A nemzeti összetartozás éve jegyében együttműködésre kerül sor a vajdasági kulturális, oktatási és művészeti élethez kötődő intézmények és szervezetek között. Az ehhez kapcsolódó rendezvénysorozat a Szekeres László Alapítvány koordinálásával valósul meg, a Nemzetpolitikai Államtitkárság megbízásából. A Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség is bekapcsolódott a programsorozatba. A többi között filmmel, megzenésített verseket tartalmazó lemezzel, népzenei és néptáncos produkcióval is készülnek. A tervezett programokat a járványhelyzet miatt nem sikerült teljes egészében megvalósítani. A részletekről Sutus Áront, a VMMSZ elnökét kérdeztük.
Sutus Áron (Fotó: Gergely Árpád)
A koronavírus-járvány miatt nem lehet megtartani a rendezvényeket a tervezett időpontban. Ennek ellenére volt -e olyan program – a tematikus évvel kapcsolatban –, amelyet sikerült megvalósítani?
– A Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség is lehetőséget kapott arra, hogy beemeljen rendezvényeket, ötleteket, felkaroljon kezdeményezéseket a nemzeti összetartozás éve vajdasági programsorozatába: abba a trianoni békediktátum 100. évfordulója jegyében születő gazdag, szerteágazó, de egyfelé mutató, önmagunkat/saját magunkat is értelmező és felmutató rendbe, amely a Szekeres László Alapítvány koordinációjában, a magyar kormány és a Nemzetpolitikai Államtitkárság támogatásával, a Bethlen Gábor Alap közvetítésével valósul meg. Természetesen, amiként mások, úgy márciusban mi is még egészen más programokat terveztünk: Budapesttől Szkopjéig, Banjalukától Szarajevón át Torontálvásárhelyig tartó barangolást, tájolásokkal, vendégszereplésekkel, együttes produkciókban. A vírus, a járványhelyzet, a terjedést gátló és megakadályozó korlátozó intézkedések, a különféle járványügyi protokoll mindezt átírta – pontosabban semmit sem írt, írhatott át, hiszen minden összes percünk továbbra is faggatja ezt a száz évet, itt van, velünk, számunkra, nekünk: valóságos, kitéphetetlen, elvehetetlen vérzivatarosságában és vérzivatarosságával, közösség- és családtörténetünkkel és történeteinkkel, kiemelkedő és egyedülálló teljesítményekkel is végigkövezve, útbaigazítva – tömören, történelemként, de jelenként, és igen, a jövőnként is.
Tehát módosítottuk az eredeti elképzeléseket annak okán is, hogy az év végéig tervezett rendezvényeket, hagyományos programjainkat nem fogjuk tudni megtartani.
Örülnénk, ha az őszi programsorozat színessége, gazdagsága valamiként vissza tudna tükröződni a tévénézők számára: hogy valamiként továbbra is helyet kapjon benne a hagyományvilágunk, a zene, a tánc, a képző- és az iparművészet, a vizualitás, a színház.
Előkészületben van az az imázsfilm, amely a vajdasági magyarságot mutatja be. Milyen koncepció alapján dolgoztak?
– A Vajdasági Magyar Ünnepi Játékok nyitórendezvénye rendhagyó előadásának rendezésére eredetileg is Kálló Béla Jászai Mari-díjas színművészt kértük fel: vele és a kollégákkal, később már kiegészülve Herczeg Zsolttal, a Pannon Televízió munkatársával, a közös ötletelés nyomán a színházi jellegű produkcióból filmre „írtuk át” az elképzeléseket, a mondani-, az üzenni-, a megfogalmaznivalót: azt, amelyben az adott szó felelőssége, azt, amelyben arcélek és barázdák, amelyben nemzet és vajdasági magyarság, amelyben fohász és szik, amelyben a megtartó szülőtáj szólamai egy igazán felemelő összhangzatban „zúgnak” fel. Még folyik a forgatás, s aztán következik egy hosszabb utómunkaszakasz a Pannon munkatársaival, szakembereivel. S majd valamikor november közepe-vége felé a premier, amelynek a Pannon Televízió „ad majd otthont”… Egyéb terveink is vannak, de előbb még várjuk meg, mit hoz az ősz és az ádventi időszak.
Milyen kiadványok, előadások, népzenei gyűjtések, lemezek lesznek/jelennek meg a tematikus évhez kapcsolódóan?
– Mindeközben, mindezzel párhuzamosan – reményeink szerint év végéig – megtörténik a bácskai Tisza mente néprajzi hagyatékát és ünnepeihez kötődő szokásokat bemutató, azt újból közkinccsé tevő hiteles táncos és zenei produkció anyagának felvevése, ezt Resócki Rolland és Varga Lilla álmodta színpadra a Vadvirág Hagyományápoló Kör táncosaival, a Cécó kamaracsoporttal és a Pendergő zenekarral – az előadást az Életképek a vajdasági Tisza mentéről címmel mutatták be az idén február 29-én. Ez olyan produkció, amely egy ritka és példaértékű kutatómunkából ered, és amely ismét elénk tárja, átnyújtja a vajdasági Tisza mente magyarságának főként huszadik századi hagyomány- és szokásvilágát. Az Ünnepi Játékok egyik programelemét régebben Szavak és akkordok címmel szerveztük meg: a versmondók és az énekelt versek előadóinak a gálaműsora volt ez. Nos, ennek jegyében álltunk a Fokos zenekar mellé, első, énekelt verseket, versmegzenésítéseket tartalmazó lemezük kiadását segítve, hisz ennek külön aktualitást ad a trianoni békediktátum aláírásának 100. évfordulója. A kiadvány a magyar történelem jeles eseményeit megörökítő versekkel kíván tisztelegni történelmünk nagyjai előtt, akik tevékenységükkel hozzájárultak, hogy ma is magyarul beszélhessünk, gondolkodhassunk, énekelhessünk. És fontos elmondani, hogy a legtöbb megzenésítést Szerda Balázs jegyzi – történész, népzenész, zeneszerző, közösségéért felelősséget vállalni akaró személy... De azt hiszem, hogy ez a zenekar minden tagjáról elmondható.
Emellett Tóthfaluban már épül a Mini Délvidék. A Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség miben fogja segíteni ennek létrehozását?
– Tóthfaluban mindig folyik valamilyen építkezés, építés. A nemzeti összetartozás éve jegyében szervezetünk vállalta, hogy segíti a Mini Délvidék további kialakítását – már most is csodálatos látványban lehet része annak, aki ellátogat megtekinteni. Az idén a támogatási keretnek köszönhetően Ambrus Imre keze nyomán elkészülhetnek és helyére kerülhetnek az épített örökségeinket ábrázoló makettek, valamint elkezdődhet a jegypénzárnak és a vizesgócnak helyet adó építmény kialakítása is.
Hála Istennek, vállalásnak és szolgálatnak tehát nem vagyunk és továbbra sem leszünk híján.
De az idei év – miként ezt már a magyar kultúra napi Országoló produkció is üzente – még erőteljesebben kell hogy állítsa, kimondja, üzenje mindezt: hűséget, egyszeriséget, felelősségvállalást, a szolgálat örömét.
Nyitókép: Sutus Áron (Fotó: Gergely Árpád)
