Hétfőn Szabadkán, a Szabadegyetemen nyílt meg a Mira Banjac arcai című kiállítás, amely a népszerű szerbiai, egykori jugoszláviai színésznő munkásságát hivatott bemutatni a szerepein keresztül. Mira Banjac megközelítőleg 160 szerepet formált meg és évekig a palicsi filmfesztivál fesztiváltanácsának elnöki posztját töltötte be. A színésznő a mai sajtótájékoztatón az újságírókat is köszöntötte, majd pedig szólt a kiállításról is:
– Az arcok hazudhatnak, de a szemek nem. A szemek az ember egyetlen őszinte testrészei. Erre gondoltam, amíg a képeket néztem. Nagy öröm számomra, hogy ez a kiállítás épp a palicsi filmfesztiválon nyílt meg, hiszen itt mindig barátokkal vagyok körülvéve, és olyan nagyszerű közönséggel, amely figyelmet fordít rám. Ez nagyon jólesik. Mondták is már többen, hogy túlságosan behódolok a publikumnak. Bevallom, ez így van, de mindig is úgy véltem, hogy ha bennünket, színészeket nem szeretnek a nézők, akkor kiknek is dolgozunk tulajdonképpen. A képeket figyelve az is világossá vált számomra, hogy lassan valami végéhez érek, ahonnan az út már csak felfelé, odaátra vezet. De nem tolakszom, nem megyek soron kívül, mert ahhoz túlságosan jól nevelt vagyok – hallottuk Mira Banjactól.
Radoslav Zelenović, a palicsi filmfesztivál igazgatója a Mira Banjaccal való együttműködésre tért ki:
– Ez a fesztivál sohasem a szigorról szólt, inkább a családias hangulatról. Ha egyikünk fel is emelte a hangját, a kedélyek gyorsan lenyugodtak és igyekeztünk inkább nyugodtan megbeszélni a felmerülő problémákat. A kiállítást nézve még inkább fontossá vált számomra a palicsi filmfesztivál múzeumának a létrehozása, amelyet Miroslav Mogorović programigazgató is szorgalmaz, és amely a palicsi Abbáziában kapna helyet. Arra gondoltam, hogy ott jó lenne kiállítani azokat a tárgyi emlékeket is, amelyek a tárlatainkon lettek bemutatva – fejtette ki Radoslav Zelenović.
Zoran Maksimović, a kiállítás szerzője megközelítőleg húsz éve behatóan tanulmányozza Mira Banjac munkásságát:
– Ez a tárlat 2011-ben jött létre, és valójában megkoronázta azt a nagy és örömteli kutatómunkát, amivel oly sok időt eltöltöttem. Mira Banjac idén lesz 90 éves, de ez a kiállítás most azért is fontos, mert a 70 éves színészi pályáját is ünnepli, amely a színpadon kezdődött el. Egyáltalán nem volt könnyű hozzáférni a képekhez. Habár Mira Banjacot láthatjuk rajtuk, nem tőle függött, hogy kiállíthatom-e, nem lehetett megsérteni a szerzői jogokat sem. Könyvet írhatnék arról, hogy mekkora bonyodalmak árán jött létre a tárlat – fejtette ki a szerző.
Hamupipőke melltartója
A Párhuzamok és ütközések versenyprogramban hétfőn egyebek közt A melltartó című német-azerbajdzsáni koprodukcióban készült alkotást vetítették. A film valójában egy szentimentális vígjáték, egy kicsit olyan, mint egy mese, amelyről Hamupipőke juthat eszünkbe. Csakhogy ebben az esetben a mi hercegünk nyugdíjaztatás küszöbén álló mozdonyvezető, aki nem üvegcipőt talál, hanem egy melltartót, amelybe ugyebár a beleillő mellet keresi a boldogság reményében. A főszereplőt Predrag Miki Manojlović alakítja, a fesztivál sajtótájékoztatóján pedig Veit Helmert, a film rendezőjét köszönthettük, aki már korábban is együttműködött az ünnepelt szerb színésszel:
– A Gate to Heaven 2002-es filmemben embercsempészt alakított, így most nagyon jó alkalmam nyílt arra, hogy egy szeretni való figura megformálásával bízzam meg. Mikivel nagyon jó dolgozni, vele mintha minden nap ünnep lenne. Úgy vélem remek választás volt – hallottuk a rendezőtől.
A melltartó című film különlegessége az is, hogy párbeszéd nélküli:
– Az egyetemen kezdtem el párbeszéd nélküli rövidfilmeket készíteni. Sokan ekkor azt mondták, hogy majd bajba kerülök, ha elkezdek játékfilmeket forgatni, de ez a forma továbbra is kedves nekem. A filmem szerintem annyira univerzális lett, hogy minden országban megértik, hiszen a hangsúly inkább a filmes képeken van – mondta a rendező.
Díjátadó a nyári színpadon
Hétfőn a nyári színpadon adták át Jean-Charles Hue francia rendezőnek az idei Underground Spirit-díjat. Ezt az elismerést a palicsi filmfesztivál azoknak az alkotóknak ítéli oda, akik a független filmezés területén emelkednek ki egyedi filmes nyelvezetükkel. A rendezővel a sajtótájékoztatón is beszélgethettek az újságírók:
– Először kaptam olyan díjat, amely nem egy konkrét alkotásra, hanem a teljes eddigi munkásságomra vonatkozik. Emellett azért is vagyok büszke a díjra, mert megerősít abban az elképzelésben, amelyet még a tanulmányaim kezdetén megfogalmaztam, hogy független filmezéssel szeretnék foglalkozni. Szerbiához több szinten kötődök, egyrészt Újvidék közelében készítettem el az első filmemet, megközelítőleg húsz évvel ezelőtt, másrészt pedig van egy szerbiai születésű rokonom is – tudtuk meg a rendezőtől.
