Az újvidéki Európa Kollégiumban tegnap este bemutatták Lovas Ildikó legújabb, Rózsaketrec című prózakötetét. A mű 2016 végén jelent meg a Forum Könyvkiadó Intézet gondozásában: a negyven prózai szöveg három nagy fejezetre tagolódik, melyek címei – Nem, Igen, Talán – az írónő szerint az életben önmagunk számára megfogalmazott válaszokat jelentik. Az első válasz, a nem, az íróra is lázadást, a változtatásra való igényt fejezi ki, az igen fejezetbe belép a mai valóságunkat érintő tapasztalat, a harmadik – a talán – az idősebb generáció elbeszélői nézőpontja. Lovas Ildikó az est moderátora, Brenner János kérdésére elmondta, a próza nyugalmát szerette volna írásaiban megérinteni, olyan elődök nyomán, mint Ottlik Géza és Mészöly Miklós, a szövegek pedig önmaguk határozták meg a saját sorrendjüket, ezáltal mozaikszerűen regénnyé álltak össze. A Rózsaketrecben felerősödik a részletek körbejárásának igénye, melyhez a kötetben közölt családi archívumból származó fényképek is nagyban hozzájárulnak. A történetek ideje nagyobb intervallumot, közel száz évet ölel fel, topográfiai értelemben azonban szűkebb térre, Szabadkára és környékére koncentrálódik, címe pedig azért lett Rózsaketrec, mert ez a szóösszetétel jelképezheti mindazt, amit életnek hívunk.
