A Szabadkai Városi Könyvtár olvasótermében pénteken, a 26. Kosztolányi Dezső Irodalmi Napok rendezvénysorozat hagyományos tudományos tanácskozása zajlott. Az egybegyűlteket Mihályi Katalin, a Kosztolányi-napok szervezőbizottságának tagja köszöntötte:
Mihályi Katalin, Szőcs Géza, Urbán László, Bíró Erzsébet és Kovács Ida a Szabadkai Városi Könyvtárban
– Napok óta azon gondolkodom, hogy amikor Varga Lakatos Gizelláék létrehozták a Kosztolányi-napokat, remélték-e, hogy a rendezvény több mint negyed évszázad után is fennmarad. Miközben csütörtökön a diákok versmondását hallgattam, a középiskolások által készített videóblogokat néztem és a korábbi Kosztolányi-napok számos kedves momentuma jutott eszembe, rájöttem, hogy nem remélték, hanem tudták. Mint ahogy azt is, hogy nemcsak büszkék akarunk lenni, hanem büszkék is vagyunk városunk nagy szülöttjére, és mindig lesznek olyan tudósok, akik kutatják a Kosztolányi-életmű különböző aspektusait, mi pedig őszinte kíváncsisággal várjuk, hogy a kutatási eredményeiket, gondolataikat megosszák velünk. Ezúttal is egy titokfejtő, szellemi kalandra invitáljuk a közönségünket – hallottuk Mihályi Katalintól.
A közönség érdeklődve hallgatta az előadásokat
Elsőként Szőcs Géza Kossuth-díjas budapesti költő Száz év után címmel tartott előadást, amely során egyebek közt taglalta Kosztolányi Dezső és apja közti viszonyt, de külön kitért A fürdés és A hamis kártyás című novellákra is:
– Nekem Kosztolányi gyerekkorom óta meghatározó érték, az értékrendszeremben egyik pillére, és sokszor, teljesen váratlan pillanatokban, eszembe jutnak olyan válaszok, amelyeket Kosztolányi adott olyan kérdésekre, amelyek bennem száz év múltán fogalmazódnak meg. Legyen szó politikai vagy akár filozófiai kérdésekről. Kosztolányi modern tud lenni az írásaiban. Csak remélni merem, hogy a fiatalokat és az elkövetkező generációkat is tudja majd inspirálni – hallottuk Szőcs Gézától.
Ezután képes kalandozásra került sor. Kovács Ida irodalomtörténész, a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum muzeológusa, képzőművészeti- és fotógyűjtemény vezetője, Kosztolányi arcai címmel tartott vetítéssel egybekötött előadást, amely során a közönség megközelítőleg hatvan képet láthatott. A képek a Petőfi Irodalmi Múzeum kiadásában megjelent és Kovács Ida által szerkesztett, Halkan szitál a tört fény című képeskönyv anyagából származtak:
– A kötet 2006-ban készült, akkor állítottam össze, és Kosztolányi Dezső szinte összes fényképét tartalmazza. Újságokból is kutattunk, tehát belekerültek sajtóból átvett képek is, valamint múzeumokból és családok gyűjteményeiből előkerült eredeti fotók is. A könyvben a fotók időrendi sorrendben szerepelnek, de az előadásban különválasztottam a portrékat, a gyermekkori és családi fotókat és egy nagyobb egységben mutattam be azokat a képeket, amelyek az írói munkásságáról, társadalmi szerepvállalásairól, szerkesztőségekben eltöltött időkről szólnak. Nagyon izgalmas volt kutatni Kosztolányi életét a képeken keresztül. Különleges élményt nyújtott, sok olvasását igényelt, gyakran pedig vidékre vitt az utunk. Úgy tudjuk, hogy Kosztolányiról négy ízben készült mozgófelvétel is. Az első valamikor egészen korán, még a filmezés hajnalán 1916 körül, de az elveszett. Azután 1929-ben két amatőr kisfilm is készült, egyik megmaradt, ennek egy változata fellelhető a világhálón is. A negyedik egy néhány évvel ezelőtt előkerült rövid filmfelvétel, amelyet a miskolci múzeum őriz és egy írói matinéba enged betekintést. Ezen Kosztolányi mellett Karinthy és Móricz Zsigmond is felbukkannak – tudtuk meg Kovács Idától.
A továbbiakban Urbán László érdi irodalomtörténész Miért nem kapta meg Kosztolányi Dezső a Nobel-díjat? címmel tartott értekezést, amelyhez Bíró Erzsébet olvasott fel irodalmi szövegeket. Ahogyan azt Urbán Lászlótól hallhattuk, csaknem ötven éve kutat meg nem jelent, ritka, huszadik századi magyar irodalmi művek után. Gyűjtőmunkája eredményeként 94 kötet jelent meg és 8 még kiadásra vár. Három irányul Kosztolányira, az első Az élet primadonnái, a második a Gyémántgöröngyök, a harmadik a Jaffa kiadásában tavaly megjelent Mindent bevallhatok című nyilatkozatok, vallomások gyűjteménye, de készülőben a negyedik kötet is:
– Kosztolányi Dezsőnek nemcsak szülővárosa volt Szabadka, ide menekült a nagyvilág küzdelmei elől. Itt volt otthon a barátai, osztálytársai, a családtagjai között. Kosztolányi azért nem kapta meg a Nobel-díjat, ami miatt Ady Endre, József Attila, Babits Mihály, Juhász Gyula, Szabó Lőrinc, Radnóti Miklós, Weöres Sándor, Juhász Ferenc, Nagy László sem, és még sorolhatnánk. Nagyon sokan a világirodalom óriásai közül sem kapták meg. Az irodalmi Nobel-díj bizottsága véleményem szerint nem áll hivatása magaslatán, hiszen olyanoknak is adtak irodalmi Nobel-díjakat, akiknek nem sok közük volt az irodalomhoz, mint például Churchillnek sem, mégis díjazott lett. Egy cikkben a Svéd Akadémia egyik titkára kifejti, hogy véleménye szerint nagyon fontos az, hogy az akadémia könyvtárában legyen magyar könyv, világnyelvre fordítva, méghozzá nagyon jól, de az sem mindegy, hogy ki ajánlja díjra az írót. Tekintélyesnek kell lennie, és ilyen nem volt Kosztolányi esetében – mondta Urbán László.
A Szabadkai Városi Könyvtár és a Kosztolányi Dezső Irodalmi Napok szervezőbizottságának képviselői megkoszorúzták a Gimnazista szobrot
A tanácskozást követően a szabadkai önkormányzat, Magyarország Szabadkai Főkonzulátusa, a Szabadkai Városi Könyvtár és a Kosztolányi-napok szervezőbizottságának a képviselői, valamint a rendezvényen résztvevő vendégek koszorút helyeztek el a Svetozar Marković Gimnázium előtti Kosztolányi-mellszoborra, a Gimnazista szoborra, valamint a gimnázium falán található emléktáblára.
