Manapság kicsit félve ülök be moziba, ha a film egy 20 évvel korábbi film folytatása vagy felélesztése. Különben is zavaró számomra, hogy semmi újat nem tudnak vagy akarnak kitalálni, hanem fognak egy korábban sikeres, netalán egy kultuszfilmmé vált alkotást, és csupán egy gyenge utánzást kaparnak össze belőle. A Blade Runner 2049-cel kapcsolatban nem kell ettől félnünk, méltó folytatása a nagy neo-noir cyberpunk disztópiának.
Blade Runner 2049-ben 30 évvel Rick Deckard (Harrison Ford) kalandjai után járunk. Deckardnak szárnyas fejvadászként az volt a feladata, hogy a fellázadt és szökött replikánsokat – az emberektől igen nehezen megkülönböztethető, rabszolgaként tartott biorobotokat – felkutassa és kiiktassa. 2049-ben már korszerűbb és engedékenyebb modellekkel dolgoztatnak, de a korábbi, hosszú élettartalmú típussal továbbra is meggyűlik az emberiség baja, ezért a szárnyas fejvadászok továbbra is léteznek. Ezúttal „K” (Ryan Gosling) nyomozását kísérhetjük figyelemmel. „K” olyan felfedezést tesz, amely fenekestül fordíthatja fel a világ aktuális társadalmi berendezkedését. Ennél többet talán nem is szabad elmondani.
A francia-kanadai Denis Villeneuve-nek (Sicario – A bérgyilkos, Arrival) igen nehéz dolga volt az 1982-es Blade Runner (Szárnyas fejvadász) folytatásával, hiszen Ridley Scott az alaptémát anno jól kifejtette. A filmre beülve ne is várjunk tematikai katarzist, hiszen a film csupán tovább feszegeti a nagy előd kérdését, hogy honnan jövünk, hová megyünk és, hogy emberibb-e az ember a saját teremtményénél, játszhatunk-e istent. Mit is jelent embernek lenni, és mi joga bárkinek bármilyen más élő, gondolkodó entitást rabszolgasorba taszítani? Ettől függetlenül a film mégsem lapos, nem érdektelen, hiszen újabb kérdéseket kapunk, és olyan audiovizuális orgiában vehetünk részt, amire ritkán van példa. A film művészi alkotás és társadalomkritika, de egyben szórakoztató termék is. A rendező egyszerre próbál elgondolkodtatni bennünket, és hagyja, hogy felfedezzük a filmet, szinte a nyomozás részesei leszünk. Sőt, ha valaki hozzászokott a hollywoodi filmek ama hibájához, hogy negyedórán belül tudja, mi lesz a film vége, akkor pozitív csalódásban lesz része. Ami viszont üde színfoltja volt a filmnek, hogy felveti a mesterséges intelligencia és a hús-vér ember közötti szerelem kérdéskörét is.
A film lassan építkezik, komótosan ontja az ember elé a csodás képeket, amelyekre már korántsem annyira erőteljesen jellemző a film nior és cyberpunk, de egy olyan különös világot kapunk, amely már az első pillanatok alatt beszippantja magába a nézőt. Talán ez az egyik legerősebb része a filmnek, egyes pillanatokban már Andrej Tarkovszkij Sztalkerének képi esztétikája jutott eszembe. A színek és a képek elvarázsolják a nézőt, szinte utazunk a filmben, a zenei aláfestés pedig visszavarázsol bennünket 1982-be. Vangelis alaptémáját hihetetlenül jól feldolgozta a zeneszerző, szinte az ember bőrét bizsergeti és hozza vissza a korábbi film élményeit. A filmben van bőven visszakacsintás, a technikai pusztulás és a többnyelvűség továbbra is jellemző, sőt a rendőrségi adatbázis most is japánul szólal meg, az pedig csak hab a tortán, hogy mint az előző részben, itt is hallhatunk magyar hangot. A filmet egyébként Budapesten forgatták, de ember legyen a talpán, aki észreveszi ezt.
A film önmagában is megállja a helyét, és folytatásként is, s bár korántsem tökéletes, mindenképpen megéri végigülni. Harrison Ford talán jobb, mint az első részben volt, és Ryan Gosling is hozza a kötelezőt, bár elsőre nem bíztam benne. A többi szereplő nem annyira hangsúlyos, de nem is felesleges. A film hossza miatt senki se ijedjen meg, Villeneuve nagyon is tudja, hogyan hipnotizálja a nézőt ahhoz, hogy kiessen az időből, de ettől függetlenül nem ajánlom, hogy bárki is az első negyedórában megigya az üdítőjét. Egekbe is lehetne dicsérni a filmet, de a sárba is lehetne taposni, én csupán annyit mondanék: nem egy korszakalkotó film, de látni kell. Szinte tökéletesen replikálja az 1982-es filmet, és valahogy mégis más.
Angolul beszélő, amerikai sci-fi, 164 perc, 2017;
RENDEZŐ: Denis Villeneuve;
ÍRÓ: Philip K. Dick;
FORGATÓKÖNYVÍRÓ: Ridley Scott, Hampton Fancher, Michael Greenburg;
OPERATŐR: Roger Deakins; ZENE: Hans Zimmer;
SZEREPLŐK: Harrison Ford, Ryan Gosling, Jared Leto, Lennie James, Dave Bautista, Mackenzie Davis, Robin Wright, Ana de Armas, Sylvia Hoeks, Carla Juri.
