Bencsik Orsolya új könyve lenyűgöző látomás: szétírt lányregény és megrázó családelbeszélés egyszerre, olvasható a Több élet című kisregény ajánlójában, amely kitér arra is, hogy a kötetben egy olyan világ tárul elénk, ahol megejtő szépséggel válnak elbeszélhetővé a sertéstenyésztés mindennapjai, a generációs konfliktusok vagy éppen a párkeresés nehézségei. A topolyai születésű, ám évek óta Szegeden élő írónőnek a 2009-ben megjelent Kékítőt old az én vizében és a 2012-ben napvilágot látott Akció van! című kötete után, néhány héttel ezelőtt a Forum Könyvkiadó és Magvető Kiadó gondozásában jelent meg a Több élet című kisregénye, amelyben saját bevallása szerint arra törekedett, hogy a végsőkig elvitt helyzetekből, határszituációkból szólaljon meg az elbeszélője, illetve rajta keresztül a környezetében élők is.
– 2012-ben, az Akció van! című novelláskötetem megjelenése után kezdtem el írni a Több élet című kisregényemet, akkor még Kis va(j)dmagyar-sorozatként, továbbra is – az Akció van! világát követve – a falut, a vidéket, a zárt szellemet, a zárt életet állítva a középpontba, de a személyiség széthullásáról, bezáródásáról, elpusztulásáról is írtam, az öregség, a betegség vagy a halál megtapasztalásáról, jóllehet négy éven keresztül arról beszéltem, a disznókkal foglalkozom majd, és a vajdasági vágóhidak története érdekel. Ezzel kapcsolatban Tolnai Ottónak is sokat köszönhetek, ő mondta az Akció van! kapcsán, hogy úgy olvasott volna még többet a disznókról. Tehát már a novelláskötetemben is megjelent a disznó-motívum – hangsúlyozta lapunknak nyilatkozva Bencsik Orsolya, aki a szövegei biografikus vonatkozását illetően elmondta, mivel nagyapja is hentes volt, így viszonylag jól ismeri ezt a világot.
– Nagyapám hentes volt, dolgozott a szabadkai vágóhídon, majd a topolyai Topolában, de otthon, a hátsó udvarban is tartott hízókat. Apám a balkáni háborúk után került a topolyai Topolába, majd Topikóba mint elektrotechnikus-karbantartó, végül a szegedi Pickben dolgozott hűtőgépészként. Valamennyire tehát ismerni vélem ezt a világot. És az elmúlt négy évben azt éreztem, a disznó motívumán – ami egyébként erős kultúrtörténeti hagyománnyal rendelkezik – keresztül lehet elkezdeni beszélni arról, milyen a mi Vajdaságunk, ez bővült a magyarországi léttel, és talán megágyazta a kitekintést, hogy megfogalmazhassam, milyen a mi közép-kelet-európai létezésünk. Az állatmetaforán – ami bővült még nyulakkal, méhekkel, hangyákkal és termeszekkel is – keresztül talán könnyebben tudok megállapításokat tenni arról is, hogy milyennek látom az embert. Ehhez kapcsolódik, hogy anno nagyon megütött Danilo Kišnek az a mondata, miszerint a művészet nélkül egy gyermek halála nem lenne több egy vágóhídi állat lemészárlásánál. Arra törekedtem, hogy a végsőkig elvitt helyzetekből, határszituációkból szólaljon meg az elbeszélőm, és rajta keresztül a családja, a rokonai, a szomszédjai, a szűk környezete is, valamint hogy zárójelezve a politikailag korrekt nyelvet, megmutathassam, mi történik akkor, ha nem tudjuk egymást elviselni, ha zavar a másik, ha gyűlöljük, de kénytelenek vagyunk vele együtt élni – magyarázta Bencsik Orsolya, hozzátéve, bizonyos értelemben az Akció van! című kötethez képest is nagyon intim regény lett a Több élet, amiben több a halál, a pusztulás, a szenvedés, mint az élet.
– Személyes, a biografikus olvasatot túlerősítő, tehát önéletrajzinak, vallomásosnak tűnő szöveg, ami lehetőséget teremt az olvasónak a lelkiismeret-furdalás nélküli, tobzódó kukkolásra, de talán az együttérzésre és a szociális érzékenység erősítésére is. A fülszöveg szétírt lányregénynek tekinti, de nyilván ez csak az egyik rétege a könyvnek, ami szándékosan eljátszik a női lét, a tipikusan női témák ironikus kifordításával, talán kellő, érzékelhető humorral. Ehhez kapcsolódik, hogy a borítója is a homokszürke/bézs és a pink színeket vegyíti, tetején egy anatómiai szívvel – sajnos Dezső Andrea erdélyi, ma már Amerikában élő képzőművész hímzett szívét nem tudtuk felhasználni, jóllehet az a burjánzó, vonalakban szétszóródó szív számomra olyan volt, mint az én prózapoétikám: egy női, elrontott rizóma. Én alapvetően Tolnai és Esterházy Péter prózáján nevelkedtem, rengeteg vendégszöveget, vendégmotívumot, vendégtörténetet használok, képzőművészeti vagy akcióművészeti utalásokat, sőt filmes és zenei allúziók is vannak a Több életben: így találkozik – hogy néhány példát említsek – az én fiktív kis va(j)dmagyar világomban a szegedi Katona József utca bérházának elefántcsonttornyában Marina Abramović Sylvia Plathtal, Flaubert Lady Gagával, Bacon vagy Deleuze Dušan Makavejevvel, és még sorolhatnám. De édesanyám, aki egyébként magyartanárnő, erre most azt mondaná, az írónak nem az a feladata, hogy magyarázza, leírja vagy esetleg körbeírja a könyvét – fogalmazott Bencsik Orsolya, aki elmondta, februárban fejezte be a regény írását, azóta szépirodalmi szöveget nem is írt.
– Ezeket a nem tevékeny, nem szépírói periódusokat kicsit nehezen viselem, mert írás, világteremtés közben érzem a legboldogabbnak, a legszabadabbnak magam, miközben akármennyire szeretném ezt az állapotot minél tovább, tulajdonképp a végsőkig fenntartani, képtelen vagyok rá. Most a disszertációm megírásásra kell koncentrálnom, ami számomra – és ehhez kapcsolódóan a tudományos élet is – sokkal kínkeservesebb munka, mert jobban köt a hagyomány, az elmélet, a fogalmi keret, mint a művészi pályámon. Ráadásul folyamatosan küzdök azzal, hogy csak akkor tudok az egyikkel foglalkozni, az egyik nyelvén megszólalni, ha erősen zárójelezem a másikat. De a szegedi doktoranduszi státuszom lejárt, úgyhogy lassan egy elkészült disszertációt is fel kellene mutatnom, ami egyébként a vidék, a vidékiség téma miatt, bizonyos értelemben kapcsolódik az Akció van!-hoz és a Több élethez is. A következő szépirodalmi munka viszont, mivel nyertem egy Örkény drámaírói ösztöndíjat, egy egészestés dráma lesz, valószínűleg a Több élet dramatizált változata, de ettől igencsak rettegek, mert a drámaírásban még nem sok tapasztalatom van, szóval erre azért még várni kell majd – hangsúlyozta Bencsik Orsolya, hozzátéve, addig abban bízik, élni fog és sokat beszél majd önmagáról a Több élet.
