Pénteken délelőtt a Kanizsai Írótáborban irodalmi tanácskozást tartottak Léphaft Pál moderálásával Humorban nem ismerek tréfát címmel. A kanizsai Ifjúsági Otthonban zajló beszélgetés a Karinthy-emlékév jegyében folyt, és az írótábor meghívott alkotói különböző módokon fejtették ki véleményüket magáról a humorról, illetve annak szerepéről úgy az irodalomban, mint a hétköznapi életben. Egyesek felolvasták a témához kapcsolódó kisprózáikat, verseiket, esszéiket, míg mások inkább közvetlenül, spontán módon anekdotáztak Karinthy Frigyesről, a családjáról, a humor más nagymestereiről a szépirodalomban, illetve elmélkedtek a megadott témáról. Miközben valahol mindannyian a humor lényegét próbálták definiálni, többek között olyan kérdésekre keresték a választ, mint például, hogy hova tűnt a politikai humor a médiából, van-e a nőknek humorérzékük, mit árul el az emberről a humora, vagy hogy milyen összefüggései vannak a földi hatalomnak és a humor hiányának.
Léphaft bevezetőjében szintén kérdésekkel indított: – Mi a humor? Érzék? Lelkiállapot? Magatartásforma? Életvitel, vagy csak a túlélés különös formája, ahogy ezt Kaján Tibor, a magyar karikatúra doyenje állította korábban, amikor munkaszolgálatos múltjáról faggatták? Szerintem a humor, egyszerűen, vagy van, vagy nincs. Humorérzéket megszerezni nem lehet.
Miután a tanácskozás vezetője számos ismert művész és tudós izgalmas gondolatait idézte a téma kapcsán, végezetül egy „világraszóló felfedezésről” számolt be, megadva ezáltal a megfelelő hangulatot is a beszélgetés elkezdéséhez: – A Telepi Rádió neves tudósai, Klemm József világhírű kretimológus, és szertárosa, Heinermann Péter, arra a megállapításra jutottak, hogy téves az az antropológiai állítás, hogy akkor váltunk emberré, amikor lejöttünk a fáról. A Telepi Rádió kretimológusai embereken végzett kísérleteik nyomán állítják, hogy emberré válásunk döntő bizonyítéka a nevetés. Ma is azt tapasztalhatjuk, hogy csak az emberre jellemző nevetés különböztet meg bennünket az állatoktól.
