Az Oppenheimer tarolt

Közép-európai idő szerint hétfőre virradóra eldőlt, hogy a tavalyi filmtermés két egymással rivalizáló alkotása, a Barbie és az Oppenheimer közül melyik aratja le a babérokat az Amerikai Filmakadémia díjkiosztóján. Ez utóbbi a győztes, ugyanis Cristopher Nolan életrajzi alkotása a begyűjtött díjak számában símán letarolta Greta Gerwig, látszólagos habkönnyűsége ellenére is nagyszerű és tanulságos filmjét és a legjobb filmnek járó aranyszobrocska mellett még hat kategóriában (legjobb vágás, legjobb eredeti filmzene, a legjobb rendezés, legjobb férfi fő- és mellékszereplő és a legjobb operatőri munka) diadalmaskodott,  míg a Barbie-t a 8 jelölése közül mindössze a legjobb betétdalért részesítették elismerésben. Billie Elish és testvére Finneas O'Connell ezzel történelmet is írt, ugyanis így ők a legfiatalabb alkotók, akik két Oscar-díjat is magukénak tudhatnak. Az idén Mihalek Zsuzsa személyében egy újabb magyar Oscar-díjast is ünnepelhetünk, akit munkatársaival együtt az egyébként Magyarországon bérgyártásban forgatott film díszleteiért díjaztak. Ő egyébként nem vett részt a díjkiosztón, de kollégái neki is köszönetet mondtak.

A díjak odaítélése egyébként az idén is jórészt a papírforma szerint alakult. Egyedül talán a legjobb női főszereplőnek járó díj kiosztása alkalmával lepődhettek meg többen, hiszen szinte mindenki biztos volt benne, hogy ezt Lily Gladstone, Martin Scorcese Megfojtott virágok című filmjének a női főszereplője viheti majd haza, azonban végül a Szegény párákban nyújtott alakításáért Emma Stone-t díjazták. Egyébként Scorcese remekműve lett az idei díjkiosztó legnagyobb vesztese, ugyanis a 10 jelölésből egyet sem tudott aranyszobrocskára váltani, ahogyan Bradley Cooper Maestro című alkotása sem zsebelt be egy díjat sem.
E filmekkel szemben Justine Triet Egy zuhanás anatómiája című filmjének a papírforma szerint sikerült begyűjtenie legjobb eredeti forgatókönyvért járó díjat. Ugyanakkor korábban a Cannes-i Filmfesztiválon az Arany Pálmát, hat Céasar-díjat, hat Európai filmdíjat, két Aranyglóbuszt és egy BAFTA- díjat elnyerő alkotás a legjobb idegen nyelvű filmnek járó díjra is esélyes lett volna, amennyiben odahaza jelöltetik erre. A rossz nyelvek szerint erre politikai okok miatt nem került sor, ugyanis a hazájában excentrikus értelmiségiként közismert Triet az Arany Pálma átvevésekor élesen bírálta a jelenlegi francia kormányt, a kontroverz nyugdíjreformok elleni tiltakozások elfojtásával, illetve a francia kulturális modell szétverésével vádolta meg Macron kormányát, miután az csökkenteni szándékozta a művészfilmeseknek járó anyagi támogatást. Triet filmjét egyébként közvetlenül az Oscar-díjkiosztó ünnepség előtt mutatta be a Szerbiai Rádió és Televízió egyes csatornája.
Az idei díjkiosztó ünnepség nyertesei közé tartozik Yorgos Lanthimosnak a fentiekben már megemlített, Szegény párák című filmje és Jonathan Glazer Érdekvédelmi terület című alkotása is.
Amíg Lanthimos filmje a legjobb női főszereplőnek járó díj mellett a legjobb smink és frizura, a legjobb díszlettervezés és a legjobb jelmeznek járó aranyszobrocskát is hazavihette, addig Martin Amis angol író 2014-es regényét lazán adaptáló alkotás a legjobb idegennyelvű filmek járó díj mellett a legjobb hangért járó Oscart is bezsebelhette. E film egyébként Auschwitz parancsnokának, Rudolf Hössnek és feleségének, Hedwignek történetét meséli el, akik közvetlenül a koncentrációs tábor mellett alakították ki álomotthonukat. A foglyok állandó sikolyai, a puskalövések és a gázkamrák füstje kísérti paradicsomukat, de közönyük e borzalmakkal szemben félelmetes és baljós ellentétet teremt.
Nem utolsósorban a nyertesek közé tartozik Wes Anderson is, akit eddig 8 alkalommal jelöltek Oscar-díjra, de csak az idei díjkiosztón nyerte meg első aranyszobrocskáját a Henry Sugar csodálatos élete (The Wonderful Story of Henry Sugar) című filmjével a legjobb rövidfilm kategóriában. Az már pedig a sors furcsa fintora, hogy Anderson az idén meg sem jelent a díjkiosztón.
Egyébként az idén egy viszonylag pörgős és élvezhető díjátadónak lehettünk a szemtanúi, amely az idén sem volt mentes a politikai felhangoktól, amelynek középpontjában az izraeli palesztin, illetve  Ukrajnának az orosz megszállása volt.
Így senkit sem ért meglepetésként az, hogy a legjobb egész estés dokumentumfilmnek járó díjat, egyébként tényleg megérdemelten, az ukrán 20 nap Mariupolban című alkotásnak ítélték oda.
Msztiszlav Csernov, a film rendezője az AP hírügynökség haditudósítójaként rekedt az oroszok által megtámadott városban. A filmben végigkövetik, ahogyan az orosz invázió kezdetekor az újságíró csapat az ostromlott, stratégiailag fontos kikötőváros csapdájába esik, ahol hamarosan a háború meghatározó képeivel találkoznak. Ukrajna ezzel az alkotással szerezte meg történelme első Oscar-díját. Emellett az elmúlt egy évben elhunyt filmesekről szóló megemlékezést is rendhagyó módon a napokban meghalt orosz ellenzéki politikussal, Navalnijjal indították, pontosabban a tőle vett idézettel, miszerint az egyetlen dolog, ami szükséges a gonosz győzelméhez, hogy a jó emberek ne csináljanak semmit.
Jimmy Kimmel, az idei Oscar-gála házigazdája a műsor elejétől a végéig sziporkázott. A rendezvény egyik fénypontjaként Kimmel felidézte, hogy pontosan 50 évvel ezelőtt egy díjat éppen átadó David Nivent egy, a színpadra befutó meztelen férfi zavarta meg. „Milyen fura lenne, ha ez megismétlődne” – mondta, mire a háttérben kikukucskált a pankrátoriból színészi pályára váltó John Cena, aki némi rábeszélésre „meztelenül”, magát egy, a legjobb jelmez díjazottjának a nevét tartalmazó borítékkal eltakarva lépett a színpadra. Persze, mint utólag kiderült, a díjkiosztó stábjának esze ágában nem volt botrányt okozni, ugyanis a közösségi oldalakon közzétett backstage-fotókból kiderült, hogy elől és hátul is egy testszínű ruhadarabot viselt, a bejátszás alatt pedig nagyon gyorsan fel is öltöztették. Azonban az idei show legnagyobb durranását Ryan Gosling követte el Ken dalának ( I’m Just Ken) az előadásával. Gosling színész rózsaszín, csillogó öltönyben ragadott mikrofont, és lepett meg mindenkit fergeteges fellépésével, amihez a Barbie-filmből ismert színészek is csatlakoztak, és egyfajta habként a rózsaszín tortára a társasághoz a Guns N’ Roses zenekar gitárosa, Slash is csatlakozott egy gitárszóló erejéig. Az erről szóló videofelvétel szinte seperc alatt körbejárta a világhálót.

Az idei díjazottak:
legjobb színész: Cillian Murphy (Oppenheimer)
legjobb színésznő: Emma Stone (Szegény párák)
legjobb férfi mellékszereplő: Robert Downey Jr. (Oppenheimer)
legjobb női mellékszereplő: Da'Vine Joy Randolph (Téli szünet)
legjobb film: Oppenheimer
legjobb rendező: Christopher Nolan (Oppenheimer)
legjobb adaptált forgatókönyv: Amerikai irodalom (Cord Jefferson)
legjobb eredeti forgatókönyv: Egy zuhanás anatómiája (Arthur Harari, Justine Triet)
legjobb animációs film: A fiú és a szürke gém (Mijazaki Hajao)
legjobb operatőri munka: Hoyte van Hoytema (Oppenheimer)
legjobb jelmez: Holly Waddington (Szegény párák)
legjobb dokumentumfilm: 20 nap Mariupolban
legjobb rövid dokumentumfilm: The Last Repair Shop
legjobb vágás: Jennifer Lame (Oppenheimer)
legjobb nemzetközi film: Érdekvédelmi terület (Jonathan Glazer)
legjobb smink és haj: Nadia Stacey, Mark Coulier, Josh Weston (Szegény párák)
legjobb eredeti filmzene: Ludwig Göransson (Oppenheimer)
legjobb eredeti betétdal: What Was I Made For? (Billie Eilish és Finneas O'Connell)
legjobb látványtervezés: Mihalek Zsuzsa, Shona Heath, James Price (Szegény párák)
legjobb rövidfilm: The Wonderful Story of Henry Sugar
legjobb animációs rövidfilm: War Is Over
legjobb hang: Érdekvédelmi terület
legjobb vizuális effektek: Godzilla Minus One