Orhan Pamuk Nobel-díjas török író hétfőn Writing my world címmel tartott előadást Belgrádban a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémián, tegnap pedig a Prosefest Nemzetközi Prózafesztivál Milovan Vidakovićról elnevezett díját vehette át Újvidéken, az akadémia helyi tagozatának épületében. A díjat az Újvidéki Kulturális Központ alapította és idén tizedik alkalommal osztották ki. Milorad Radovanović, a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia újvidéki tagozatának alelnöke köszöntőjében elmondta, a szerbiai olvasóközönség jól ismeri Orhan Pamuk nevét és munkásságát, hiszen eddig tizenkét könyve jelent meg szerb nyelven a Geopoetika kiadó gondozásában.
Nenad Šaponja, az Agora Kiadó igazgatója hangsúlyozta, a fesztivál alapötlete az volt, hogy élő és azonnali kapcsolatot alakítsanak ki a szerzők és olvasóközönségük között: a fesztivál ideje alatt a legnagyobb szerb és nemzetközi írók négynapos újvidéki tartózkodásuk során négy itteni gimnázium tanulóival találkozzanak és dialógust alakítsanak ki.
Elmondása szerint Orhan Pamuk eddigi könyveivel új kultúrák felé nyit ablakot, egyben az egyik leghitelesebb író, akinek szerepe van abban, hogy ma másképp tekintsünk a török kultúrára, és az Oszmán Birodalomhoz fűződő szoros kapcsolatoktól, összefüggésektől függetlenül olvassuk a történelmüket. Kiemelte, Szerbiában megnövekedett a török irodalom fordítása a korábbiakhoz képest, amihez Orhan Pamuk könyveinek népszerűsége is nagyban hozzájárul.
Orhan Pamuk köszönetet mondott a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémiának a meghívásért, és hozzátette, a díj névadója, Milovan Vidaković a szerb nemzeti identitás első regényírója volt, hozzá hasonló írók pedig a török kultúrában is vannak, olyanok, akik valamilyen módon hatással vannak egy nemzeti identitás kialakítására is. Elmondta, nagyon örül a díjnak, mert számára az ilyen elismerések ürügyül szolgálnak arra, hogy utazzon, megismerje az olvasóit szerte a világban, és élőben is lássa a kultúrájukat, majd hozzátette, az ünnepség után Újvidéken is körbe fog nézni. Elmondása szerint nem tesz különbséget a különféle díjak között, és külön öröm számára, hogy a díj korábbi nyertesei között olyan barátai vannak, mint Mario Vargas Llosa, Alberto Manguel, David Grossman és Claudo Magris. Sajnálatát fejezte ki, hogy az április 12-étől 15-ig tartó fesztivál programjain személyesen nem vehetett részt, de hálás, amiért ezt a különleges díjat neki ítélték oda. Megjegyezte, a fesztivál azon része, amikor a tanulók személyesen találkoznak az írókkal, akik meghallgatják a fiatal olvasók kritikáit, a Columbia Egyetemen tartott saját előadásaira emlékezteti. Fontosnak tartja az olvasó és a szerző közti effajta interakciót, nemcsak azért, mert szeret utazni, hanem azért is, mert ez kihívás az írók számára, hogy képesek legyenek beszélni az olvasókkal, akik mindannyian különbözőképpen értik meg, fogadják be az adott művet. Vannak meglepő kérdések, amiket a diákjaitól kap, és a fesztivál logikája is ilyen izgalmas: hogy az író elmegy az olvasói közé, akik teljesen váratlan kérdésekkel és kritikai megállapításokkal szembesítik. Zárásként köszönetet mondott könyvei itteni kiadójának, a Geopoetikának és a kiadó igazgatójának, Vladislav Bajićnak.
