Figyeljünk arra, hogy mit mondunk egymásnak
A Forum Könyvkiadó Intézet Könyvet a szórványba! című rendezvénysorozatának a nyári szabadságok előtti utolsó megállóhelye Muzslya volt, ahol Bogdán József: A szavak néha kövek című kötetét mutatták be. A szerzővel Kecskés Ildikó beszélgetett.
Bogdán Józsefet költőként és a romos falvak plébánosaként ismerjük. Egyházaskértől, Oroszlámoson, Majdánon, Rábén át Fehértemplomig, ahol most teljesít szolgálatot, amely nem romos, viszont magyar szót nem hallani a településen. Ilyen helyeken az embert az emlékek kerítik hatalmába. A helybeli törvényszéknél vagy a temető előtti kőpadon ülve felmereng előtte a környékről elűzött embereknek a szenvedése, de a jómagának a sorsa is. Mint mondja, a kövek diktálták neki a könyvet. Azt hitte, hogy kigyógyul a szavak, kövek által okozott sebekből, de úgy érzi, hogy azok megmaradnak. Ezért nagyon oda kell figyelni arra, hogyan beszélgetünk egymással. A verés elmúlik, de a kimondott szavak emléke megmarad. Minden rossz, ugyanúgy, mint a jóság is, a szóból ered – vallja a papköltő.
