Jegyzetek a napról címmel jelent meg a szabadkai Életjel kiadásában Gyóni Gézának, a Bácskai Hírlap 1913-as évfolyamában megjelent írásainak válogatott gyűjteménye. Ízelítőként egy kis részlet az 1913. június 12-én megjelent Palicsi levelek (II.) című írásból:
– Még egy virágos csónak futott be mostanában ebbe a révbe, a kitűnő poétáé, Kosztolányi Dezsőé, akit szintén intim vonatkozások fűznek Palicshoz. Most is itt járt, 10 éves találkozója volt, és innen viszi ifjú, szép feleségét, Harmos Ilonát, a kék olasz ég jár arra, amerre ez a fiatal művészpár elhalad diadalos útján. Kívánjunk nekik, hercegnő, olyan boldogságot, mint amilyent csak ők tudnak elképzelni és ráhalmozni legkedvesebb novellahőseinkre.
Gyóni igyekezett a város polgárait leginkább foglalkoztató témákról írni a Bácskai Hírlapban, például a városépítési kérdésekről, erről tanúskodik a Csatakos, görbe utcákon című, Városszabályozási mozaik alcímet viselő cikke, amelynek egyik-másik mondata a mai szabadkaiak számára is ismerős helyzetet fest le:
– Az a polgártárs, aki … utcatanulmányútját például a Szegedi úti aluljárón túl is folytatni akarja, ezt a szándékát csak kiválóan száraz időben teheti meg, olyan esőben, mint amilyen az úrnapi volt, semmi esetre.
GULYÁS JÓZSEF ÖSSZEGYŰJTÖTT VERSEI (III.)
Szintén az Életjel kiadásában jelent meg Gulyás József összegyűjtött verseinek harmadik kötete, amely az 1973 és 1977 közötti alkotásokat sorakoztatja fel. Az alábbiakban a kötetből a Költő vagyok című versét közöljük:
Költő vagyok, telhetetlen,
vajdasági költő.
S amit szeretnem adatott,
nem szerethetem.
És szomjan halok a kútnál,
amit senki se őriz.
