A Szabadkai Városi Könyvtár és a Kosztolányi Dezső Irodalmi Napok szervezőbizottsága nemrég Kosztolányi-napokat tartott a könyvtárban. Ennek keretében sor került az immár hagyományos, 26. tudományos tanácskozásra is. Az egyik vendégelőadó Szőcs Géza, Kossuth-díjas erdélyi magyar költő volt, aki Száz év után címmel tartott előadást.
A rendezvény bevetőjében hallhattuk, hogy mindig izgalmas, amikor egy költő, író szól egy másik költőről, íróról, mert belülről ismeri a mű születési titkait. Erről meggyőződhetett a közönség is. Szőcs Géza egyebek közt Kosztolányi és apja viszonyát taglalta, eközben pedig külön kitért Kosztolányi két novellájára a Fürdésre és A hamiskártyásra. Előadásában Szőcs Géza a budapesti Szent István Társulat gondozásában 2010-ben megjelent Tasso Marchini és Dsida Jenő című könyvéből is idézett, amelynek példányát a könyvtárnak adományozta, akárcsak a magyar PEN Club történetét összefoglaló két kötetet is. Ahogyan azt megtudhattuk, Kosztolányi évekig a magyar PEN Club elnöke volt. Szőcs Géza elmondása szerint a leváltása szomorú és tipikusan magyar történet. Arra mutat példát, amikor valaki lelkes, áldozatkész, segíti a közösségét, cserébe viszont intrikát, becsmérlést, árulást, és agressziót kap. Szőcs Géza kitért arra, hogy Kosztolányi a magyar PEN Club elnökeként, lord Rothermere-vel találkozott, aki jutalom gyanánt pénzt adományozott szegény sorsú magyar íróknak. A PEN Club Kosztolányit bízta meg az ajánlással, ő pedig Móricz Zsigmondot és Krúdy Gyulát jelölte meg. Ezt követően kirobbant a botrány, mivel azzal vádolták, hogy baloldali írók kapják az angol lord ajándékát. Ennek akkora lett a visszhangja, hogy a Kosztolányi által kiharcolt, Budapesten megrendezendő PEN világkongresszus is veszélybe került, emiatt szorgalmazták a lemondását.
Szőcs Géza szerint a Kosztolányi-kutatás mindig tartogat újdonságokat. Például Kosztolányi orvosi kórlapjainak ismeretében nemrég vált világossá számára, hogy tévedés az állítás, miszerint Kosztolányi rákban halt meg. A halálakor ugyanis már egyetlen rákos sejt sem volt a szervezetében, és valójában a rádiumos, radioaktív kezelés végzett vele, amely teljesen tönkretette az immunrendszerét, a szervezetét.
A tanácskozás alkalmával az újságíróknak is alkalmuk nyílt Szőcs Gézával beszélgetni.
Elmondhatjuk-e, hogy Kosztolányi nyelvmegújító is volt?
– Kosztolányi nagyon jelentős alakja a magyar széppróza megújulásának. Nélküle elképzelhetetlen lett volna a huszadik század szépírói nyelvezetének alakulása. Felmerülhet persze a kérdés, hogy kell-e megújítani valamit, ami már tökéletes és szép, ami Jókai Mór vagy Mikszáth Kálmán tollán az érzékletesség, a szép hangzás iskolapéldáit nyújtja. Általános észrevétel és nem csak a magyar nyelvre jellemző, hogy mintegy évszázadonként valamiféle belső logikát, törvényszerűséget követve, megújul a szóbeli és az írásbeli nyelvhasználat. Emlékezzünk csak arra, hogy valamivel több mint egy évszázada, szinte egy szempillantás alatt eltűnt a magyar nyelvből néhány igeidő. Százévenként tehát újra kell kezdeni a szépirodalmat, ahogyan Kosztolányi előtt száz évvel is a nyelvújítók újrakezdték, holott feltehetjük a kérdést, hogy például Heltai Gáspár vagy Pázmány Péter nyelvezete vajon nem volt-e a maga tömör, sziklaszerű mivoltában nagyon jó bármit is kifejezni.
A mai fiatalokat inspirálhatja-e Kosztolányi?
– Remélhetőleg igen. Nagyon is modern tud lenni sok-sok írásában, akár a költészetében is. Lenyűgöző a prózája és azon belül a novellái. Maupassant után talán csak Thomas Mann írt hasonló hallucinatív erejű novellákat, mint Kosztolányi. Csodálkoznék és szomorú lennék, ha az derülne ki, hogy ez a gazdagság, amellyel Kosztolányi gyarapította a magyar nyelvet, irodalmat, tudatot, hiábavaló lett volna az elkövetkező generációk szempontjából.
Érti-e a mai generáció azokat a nyelvi játékokat, amelyeket Kosztolányi használt, és azok háttér információit?
– Általános megállapítás, hogy a világ egyre műveletlenebb, de ez csak részben igaz. Ha azonban azt vesszük példának, hogy a klasszikus nyelvek és irodalmak ismerete hozzátartozik a műveltség alapjaihoz, akkor egyre műveletlenebbé válunk. Ma már sem az antik irodalmak, mitológiák utalásait, hivatkozásait nem értjük, sem azoknak a huszadik században világnyelvnek számító kincseit sem, amelyeket Kosztolányiék még nagyon közelről és intenzíven ismertek. Könnyen lehet, hogy emiatt részben értetlenek lesznek a mai olvasói és meg nem értettek a célzásai, szellemes allúziói, egyáltalán az a műveltségi anyag, amiből táplálkozik sok írása. Soha az emberiség műveltsége folyamán ennyi eszköz nem állt rendelkezésre a tudásszerzéshez, mint ma. Ennek ellenére azt látjuk, hogy minél egyszerűbb tudást szerezni, annál jobban elbutulnak a nemzedékek.
Önre hogyan tudott hatni Kosztolányi?
– Számomra Kosztolányi gyerekkorom óta meghatározó érték. Az értékrendszerem egyik pillére. Gyakran váratlan pillanatokban eszembe jutnak olyan válaszok, amelyeket Kosztolányi adott olyan kérdésekre, amelyek bennem száz évvel később fogalmazódnak meg. Legyen szó akár politikáról vagy filozófiáról. Bízom benne, hogy amíg lesz magyarul értő, olvasó és író ember, addig Kosztolányi az elsőrendű csillagok közé fog tartozni.
