Ünnepélyes keretek között mutatták be Lovas Ildikó legújabb, Rózsaketrec című kötetét csütörtökön este a zentai Alkotóházban, ahol a szerzővel és Blaskó Árpáddal, a kiadvány tervezőgrafikusával Gruik Ibolya, lapunk Üveggolyó című mellékletének szerkesztője beszélgetett.
– A lét elviselhetetlen könnyűsége az, ami az embert írásra, illetve kérdések feltevésére és válaszok keresésére készteti, felfedve, hogy mik azok az érzések, amelyek feszítik, mik azok a dolgok, amelyeket nem ért pontosan, illetve mik azok az aktuális kihívások, amelyekkel kapcsolatban úgy érzi, esztétikai válaszokat kell megfogalmaznia. Ez hozta ki belőlem ezt a kötetet – magyarázta a rendezvényen Lovas Ildikó, aki elmondta, maga is csupán a szövegek szerkesztésekor figyelt fel arra, hogy azok milyen egyértelmű, szinte magától értetődő módon kötődnek egymáshoz.
– Akkor jöttem rá, hogy egy belső monológ, egy ív köti össze és rendezi sorba őket. A könyv már tudta azt, amit én még nem tudtam akkor, amikor a szövegeket megírtam – hiszen esetenként három-négy év is eltelt a megszületésük között, ugyanis vannak köztük olyanok is, amelyek esetében csak a cím, vagy legfeljebb egy-egy mondat maradt meg az eredetileg az Üveggolyóban megjelent szöveghez képest –, hogy a szövegek egy mozaikszerű családregénnyé állnak össze – fogalmazott Lovas Ildikó, hozzátéve, az általa megírt történetek a kötetben szereplő fotókon látható emberekhez kötődnek. A szerző a Rózsaketrecet a belekapaszkodás és az egyensúlyteremtés könyvének nevezte.
– Kérdezték tőlem, hogy mi ez a rózsaketrec. Mondtam, az élet. Egyszerre bezár és megvéd, egyszerre szép és tövises. Az életben valóban egyszerre és párhuzamosan történik mindez, mégis arra törekszünk, hogy a lehető legtöbb tartalommal töltsük meg azt az időszakot, amit itt töltünk. Nem hiszem azt, hogy a boldogság kereséséről lenne szó, sokkal inkább arról, hogy meg kell látnunk a dolgokban az egyensúlyt. A boldogság ugyanis csak pillanatokra látogatja meg az embert. Nem az tölti ki a létünket, hanem az egyensúly meglelése, ami az élet apró dolgaiban fedezhető fel. Az én olvasatomban tehát ez a regény az egyensúly meglelése, illetve megtartása – emelte ki Lovas Ildikó, aki Gruik Ibolya kérdéseire válaszolva beszélt az alkotás folyamatának szépségeiről és nehézségeiről, a lélek szabadságának fontosságáról, valamint számos egyéb kérdéskörről is.
Blaskó Árpád kiemelte, a kötet vizuális megjelenésének megtervezése során szabad teret kapott a szerzőtől, amivel saját bevallása szerint általában szeret is élni, ugyanakkor szereti hallani magának a szerzőnek az elképzeléseit is, hiszen – ahogyan fogalmazott – ezekből áll össze benne az a kép, amely azután a kötet arculatát is meghatározza.
– Nagyon fontosnak tartom a kommunikációt, magának a szerzőnek a rálátását arra, hogy milyen is a kötet, és mi mindent kell tartalmaznia a vizuális megjelenésének, illetve magának a borítónak, hiszen ez az, ami kialakítja az olvasóban az első benyomást a könyvről, még akkor is, ha sokan először a kiadvány hátulján található rövid szöveget olvassák el. Számomra ezúttal sokkal inkább a fotók jelentették az alapanyagot, mintsem maga a szöveg, hiszen már akkor kezdett bennem kialakulni az, hogy hogyan fog majd kinézni a kiadvány belseje, amikor még csak kézzel fogható formájukban láttam ezeket a képeket. A fotókon éppen ezért nem is módosítottunk, legfeljebb csupán a színarányt próbáltuk meg helyreállítani, hiszen a fotóknak önmagukban is igen nagy súlya és rendkívül fontos üzenete van – fogalmazott Blaskó Árpád, a kiadvány tervezőgrafikusa.
Az est végén az egybegyűltek meg is vásárolhatták Lovas Ildikó Rózsaketrec című kötetét, amely 2016-ban jelent meg a Forum Könyvkiadó Intézet gondozásában.
