hogyan vészelted át a rendkívüli állapotot?
– Márciusban elkezdődött volna a tájolás, közben iskolában is dolgozok, és mindezek fölött áll a család. Nem lett volna könnyű a teendőket összeegyeztetni. Az elején úgy éreztem, hogy időhöz jutottam, mint amikor valamit határidőre kell elvégezni, de halasztást kapunk. Mindenekelőtt nagyon jó volt együtt lenni a családdal. Nekünk falun különösen jó, mert van tér, nagy udvar, ezért nem éreztük magunkat bezárva. Sokat tartózkodtunk kint, rengeteget foglalkoztunk a virágoskerttel, sose volt ilyen szép, korábban nem volt rá ennyi időnk. Az éjszakákat a számítógép előtt töltöttem, akkor vágtam a videókat. Hiányzott volna, ha nem foglalkozhatok azzal, amit szeretek.
