Csütörtökön este a kishegyesi könyvtárban került sor Krekity Olga beszÉLgetÉSek című könyvének ősbemutatójára. A szerzőnővel Brenner János és dr. Szőke Anna beszélgetett. Krekity Olgának ez a második interjúkötete, az Interjúláz című első kötete 2011-ben jelent meg az Életjel Kiadónál. A mostani könyvet a Forum Könyvkiadó Intézet jelentette meg a tavalyi év végén. A szerzőnő elárulta, hogy több oka is van annak, hogy Kishegyesen került sor az első bemutatóra.
– A kötetben nagyon sok kishegyesivel beszélgetek: id. Virág Gáborral, Aaron Blummal, a kishegyesi származású Nemes Fekete Edit keramikusművésszel, Karna Margittal, Mohácsi Zoltán és Németh László festőművészekkel. A kishegyesiek mellett sok színésszel is beszélgettem, pl. Elor Eminával, Béres Mártával, Kálló Bélával, Kovács Frigyessel, Ábrahám Irénnel, a Pataki-díjjal és a Jászai Mari-díjjal kitüntetett színészekkel. Ha szám szerinti eloszlást nézem, akkor színészekkel beszélgettem a legtöbbször. Az anyag 14 év távlatában gyűlt össze, s igyekeztem úgy összeválogatni, hogy ne csak a pályaválasztásokról beszéljenek, hanem jelentős életeseményeket is belesűrítsenek ezekbe a beszélgetésekbe, amik majd érdekessé teszik ezt a kötetet. Tehát valamiféle lenyomata legyen ez a kötet a vajdasági magyarok életének
A bemutató során elhangzott, hogy a beszélgetések egy eseményből indultak ki, viszont az interjúalanyokkal mélyebbre ástatok...
– A hosszabb interjúk úgy készültek, hogy a jegyzetfüzetemben vagy a diktafonon tárolt anyagot kibővítettem, vagy egy személlyel többször beszélgettem, és kompiláltam az anyagot. Ez történt Kovács Frigyes, dr. Szőke Anna vagy Nemes Fekete Edit esetében. Őket egy-egy díj kapcsán mindig meglátogattam és összegyülemlett egy olyan anyag, amelyből egy hosszabb lélegzetvételű interjú készült. Az íróknál egy-egy kötet megjelenése adta az apropót, pl. Aaron Blummnál és Lovas Ildikónál is, az újságíróknál pedig pl. a Napleány-díj. Ennek kapcsán arról is elbeszélgettem velük, hogy hogyan élik meg ezt a díjat és a pályájukat, mert a díj csak egy állomás ezen a pályán.
Az is elhangzott, hogy a beszélgetések nagyon komoly felkészülést igényeltek.
– Én köztudottan maximalista vagyok, és nagyon önkritikus, másrészt abból a régi iskolából jöttem, ahol a szamárlétra minden fokát végig kellett járni. Igencsak belénk sulykolták a szakma becsületét, ami azt jelenti, hogy minden beszélgetésre és minden riportútra alaposan fel kellett készülni. Az interjú és a riport készítése a legnehezebb publicisztikai műfaj, amely már oknyomozás valójában. Tehát könyveket kell elolvasni, vagy korábbi interjúkat, kritikákat, megnézni jó néhány előadást, esetleg ismerni azt a személyt 10-20 éve, és akkor venni a bátorságot, hogy megkeresd. Számomra ezek a legnehezebb, ugyanakkor a legérdekesebb publicisztikai műfajok, amelyeket leginkább szerettem művelni. Ezek alkotások, mert nem csak leülsz a számítógép elé, és begépelsz valamit. Legkönnyebb egy tálcát vagy egy vezércikket megírni egy gondolatfonal kapcsán, viszont igazán mestervizsga végigvezetni egy ilyen beszélgetést. Állítólag jól csinálom ezt, de nem az én tisztem eldönteni, majd az utókor megítél – mondta el Krekity Olga.
A könyvbemutatót egy fiatal kishegyesi képzőművész, Vass Szabolcs Fészek című kiállításának a megnyitója követte. A kiállítást Fehér Dorottya nyitotta meg. Vass az elmúlt másfél évben dolgozik ezen a sorozatán, amely a tojás tematikáját dolgozza fel. A fiatal képzőművész szerint a tojás igen nehéz szimbólum, amelyre vigyázni kell, de egyszerű forma, amellyel lehet kísérletezni. Korábban egy akvarellsorozatot készített ebben a témámban, majd áttért a grafikákra. Az ezekből készült tárlatot láthatta Vass „szülőfészkének” közönsége.
