Szerdán a Tallinn Sötét Éjszakák Nemzetközi Filmfesztiválon bemutatják Krizsán Szilvia és Elor Emina, az Újvidéki Színház művésznői és Dragana Varagić színésznő, az Újvidéki Művészeti Akadémia színművészeti tanszékének tanára főszereplésével készült Divljač (A vad) c. hazai filmet a PÖFF Shorts rövidfilmek versenyprogramjában. A rövidfilmek versenyprogramja az észak-európai legnagyobb filmfesztivál része, amelyet 2014 óta az A-kategóriás fesztiválok között tartanak számon.
Bojana Babić írta a forgatókönyvet, és rendezte a filmet 2018 augusztusában. A két mellékszerepet is kiváló művészekre, Radoje Čupićra, a Szerb Nemzeti Színház és Pálfi Ervinre, a Szabadkai Népszínház színészére bízta. Ez az első filmje Bojana Babićnak, aki a belgrádi Drámaművészeti Karon szerzett dramaturg oklevelet, a Kino Eyes-European Movie Mastert, azaz mestertanulmányait filmszakon Portugáliában, a lusófonai, valamint Skóciában, az edinburgh-i Napier egyetemeken és az esztóniai Baltic Film and Media School iskolában végezte. Maja Radošević operatőrként, Milica Kolarić jelmeztervezőként, Nađa Antić szcenográfusként, Maja Popović és Milan Stojanović pedig a SENSE Production producereiként vettek részt a projektumban, amelyet Szerbia Filmközpontja támogatott.
Elor Emina (Fotó: Bozsoki Valéria)
Elor Emina: – Krizsán Szilvia elejétől fogva benne volt a dologban, én kicsit később kerültem bele. Ő ajánlott erre a projektre, miután az egyik színésznő meggondolta magát. Mivel 2018 augusztusában éppen ráértem, elvállaltam a négynapos forgatást. A három vadásznő egyikét alakítom, aki elmegy az erdőbe vadászni. A három nő egyikének sincs jellegzetes karaktere. A történet úgy kezdődik, mint egy mese.
A három nő az erdőben vaddisznót szeretne lőni, csak más kerül puskavégre. Vajon a vadászat közben baleset történik-e, vagy már itt úrrá lettek az indulatok és a szándékok? Erre nem válaszolnék, nem akarom lelőni a poént.
Filmes felkéréseknél rövid idő alatt kell szöveget memorizálni, érzelmet vagy látványt megvalósítani, ez másfajta munka, mint a színházi szerepalkotás. Számomra nehezebb, mert több időt szeretek hagyni magamnak, hogy megtaláljuk egymást a szereppel.
Jó volt együtt dolgozni a filmesekkel, akik már egymást ismerik, ugyanakkor olyan csapatban, amely befogadó, amelyben mindenki tette a dolgát szorgalmasan. A körülmények elég nehezek voltak a Delibláti-homokpusztában, erdőben, dombokon forgattunk a rekkenő hőségben. Ennek ellenére senki nem panaszkodott, mindenki tette a dolgát, és jó volt ezt látni, érezni. Nem volt egyszerű a vadászpuskával bánni, szakember mutatta meg, hogyan kell. Nem teljesen sérülésmentes feladat volt. Fennállt a veszély lehetősége, hogy valami rosszul sül el, ha nem jól húzom fel, vagy nem jó felé irányítom.
Játék közben arra koncentráltunk, hogy a nézőt a film egy kicsit elgondolkoztassa, ne tudja elsőre megfejteni az üzenetét. Szerintem sok mindenről akar szólni a film, főleg ezekről a harcias nőkről és az ő világhoz való hozzáállásukról, az agresszióról női módra, illetve annak az elfojtásáról. A kész filmet még nem láttam.
Krizsán Szilvia: – A film idei ljubljanai bemutatójáról hallottam, az újvidékiről nem is értesültünk. A rendezőnő ugyanis elég későn vágta össze a filmet, mert a munka anyagi okok miatt elhúzódott, most pedig külföldön dolgozik. A rövidfilmekről azonban tudni kell, hogy ezeket nem veszi meg a televízió, nem kerülnek moziba, hanem általában csak fesztiválokon lehet ezeket látni. A rövidfilmeknek ez a hátrányos sorsuk: a fesztiválon sokat lehet belőlük látni, de igazából nem jutnak el a szélesebb közönséghez, hacsak az alkotók közül valaki nyilvánosan meg nem osztja internetes fórumokon. Én nem tudok ilyen internetes fórumokat, amelyeken meg lehet nézni, talán mert nincsenek elhíresülve. Kár ezekért az alkotásokért, mert valóban nagyon sok jó van belőlük. A rövidfilm novella, illetve a rövid történet műfaja a filmben. Akkor mutatják be, amikor hívnak hozzá kritikusokat, és beválogatják egy fesztiválra. Például a Muva/Légy című filmnek, amelyben játszottam, Japánban volt a bemutatója, mert oda válogatták be először. Eddig öt-hat rövidfilmet forgattam. Azt hiszem, hogy ezekből csak kettőt láttam összevágás után. Az idei nyáron forgatott rövidfilmekből (Milorad Savanović Velikani és Ognjen Isailović Fitnes Džim) is csak az egyiket sikerült látnom.
Krizsán Szilvia (Fotó: Bozsoki Valéria)
A holnap bemutatásra kerülő Divljačot (A vad) rettenetesen fárasztó körülmények között forgattuk a Zagajička brda nevű részen a Delibláti-homokpusztában. Mivel a rendezőnő nagyon fontosnak tartotta, ezt megelőzően Belgrádban próbáltuk a sokfajta improvizációt, ami remekül összehozta a csapatot. Ezzel ellentétben filmekben sokszor megtörténik, hogy a színész a jeleneten belül találkozik először és utoljára a partnerével. Amikor kimentünk a forgatás helyszínére megnézni a roppant homokdűnéket, láttuk, hogy ott egy szál fa sincs a nyári 50 fokban. A felállított sátor messze volt a forgatásról, sokat kellett mászni. Első nap még nem volt gond, mert azt egy udvarban forgattuk Belgrádban, a második azonban csodálatos volt és csodálatosan nehéz. Annyit kellett le-föl mászkálni a dombokon, hogy a napi forgatás után alig vártam, hogy a szállodában lefeküdjek. A nálam idősebb Dragana Varagić jobban bírta az iramot, ám egy jó adag magnéziumot kellett lenyelnünk lefekvés előtt, hogy másnap hajnalban használhatók legyünk. Az a színésznő, akit Elor Emina váltott fel, elállt az egésztől. Egészségügyi problémái is voltak, és ilyen terepen, rekkenő hőségben nem vállalta a forgatást. A forgatócsoport fiatal, lelkes tagjai egyébként igen előzékenyen bántak velünk, mindent szívesen csináltak, amire éppen szükség volt. Nagyon vigyáztak ránk. Amikor vége volt a jelenetnek, azonnal ernyőt tartottak a fejünk fölé, és nyújtották a pohár vizet.
A három vadásznőről szóló szimpatikus, furcsa történet csattanóját nem akarom lelőni. Én még az a generáció vagyok, aki osztályzatot kapott honvédelem órán célba lövésből, azóta nem volt puska a kezemben. Elküldtek bennünket lövésztanfolyamra, hogy a puska úgy álljon a kezünkben, mintha vadászok lennénk. Szórakoztató dolog volt szétszedni, összerakni a puskát, kipróbálni, meddig röpül el a golyó... A forgatás csodálatos élmény volt, olyan, mint egy szakmai nyaralás.
