A palicsi filmfesztivál fő versenyprogramjában láthattuk a Bergendy Péter rendezésében készült Trezor című magyar filmet. A filmalkotás az 1956-os eseményekre tekint vissza, sajátos módon, hiszen napokkal a szabadságharc bukása után játszódik a belügyminisztérium földalatti trezorjában. A film idén nyolc Magyar Filmdíjat kapott. A palicsi filmfesztiválon Bergendy Péter rendezővel beszélgethettünk. A Trezor Bergendy Péter harmadik filmje. Az első az Állítsátok meg Terézanyut! volt 2004-ben, a második pedig a 2011-ben készült A vizsga, amely szintén az 1956-os eseményeket taglalta, pontosabban annak utórezgéseit.
Hogyan került sor arra, hogy ismét 1956-tal foglalkozzon?
– A vizsga forgatókönyvét Köbli Norbert írta, akárcsak a Trezor történetét is. A Trezor megtörtént eseményen alapszik, valóban volt egy lakatos, akit kihoztak a börtönből, hogy kinyissa a belügyminisztérium széfjét. Ez adta az ötletet, a többit Köbli Norbert költötte hozzá. A producer megkérdezte, lenne-e kedvem ezzel foglalkozni, én pedig igent mondtam, mert úgy éreztem, meg kell csinálni ezt a filmet. Közel áll hozzám a történelem. Érdekelnek a történelmi filmek, de az igazat megvallva egy kicsit öncélúan, mert nagyon jó megeleveníteni, megteremteni különféle korszakokat. Egy rendezőnek kihívás, hogy például meddig menjen el a hitelességben vagy mire irányítsa a figyelmet. Több történelmi filmtervem is van. Tervezünk készíteni egy filmet Márton Áronról, aki ugyebár Erdély püspöke volt a második világháború idején, és nagy hatású beszédet mondott a kolozsvári templomban. Ennek körülményeiről szól majd a film. A másik film 1989-ben játszódik Romániában, a falurombolás idején. A harmadik 1471-ben, Mátyás király korában, és a seregét követjük nyomon, illetve a csapatot kísérő nőket. A filmek párhuzamosan készülnek, attól függően, hogyan kapunk támogatást. Az egyik már valójában gyártási előkészület alatt áll. Remélem minden rendben halad és megvalósul. A történelmi filmekkel az a gond, hogy nem olcsóak. Sokba kerül a világának a megteremtése. Okosan kell bánni a történettel, hogy az adott keretek közt tudjunk létrehozni egy ilyen filmet.
A Trezor viszont alacsony költségvetésből valósult meg és elsőként a Duna TV vetítette le. Tévéfilmnek készült?
– Televíziós pénzforrásból hoztuk létre, de inkább filmetűdnek hívnám. Nem túl hosszú, nem túl nehéz, valójában egy szórakoztató filmet igyekeztem rendezni. Manapság a magyar filmek a televízión keresztül sokkal könnyebben eljutnak a nézőkhöz, mint a moziforgalmazás által. Ebből a szempontból örülök, hogy sokan látták.
Feltételezem, hogy minden forgatáson történik valamilyen érdekes sztori. Gondolom ez alól a Trezor sem kivétel...
– Az alacsony költségvetésű filmnél minden fillérre gondosan oda kell figyelni, és a költségeket illetően ilyenkor fájó kompromisszumokat is kell kötni. Viszont Münnich Ferencnek (játssza Bezerédi Zoltán) eléggé egyedi szemüvege volt, ezért úgy gondoltam, az feltétlenül kell a filmbe. Mivel olyant nem találtak, azt mondtam nem érdekel, készítsenek egyet. Utólag derült ki, hogy háromszázezer forintba került, ami nagyon sok egy filmnél. Egy kicsit elsápadtam, szidtam magamat, hogy ennyire ragaszkodtam hozzá, de végül az látható a filmben. A kellékesek azután nekem adták ajándékba, hogy ha már ennyire akartam és ennyibe került, akkor maradjon meg nekem.
A film magyar történelmi thrillernek lett beharangozva, de erős érzelmi vonulata is van, ideológiai kérdéseket is feszeget, és megjelenik benne a humor is. Ön milyen műfajba sorolná?
– Thrillernek azért nevezném, mert a reményeim szerint van benne izgalom. Bűnügyi filmnek is mondanám, mert egy régi bankrablásból kifolyólag indul be a történet. Az, hogy vígjáték lenne túlzás, viszont tartalmaz vígjátékelemeket, de ugyanakkor dráma is. Ezen műfajok ötvözete ez a film.
Feltűnt, hogy eddigi mindhárom filmjében láthattuk Hámori Gabriellát...
– Jóban vagyunk, szeretem, és kiváló színésznőnek tartom. Én afféle hűséges típus vagyok. Igyekszem azokkal a színészekkel dolgozni, akikkel korábban is forgattam. A Trezor forgatókönyvében nem volt női szereplő, viszont Gabi a forgatás idején állapotos volt, már a kilencedik hónapban járt és úgy gondoltam, hogy ezt nem szabad kihagyni. Azért jelenik meg a filmben terhes feleségként.
Milyen filmeket szeret nézni? Tudja-e ilyenkor úgymond kikapcsolni azt, hogy rendező?
– Igyekszem. A film lényege végül is az, hogy szórakoztasson. Én legalábbis így látom. Mindenféle filmet szeretek, a horroroktól kezdve a romantikus komédiáig, főleg a műfajfilmeket. Most épp egy horrorfilmet forgattunk és már a vágásnál tartunk.
Ez érdekes, mert nincsenek nagyon magyar horrorfilmek...
– Ez lesz az első. A horrorfilmeknek szabályaik vannak arra vonatkozóan, hogyan kell felépíteni a feszültséget és megijeszteni a nézőt, ami egyébként nem könnyű. Valamelyest értek a horrorfilmekhez, láttam sokfélét, a diplomamunkámat a horrorfilmek lélektanáról írtam, mert alapvetően pszichológus vagyok. Ez azonban nem elég, elkészíteni sokkal nehezebb. Most azon vagyok, hogy jó film szülessen.
Apja és nagybátyja a legendás Bergendy együttes tagjai. Az Ön életében mennyire van jelen a zene?
– Tanultam klasszikus zenét, több mint tíz évig zongoráztam is, de alapvetően nem vagyok zenész. A zeneiséget a filmekben élem ki. Számomra egy film olyan, mint egy zenemű, amit valaki megkomponál és nekem elő kell adnom, minél érzelmesebben és hatásosabban. A filmjeimben domináns a zene. A felhasznált és az eredeti is, mert fontosnak tartom a muzsikát.
Korábban jött-e már Szabadkára vagy Palicsra? Hogy érzi magát a fesztiválon?
– Szabadkán már jártam régebben, de Palicson még nem voltam. Nagyon tetszenek a szecessziós épületek, de kíváncsi voltam az állatkertre is. Nagy állatkertrajongó vagyok, igyekszem Európa összes állatkertjét bejárni. A palicsiról azt hallottam, hogy egyre jobban fejlődik. Tetszik a fesztivál is, különösen az, hogy baráti hangulat jellemzi. Nagy öröm volt a számomra az, hogy a Trezort sok magyar ajkú néző tekintette meg, akik értették a film humorát. A vetítés után voltak, akik odajöttek és gratuláltak, ami nagyon jó érzéssel töltött el.
