Szerdán mutatták be Tolnai Szabolcs rendező Erdő (Čudna Šuma) című filmjét a Cinema City filmfesztiválon, Újvidéken.
Az említett alkotás a rendező negyedik filmje, egy újvidéki magyar család kálváriáját mutatja be, amelyben a szülők fia megszökik az elvonó intézetből, ahová előzőleg kábítószer-függősége miatt került be. A fiú eltűnik onnan, közben kiderül, hogy már másodízben is pénzzel tartozik a helyi drogmaffiának. Mindeközben a szülők közötti viszony megromlik, gyermekük keresésére indulnak, közben azzal is szembesülniük kell, hogy a külvilág is hűvös, sokszor igen kegyetlen velük szemben.
A rendező előzőleg úgy nyilatkozott a filmről, hogy igyekezett egyszerűbb, könnyebben emészthetőbb formákat használni, amelyek nem veszítenek kifejezőerejükből.
A film főszereplői G.Erdélyi Hermina, Tilly Róbert, Nenad Jezdić, Siniša Tucić és Jovan Belobrković.
Az alkotást egyébként Salgó Judit, vajdasági írónő egy novellája ihlette, amely a kilencvenes években íródott, és azt a társadalmi korszakot is igyekszik megörökíteni. Az alkotók és a szereplők közül is néhányan úgy értékelték, hogy annak ellenére, hogy a film a mai időben játszódik, híven idézi a múlt évszázad utolsó évtizedét, hiszen több olyan társadalmi problémát dolgoz fel, amely akkor is aktuális volt.
Siniša Tucić színész szavaival élve: A film a mai modern idő metaforája.
A film pedig csakugyan tükröt állít társadalmunk elé és – a maga sajátos módján – kritizálja is azt. A bírálatok pedig nem erőltetettek, nem lázítóak, nem kínálja tálcán őket a film. A kritika nem tódul az ember arcába, az alkotás a mai társadalmat szemléltetve, a szereplőket megszólaltatva, becsméreli a mai világot, gesztusaikban örökíti meg a bírálatot. Sem a piacon dohányzó kiskorúakhoz nem fűz külön kommentárt, mint ahogy a drogfüggőség, a megromlott családi viszonyok problémáit sem taglalja különösebben. A hotelbéli Time Sharing, vagyis az utazási ügynökség promóciós estje az a jelenet a filmben, ahol talán érezhetően kezd bírálni a film. Ott is elsősorban az ügynökség tulajdonosának patetikus beszédében (hasonlót ma a politikában is éppen eleget találni) nyilvánul meg a kritika, ahogy Szerbia jelenlegi posványos helyzetéről és a reményről szóló reklámbeszédében próbálja megnyerni a potenciális ügyfeleket. Itt szinte egycsapásra duplázódik a kriticizmus, hiszen a tulajdonos a társadalmi helyzetet és a politikusokat is bírálja, ezalatt pedig gyakorlatilag önmaga (a profitéhes üzletember) paródiájává lesz.
Ez a fentebb említett leíró tárgyilagosság talán a másik meghatározó mozzanat a filmben. Nem ítélkezik, nem próbálja belénk sulykolni azt, hogy ki a felelős az előállt helyzetért, hogy kit terhelhetnek morális gondok. A film mint egy kordokumentum tárja elénk a szituációt, rendezője nem próbál önjelölt prófétaként ártatlanokat és bűnösöket hirdetni.
