A fennállása óta számos átszervezést megélt, újvidéki székhelyű Forum Könyvkiadó Intézet idén ünnepli megalapításának hatvanadik évfordulóját. Bori Imre szavai szerint a kiadó irodalmunk „alakulástörténetére kiható, karakterét alapvetően befolyásoló, az írói pályákat megszabó fóruma, amely igényeket elégített ki és igényeket teremtett – íróknál és olvasóknál egyaránt”. Mintegy háromezer címszónyi könyvét, folyóiratait generációk adták, adják egymásnak kézről kézre, a keretében alapított művészeti és irodalmi díjak a legmérvadóbb vajdasági elismerések között szerepelnek. A közelgő jubileumindító rendezvénysorozat alkalmából Virág Gáborral, a kiadó igazgató-főszerkesztőjével arról beszélgettünk, hogyan hat az intézmény múltja a jelenére, illetve mit jelenthet a Forum szó a vajdasági magyar olvasók számára.
– A Forum alaptevékenysége a könyvkiadás, de az elmúlt évtizedekben jóval túlnőtt ezen a feladatán: egyfajta kultúrateremtő és -menedzselő funkciót is betöltött, de emellett alkotóműhelye volt nemcsak az íróknak, fordítóknak, kritikusoknak, tudósoknak, de a képzőművészeknek is – emelte ki Virág Gábor. – Amikor az itt élő magyarság kulturális életéről, irodalmáról beszélünk, megkerülhetetlen a Forum intézménye – az évtizedek során olyan etalonná, minőségi márkanévvé vált, amelyre a közösség is büszkén hivatkozhat. Az elmúlt hat évtizedben igazán nagy korszakai voltak a kiadónak, a nyomdával együtt mind nálunk, mind az anyaországban az élvonalbeliek között tartotta számon a szakma, olyan eredményekkel és sikerekkel, amelyekre a mai napig büszkék lehetünk. Aztán a 90-es évek háborúi, egy írónemzedék szinte teljes elvándorlása, ahogyan sok más területen, itt is hatalmas hiátusokat és károkat okozott, sokszor veszélybe sodorva a további működést is. Nem szabad elfelejteni, hogy abban az időben az anyaországi alapítványok és a Nyílt Társadalomért Alap segített a továbbélésben. A kiadó élén olyan egyéniségek álltak, akik meghatározták az intézmény egy-egy korszakát, név szerint: Steinitz Tibor, Németh P. István, Juhász Géza, Fehér Kálmán, Bányai János, Bordás Győző, Toldi Éva, Németh Ferenc. Impozáns lenne felsorolni mindazon munkatársak, írók, kritikusok, szerkesztők, festők, grafikusok nevét is, akik szerves részei voltak a kiadó életének, s szintén meghatároztak egy-egy korszakot, róluk sem szabad megfeledkeznünk az évforduló kapcsán – hangsúlyozta az igazgató.
– A múlt meghatározó és követendő példákat állított számunkra: olyan kiadványokat, elismertséget és viselkedésmintákat mutatott fel, amelyeket a megváltozott körülményeink között olykor nem könnyű megfelelőképpen továbbéltetni. Azzal viszont tisztában kell lenni, hogy teljesen mások a mai viszonyok, mint harminc, negyven vagy ötven évvel ezelőtt, de talán bizakodásra ad okot, hogy sikerült olyan intézményi formát találni a Forum működésének, ami biztosítja a gazdasági stabilitást: két alapítóval – Vajdaság Autonóm Tartomány és a Magyar Nemzeti Tanács – közintézményként működünk. Ők biztosítják a zavartalan működést, kisebbségi kiadóként és kiemelt kulturális intézményként pedig jelentős támogatásokat kapunk mind az anyaországtól, mind a belgrádi kulturális minisztériumtól a kiadói programokra. Ebből kifolyólag pillanatnyilag sok szempontból biztosabb a pozíciónk, mint egyes nagyobb magyarországi és szerbiai könyvkiadónak, akik kénytelenek azon a piacon megélni, ahol radikálisan változtak meg az olvasói és könyvvásárlási szokások.
A Forumhoz rengeteg személyes történet is kapcsolódik, szinte minden rendezvényünkön hallok ilyet, nagyon sok vajdasági olvasó számára magával az olvasással és a könyvvel jelent egyet a nevünk. A saját legelső élményem a kiadó történetében legnagyobb példányszámban megjelent Messzike című gyermekvers-antológiához fűződik – határozottan emlékszem, hogy gyerekként én is az elejétől a végéig, majd oda-vissza többször is elolvastam ezt a nagyon kedves kis könyvet. Kishegyesiként aztán meghatározóak voltak számomra Németh István gyerekkönyvei, később pedig Gion Nándor, Tolnai Ottó, Domonkos István, Végel László, Herceg János könyveit olvastam nagy szeretettel. De beszélhetnénk azokról a kiadványokról is, amelyek a maguk idejében különféle díjakat nyertek – mint például Tolnai Ottó Agyonvert csipke című kötete – ezek akkora szenzációnak számítottak akkoriban, hogy nyugodt lélekkel elmondhatjuk: világszínvonalúvá emelték a kiadót. Természetesen nem feledkezhetünk meg arról a közvetítő szerepről sem, amit a magyar és délszláv kultúrák között betöltünk.
– Február 8-án, szerdán pontosan hatvan éve, hogy megalapították a kiadót, így ennek alkalmából egy jubileumindító rendezvénnyel készülünk. Innentől kezdve egy éven keresztül szeretnénk többször is emlékeztetni az évfordulóra. Annyit már most elmondhatok, hogy Penovác Endrét kértük fel, hogy aktualizálja a mostani logónkat egy 60-assal, Csáky S. Piroska szerkesztésében megjelenik az elmúlt 59 évet felölelő bibliográfia, Ninkov Kovacsev Olga pedig a könyvkiadó és a képzőművészet kapcsolatát dolgozza majd fel. Az idei év folyamán reprint kiadványok és az elmúlt hat évtizedet feldolgozó tanulmánykötetek megjelentetését tervezzük, az év végi díjátadó ünnepség keretében pedig könyvkiállítást az eddigi legszebb könyvekből, és remélhetőleg az év közben megtartott könyvbemutatókon, könyvszakmai rendezvényeken is méltón tudunk majd emlékezni erre az évfordulóra.
A jubileumindító rendezvény február 8-án, 17 órai kezdettel a Forum-ház IV. emeleti tanácstermében kerül megrendezésre.
A rendezvény programja:
Kiállítás nyílik Bicskei Anikó, Horvát Lívia, Klájó Adrián, Kozma Laura, Lázár Tibor, Paszterkó Richárd, Pesti Emma, Raffai Ingrid, Szenti Lilla, Tarkó János, Újházi Adrienn, Vass Szabolcs alkotásaiból. A kiállítást megnyitja: Dancsó Andrea.
Virág Gábor köszöntőjét követően Faragó Kornélia: Kisebbség, kiadó, kiadványkultúra, Bordás Győző: A Forum Könyvkiadó – 60 év tükrében, Csáky S. Piroska: A könyvkiadás megtartó ereje címmel tart előadást.
